Bizonyítékok hiánya: kajakos felmentések

Shares
edzők140123_36_Tiszeker

Tiszeker Ágnes, a MACS vezetője

Látszólag megnyugtatóan zárult az olimpiai csapatból a játékok kezdete előtt csupán öt nappal kizárt két kajakos, Horváth Bence és Szomolányi Máté ügye.

A Magyar Kajak-kenu Szövetség (MKKSZ) fegyelmi bizottsága szerdán felmentette a két sportolót, amit hivatalosan így indokolt: „az a fegyelmi vád, ami szerint nem tisztességes eszközökkel készültek a versenyzők, nem bizonyítható”.

Lám, az MKKSZ demokratikus szervezet, egyik bizottsága nem habozott felülírni az elnökség roppant kényes témában hozott határozatát.
Ám óhatatlanul felmerül a kérdés: miért kellett az olimpia előtt kapkodva hibás döntést hozni, miért nem lehetett még akkor lefolytatni a végül felmentéssel zárult eljárást? Kajakos berkekben az a nézet terjedt el, az MKKSZ nem vállalta annak ódiumát, hogy a Magyar Antidopping Csoport (MACS) intését figyelmen kívül hagyva kivigye Rióba Horváthot és Szomolányit, egyúttal azt kockáztassa, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) rászálljon a magyar kajak-kenusokra. S ne csak őket, hanem a teljes csapatot okkal, ok nélkül zaklassa, akár a leglehetetlenebb időpontokban is. Ugyanis ne feledjük, az elnökség Tiszeker Ágnes, a MACS vezetőjének szakvéleményére hallgatva meszelte el Horváthot és Szomolányit.

Az MKKSZ elnöksége azzal követett el súlyos hibát, hogy hagyta magát beszorítani, nem maradt ideje minden részletre kiterjedő vizsgálatot elvégezni. A két sprinterrel szembeni gyanú ugyanis nem július végén fogalmazódott meg, hanem már sokkal korábban. Horváth Bence az összeesküvés-elméletek híveinek adott muníciót, amikor lapunknak azt nyilatkozta: „Egyetlen oka volt, hogy minket nem engedtek ki az olimpiára. Tótka Sándornak és Molnár Péternek kellett a hely.”

Bizonyíthatatlan állítás, ám kétségtelen tény, Horváth és Szomolányi a rivális duó ellen megnyert június 12-i szétlövés után vonta magára az ellenőrök megkülönböztetett figyelmét.
Az ügynek még az is vesztese, aki látszólag nyert rajta. Tótka és Molnár világbajnoki címvédőként nem adhatja el egyértelmű sikerként a riói negyedik helyet, s Horváth vádjára nincs jó válaszuk.

Nem beszélve a többi érintettről. Horváthot és Szomolányit meghurcolták, megfosztották őket legnagyobb álmuktól. Az MKKSZ nem takarózhat csupán azzal, hogy volt ereje rossz döntését felülírni; nem kerülhető el, hogy felelőst is megnevezzen. (A szervezeti átalakítás, a felnőttek vezetőedzője tisztségének megszüntetése talán éppen ennek a diplomatikus módja.)
Mindez szinte elhanyagolható a MACS tekintélyvesztéséhez képest. Aki A-t mond, mondjon B-t is – tartja a szólás. A MACS, bár ez a dolga, nem boldogult ezzel a pofonegyszerű feladattal.
Példa, azaz minta nélküli eset.

(magyaridok.hu / Novák Miklós)