Bocsánat, Berci!
Bicskei Bertalan galamblelkű ember volt. Fotó: JochaPress.hu
Az újságírói pálya már csak ilyen: jegyeztem néhány olyan írást, amely miatt kétely gyötört, olyat azonban tényleg csak egyet, amelyről utólag azt gondoltam, gondolom, bárcsak ne jelent volna meg. Valamikor az új évezred első éveiben született, a címére is emlékszem: Merci, Berci! Ironikus jegyzet volt Bicskei Bertalanról, aki öt évvel ezelőtt hunyt el.
Berci – mindenki így szólította – félszeg ember volt. Talán edzőként is nyomasztotta a játékosmúlt, a svédek elleni szerencsétlen vb-selejtező 1973-ból, amikor – ráadásul csak akkor – ő védte a válogatottunk kapuját. Olykor kapott is hideget, meleget, amit okkal érezhetett igazságtalannak, hiszen – akkoriban már ritka kivételként – törekedett a jó kapcsolatra az újságírókkal, még a sajtócsapatba is lejárt játszani.
Jó munkakapcsolatunkat megalapozta, hogy amikor 1997 őszén az ETO az ő, valamint Reszeli Soós István irányításával remekül kezdte az őszi szezont, a kollégák közül elsőként utaztam le Győrbe, hogy riportot írjak a munkájukról. Később, amikor – részben nyilván az ETO-val elért sikereknek köszönhetően – másodszor is kinevezték szövetségi kapitánynak, ez talán némi helyzeti előnyt is jelentett, bármikor kereshettem. Berci a fent említett tulajdonsága miatt az ezredforduló ingoványos magyar labdarúgásában – utólag könnyű megállapítani – eleve kudarcra volt ítélve a válogatott élén.
Akkor kötöttem belé, amikor a munka sokadszor szólította külföldre, ám dolga végezetlenül jött – menekült? – haza, és mentegette magát galamblélekkel. Nem kellett volna. Berci a magyar labdarúgásban nyilván a jó edzők közé tartozott. Különben nem vezette volna 1984-ben Eb-győzelemre az ifjúsági válogatottat, nem lett volna kétszer is szövetségi kapitány, nem dolgozott volna öt NB I-es klubnál is.
Hogy mennyire látta a futballt, az éppen az utolsó hazai állomáshelyén derült ki, ahol látszólag hatalmasat bukott. Az Újpest 2006-ban hazai pályán 4-0-ra kikapott a liechtensteini Vaduztól, ami után magyarázkodás nélkül rögvest lemondott. Neki azon nyomban világossá vált, ami a nagy többségnek csak évek múltán: a vereség már a kezdőrúgás előtt el volt könyvelve…
Kár, hogy még nem éltedben mondhattam ki. Bocsánat, Berci!
(magyaridok.hu / Novák Miklós)
