Bódogság Diósgyőrben

Bódog Tamás. Fotó: Szabó Krisztián/dvtk.eu

Noha Magyarországon (még) nincs divatja, Németországban nem ördögtől való, ami a DVTK-nál történt: Bódog Tamás a múlt szombati, Szombathely elleni bajnoki után hajnalban, a Diósgyőrbe visszaérkező futballistáinak regeneráló edzést tartott.

Busai Attila, a csapat játékosa a Fradiban már találkozott hasonlóval egy hollandiai meccsről visszatérve, aki pedig figyelemmel kíséri a Hertha szereplését, emlékezhet arra, az elmúlt bajnokságban volt olyan idegenbeli meccse a csapatnak, amely után Dárdai Pál – már Berlinben – edzést vezényelt az együttesnek, cserébe a futballisták több szabadidőt kaptak. Persze Diósgyőrben nem rendszeresek a hajnali fél négyes edzések, ám a kánikulában már reggel hétkor az öltözőben van jelenésük a játékosoknak.

Bódog Tamás fiatalon is a tudatos futballisták közé tartozott, pécsi, majd németországi játékoskarrierjét követően edzőnek állt, Mainzban Jürgen Klopp javaslatára a második csapatnál pályaedzőként dolgozott. A Videoton következett, majd a minden szempontból kiváló körülményeket biztosító RB Leipzig, s még mindig másodedzőként a Bröndby.

A magyar ifjú cirka egy évtizedes, főleg németországi tapasztalat birtokában vállalt vezetőedzőséget Diósgyőrben. Amolyan külföldön pallérozódó céhlegényként tért haza, a lehetőség és a szándék találkozott, itthon kamatoztathatja tudását. Pusztán egy gondolat erejéig: amikor még az átkosban legjobb futballistáink légiósnak állhattak, azzal eresztették őket útjukra, hogy a kinti tapasztalat birtokában a hazai futball vérkeringésébe visszakapcsolódva frissességet hoznak a sportágba. Hol vagytok ti, régi barátok? – kérdezhetném. Mert egy-egy példa kiragadható, de az első fecskék közül (Fazekas László, Bálint László) senki sem dolgozik jelenleg itthon, s ennek nem csupán az az oka, hogy bizony eljárt felettük az idő.

Mint tudjuk és nyögjük, ez futballunkkal is megtörtént, s bizony az áttörés váratott magára, hogy a sokadik légiósgeneráció tagjai (Dárdai, Bódog, Lőw Zsolt) hazai pályákon dolgozzanak. Nos, Bódog márciustól az NB I-et vezető DVTK edzője, június közepétől szakmai igazgatója, és az eddigi nyilatkozataiból is kiderült, hogy az egyik legkarakteresebb szakvezető. Munkával épít magának önbizalmat, korábban bírált egy túlsúlyos játékvezetőt, s ki merte mondani, a magyar bajnokságban a sok és dinamikus futásra épülő játék fél győzelmet jelent.
Egyébként olyan dolgokat „fedez fel” (lásd: kövér bíró, sok futás nélkül nincs jó futball, nem dögmelegben kell edzeni), amelyekhez önmagában nem kell profi licenc, csak józan paraszti ész.

A diósgyőri edző esetében nevezzük ezt bódogságnak.

(nso.hu / Thury Gábor)