Bölöni Lászlót ezerrel nyomták a magyarságáért!

Bölöni László, bár az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb és legelismertebb romániai labdarúgója volt, sohasem rejtette véka alá magyarságát: többször is felhívta a román sajtó figyelmét arra, hogy az ő neve Bölöni, és nem Boloni.

A Ceauşescu-házaspár 1980-ban utasította a Román Labdarúgó-szövetséget (RLSZ), hogy ne engedjék játszani Bölöni Lászlót a román labdarúgó-válogatottban, mert Románia egy világbajnoki selejtezőcsoportba került Magyarországgal.

A „conducător” attól tartott, hogy Románia győzelmi esélyei csökkennének, ha a magyar etnikumú Bölönit bevetné Magyarország válogatottja ellen. Azonban a román labdarúgó-válogatott akkori kiválóságának egymás után hét csoportmérkőzést – és a közben rendezett barátságos meccseket is – is ki kellett hagynia, mert a román vezetőség szabályosan rettegett attól, hogy a magyar nemzetiségű játékos Románia egész kvalifikációs kampányát szabotálhatja Magyarország javára.

Bölöni mellőzése – 1980 szeptemberétől 1981 novemberéig – nemcsak a játékosnak és közvetetten az egész erdélyi magyarságnak, hanem a román válogatottnak is hatalmas érvágás volt: a 108-szoros válogatott Bölöni ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legragyogóbb romániai labdarúgója volt, aki máig emlékezetes – és a csoportelsőség szempontjából nagyon fontos – győztes gólt lőtt az olaszoknak a két évvel későbbi Eb-selejtezőn, majd 1986-ban elhódította a BEK-et, a legrangosabb európai kupát a Steauával.

De ne szaladjunk ennyire előre. 1980-ban járunk, amikor is a soron következő világbajnokság selejtezőcsoportjában öt csapat harcol egymással, viszont csak az első kettő juthat ki a spanyolországi tornára. A magyarok és a románok mellett Anglia, Svájc és Norvégia is harcol a továbbjutásért, viszont a nehéz és kiegyenlített csoport ellenére a magyar válogatott már az utolsó forduló előtt bebiztosítja a csoportelsőségét. A 10 pontos Magyarországot Románia követi 7, valamint Anglia és Svájc 6-6 ponttal.

Az RLSZ a Svájc elleni sorsdöntő mérkőzésre – az ezt megelőző két nyeretlen meccs miatt – a játékos-ezdő Mircea Lucescut bízza meg a válogatott irányításával, aki alaposan felforgatja a csapatot. Bizalmat szavaz  olyan futballistáknak, mint Rednic, Andone, Klein, és egyebek mellett meggyőzi a Román Kommunista Pártot, hogy engedjék játszani Bölönit.

A legutolsó fordulóban Romániának azonban csak egy gól nélküli döntetlenre futja Svájcban, így a csapat sorsa a magyar válogatott kezébe kerül: amennyiben Magyarország válogatottja a londoni „kiruccanást” vereség nélkül megússza, úgy „imádott szomszédjával” együtt készülhet a spanyolországi világbajnokságra.

Az angolok azonban egy góllal legyőzik a magyarokat a Wembleyben, Románia pedig hoppon marad. Bár sok román szurkoló vélhette azt, hogy a magyarok szándékosan adták le az angoloknak a meccset, azért tegyük hozzá: míg Magyarország számára a mérkőzés tét nélküli volt, az angolok „élet-halál harcot” vívtak – továbbá ember, vagyis csapat legyen a talpán, amelyik képes emelt fővel távozni a rettegett Wembleyből. Bölönit pedig végképp nem vádolhatják azzal, hogy nem küzdött eléggé: egy évig „jegeltetett” játékost nem lehet egy csapásra beépíteni egy már „bejáratott” csapatba.

Bölöni bár az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb és legelismertebb romániai labdarúgója volt, sohasem rejtette véka alá magyarságát: többször is felhívta a román sajtó figyelmét arra, hogy az ő neve Bölöni, és nem Boloni. Sikeres futballkarrierje nem akadályozta meg abban, hogy elvégezze a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karát.

A sors pikantériára, hogy Románia és Magyarország 2000-ben ismét egy selejtezőcsoportba került, Bölöni pedig ezúttal is a román csapatot gazdagította – ezúttal szövetségi kapitányként. Ekkor már senki sem kételkedett abban, hogy egy profi szak- és futballemberhez hűen mindig a győzelemre törekszik – ezt be is bizonyította, ugyanis a román válogatott mindkét mérkőzésen 2–0-s sikert aratott a magyar csapat felett.

Bölöni lászló C. Ronaldo és Sir Alex Fergusson társaságában

Profi és szakszerű mentalitása, határozott, egyenes stílusa, küzdeni akarása és kiemelkedő intelligenciája miatt közismert és közkedvelt személyiség mind a románok, mind a magyarok körében. Talán ezért is javasolták neki többen is két éve, hogy küzdjön meg a marosvásárhelyi polgármesteri székért. Azonban, mivel nem állt mögé mindhárom magyar párt, nem vállalta a jelölést.

(kolozsvaros.ro)