Búcsú Csernák Orsolyától

Orsi elment.Nem búcsúzott. Hogy is búcsúzott volna, hiszen az élete tele volt tervekkel, vágyakkal, lendülettel és mosollyal…A sors azonban közbeszólt. Durván, kegyetlenül. Egy tragikus baleset elragadta őt. Mindössze 23 évesen.

Pedig – emlékeztek? – szinte tegnap volt, hogy köztünk rótta a kilométereket. Résztávok, hosszú evezések, futás és kondi. Szinte még csak most történt, hogy maga mögött hagyva a bimbózó úszókarriert, fogta a kajaklapátot és egy életre elkötelezte magát a vízi élettel, a Dunával.

Egy életre. Mert bár 2008-ban egy súlyos vállsérülés miatt búcsút intett a sportágnak, és sokszor úgy tekintett vissza a kajakra, mint egy lezárt, szép fejezetre, azért a szívében, legbelül ő mindig is kajakos maradt.

Sosem felejtette el a kemény, de mindig vidám edzéseket, és a megélt nagy sikereket sem. Serdülő és ifjúsági válogatott volt, 2005-ben már indult a racicei EORV-n, amelyen a három Csernák lány, Orsi, Edina és Petra, Csipes Tamarával közösen vágott neki a négyesnek. Akkor a második helyen zártak (ahogyan Edinával is K-2 1000 méteren) a németek mögött. Talán egy kicsit bosszankodtak is. Pedig a németeknél Tina Dietze és Fanny Fischer is ott ült a hajóban…

2006-ban és 2007-ben is a csapat tagja volt. Egy olyan csapaté, amely ma már az elkövetkező évek sikergenerációja lehet, amelynek tagjai akár már a riói olimpiáról szállíthatják haza az érmeket.

Orsi ott volt ebben a csapatban. 2006-ban Piestany-ban Edinával lett harmadik K-2 1000 méteren, míg K-4 500-on Edinával, Groholy Orsival és Bencze Nikolettel közösen vehettek át ezüstérmet. 2007-ben Bydgoszczban K-4 1000 méteren ismét másodikak lettek, ám az a sérült váll, a fájdalom végül esélyt sem adott a folytatásra…

Ahogyan a vízen megtanult küzdeni a sikerekért, ugyanolyan lendülettel vetette bele magát a tanulásba. Általános iskolában és a gimnáziumban is kitűnő volt, angolból, németből nyelvvizsgázott és szinte repült a szegedi egyetemre, ahol gyermek pszichológusnak, sportpszichológusnak tanult. És itt is a legjobbak között járt. Szakmai fórumokon vett részt, a Pázmányon már az utolsó éve volt hátra a mesterkurzuson és beiratkozott a Barlai-féle csoportterápia trénerképzőre is. Bírta és szerette a feladatokat. És eközben új szerelemre is lelt, kutyakiképző lett – fantasztikus eredményeket ért el ezen a területen is.

Aztán Orsi hirtelen elment. Egy végzetes napon. Nem tudott elbúcsúzni, mert nem is készült a búcsúra. Még csak 23 volt. Vidám és élettel teli.

(Forrás: MKKSZ)

 

This entry was posted in Egyéb and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.