Bundabotrány: felfüggesztések, pénzbüntetések

Kilenc vádlottat felfüggesztett szabadságvesztésre, hatot pénzbüntetésre ítélt tegnap a REAC labdarúgó-mérkőzéseinek fogadási csalási ügyében az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság. Közhelyszerűen mondhatnánk, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa…

Ballai Attila írása a Magyar Időkben

Az elsőrendű vádlott K. Zoltán és a másodrendű L. Mátyás egyaránt egy év fogházbüntetést kapott, két év próbaidőre felfüggesztve. Harmadrendű vádlottként S. Balázst két év szabadságvesztésre ítélték, három évre felfüggesztve. A rákospalotai csapat volt vezetőedzőjét, a 11. rendű vádlott A. Zoltánt egy év szabadságvesztésre büntették, egy év hat hónapra felfüggesztve. Öt társához hasonlóan a korábbi válogatott E. Károlyt pénzbüntetéssel sújtották. A bíró a 13. és a 15. rendű vádlottat felmentette, az elítéltek közül azonban több esetben foglalkozástól eltiltásról és vagyonelkobzásról is rendelkezett.

A vádiratban 2007 szeptembere és 2009 májusa között nyolc mérkőzés szerepelt, a játékosok fejenként 2000-2500 euróért adták el a labdarúgást és a lelküket. Keviczki István bíró több vallomást kissé zavarosnak, kaotikusnak minősített, ami cseppet sem meglepő, mert az egész ügy az. Hisz emlékezhetünk, annak idején olyan képeket láttunk a gyanúba keveredettek elfogásáról, előállításáról, hogy azok napjaink terrorelhárítási akcióira hajaznak. Ehhez képest ejnye-bejnye erősségűnek tűnnek az ítéletek, de a kívülállónak nem lehet elegendő információja ahhoz, hogy kinyilatkoztasson. Legfeljebb az igazságérzetét bánthatja, ha a minden jel szerint hajdan nemcsak besárózódott, hanem a pocsolyában sokszor meghempergett futballistát ma büntetlen, felkent szakértőként, észosztóként kénytelen elviselni.

Ezért talán az sem ördögtől való, ha az elítéltek a saját torz logikájuk szerint részben áldozatnak érzik magukat. Mert nyilvánvaló, hogy a földkerekségen nem csupán a REAC labdarúgócsapata bundázott, nem is csak a Siófok és a Diósgyőr – e két klub mérkőzéseinek ügyében április 7-re tűzték ki az ítélethirdetést –, sőt, ha létezne egyetemes és objektív (nem jog-, hanem) igazságszolgáltatás, az nem állna meg a labdarúgásnál, már csak azért sem, mert a játék jellegéből adódóan – legtöbb résztvevő, legkevesebb gól – itt a legnehezebb és legkockázatosabb csalni.

Lám, nem is mindig sikerül.