Carlos Pérez döntőbe várja a Veszprémet

Annak idején a kubai válogatottal érkezett Magyarországra. A hivatalos megfogalmazás szerint, hogy a karibi nemzeti együttes megfelelően felkészülhessen az előtte álló világversenyekre. A magyar kézilabdázás rengeteget profitált a kubai játékosokból, akik valódi vérfrissítest jelentettek a magyar bajnokságnak.

Sőt, közülük a fiatalon elhunyt kapus, Vladimir Hernandez, továbbá Ivo Diaz és Pérez Carlos a magyar válogatottat is segítette. A legnagyobb, legsikeresebb karriert kétségtelenül a tizenhat évig Veszprémben kézilabdázó, a szurkolóktól a Csárli becenevet kapó, Pérez Carlos futotta be. Másfél évvel ezelőtt azonban úgy alakult a helyzete, hogy elfogadta a katari Al-Shamal invitálását és aláírta 2015-ig szóló szerződését. Amit most eggyel megtoldott.

Fájó szívvel távozott Veszpremből de egy csodálatos ünnepségen, a világválogatott elleni mérkőzésen elbúcsúzhatott a szurkolóktól. Az ország Csárlijáról volt, aki azt írta, magyarabb a magyarnál. Célozva ezzel arra, hogy a világklasszis átlövő a magyar válogatottban is mindent megtett a sikerért. Címeres mezben harminckilencszer lépett pályára. Két olimpián is negyedik helyhez segítette a magyar válogatottat

– Mi újság Katarban, ünneplik még a válogatott világbajnoki ezüstérmét?

– Óriási boldogságot okozott ez a nagyszerű eredmény, ezért valóban sokáig ünnepelt az ország – mondta Carlos Pérez.- De azért itt is érvényes az a magyar közmondás, hogy minden csoda három napig, na jó, legfeljebb egy hétig tart.  Lassan minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. A játékosok, akik Valero Rivera kapitánnyal fél évig együtt dolgoztak, visszatérnek a klubjaikba. Kezdődik a bajnokság.

– Mi volt a legnagyobb tanulsága a világbajnokságnak?

– Ez csupán az én véleményem. Ha a feltételek adottak, az eredmény sem maradhat el. Itt mindent megtettek azért, hogy a hazai válogatott sikeres legyen. Ide hozták a világ egyik legjobb edzőjét. Fél évig keményen együtt dolgoztak és persze honosítottak is. Ez igaz.

– Pérez Carlosból nem akartak katari válogatottat?

– Á, nem, szóba sem került. Nekem eszembe sem jutott.

– Az Al-Shalamban hogy megy a sora?

– Nagyon jól érzem magam. Velem van a feleségem. A lányaim azonban borzasztóan hiányoznak. Ők Budapesten tanulnak. Csapatom szerepelhetne jobban is. Legutóbb a nyolcadikak voltunk a bajnokságban.

– Figyeli a veszprémi történéseket?

– Természetesen. Most például ott nagyon hideg van. De a tréfát félre téve, tudom, hogy a Celjével játszik a csapat és csoportelső lehet a hétvégén.

– Meddig juthat idén az MKB-MVM Veszprém?

– A sportban semmi sem biztos. De volt csapatom újra bejut a legjobb négy közé! Ez biztos. Megkockáztatom: a döntőig menetelnek a fiúk. Ott meg minden megtörténhet. Az elmúlt két évben például nem a legnagyobb esélyesek nyertek. A Veszprém viszont igazi esélyes. Akár még a papírforma is bejöhet. Szívből kívánom, hogy megnyerjék a Bajnokok Ligáját a srácok. Veszprém és a fantasztikus szurkoló tábora már tényleg megérdemelné a végső sikert.

– Mikor láthatjuk Veszprémben?

– Június közepén érkezünk vissza. Balatoni nyaralás és egy európai körút szerepel a tervek között.

A veszprémiek sztárjátékosáért akkor aggódtak a legjobban, amikor először tért vissza hazájába Magyarországról. A klub vezetői lélegzetvisszafojtva várták a hívását, hogy a Havanna-Párizs járaton ott van-e a kettős állampolgárságú kézilabdázó. Leszállás után csak annyit mondott: valóban volt néhány, nem fogadott hívásom.

Carlos Péreznek számos díja van Magyarországon. Négyszer volt az év kézilabdázója. A MOB Fair Play díjasa életmű kategóriában. A veszprémiek tízesének múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy a klub ilyen magasságokba juthatott. Tizennégyszeres bajnok, tizenkétszeres Magyar Kupa győztes, BL-ezüstérmes, KEK-győztes játékosként köszönt el a királynék városától. Az aréna melletti Csárli-sétány is sokszor eszünkbe juttatja a kiváló sportembert.

(Vasárnapi Napló/Donát Tamás)