Charles Leclerc Forma 1-es álmairól
Inkább olasznak érzi magát, hiszen több időt töltött Itáliában, mint bárhol máshol – Charles Leclerc 4 éves korában eldöntötte, hogy versenyző lesz, azóta folyamatosan valósulnak meg az álmai.
2018-ban is avatunk (minimum) két újoncot a forma-1-es szezonban, az egyikőjüktől, Szergej Szirotkintól egyelőre nem várnak kifejezetten sokat, és csak egy egyszerű fizetős pilótának tartják, a másikuk, Charles Leclerc viszont szinte mindenki szerint „sikerre van ítélve”. A monacói fiatalembertől nagyon sokan várnak nagyon sokat, és ez valahol érthető is, ha ránézünk arra az eredménylistára, amit a Forma-1 előtti időszakából fel tud mutatni.
A várakozásokról, az első tesztnapokról, az előtte álló 2018-as szezonról és a Ferrari-akadémiáról Leclerc nemrég a Corriere della Sera olasz napilapnak beszélt egy interjújában.
– A legrosszabb körülmények között, gyakorlatilag-hóban fagyban debütáltál, mégis elégedettnek tűnsz. Tényleg így van?
– Igen, mert örülök, hogy a Forma-1-ben lehetek. Valóra vált az, amiről álmodtam eddig.
– Lassan jönnek a keményebb feladatok a tesztek után, mik a célkitűzések 2018-ra?
– A lehető leggyorsabban tanulni: az autóról, a mérnökökről való munkáról, itt minden teljesen más.
– Mi változik?
– Egy meetingen például a jó embereknek kell feltenni a kérdéseket. Banálisnak hangzik, de nem az. Az ilyen ismeretek nagyon sok időt megspórolnak neked.
– Az erkélyről a versenyt nézhetted Monacóban – mennyi emléked van erről az időszakról?
– Rengeteg. Négyéves koromban egy barátomnál voltam, akinek a családja a pálya első kanyarjánál lakott. Mi az erkélyen a játékautókkal játszottunk, alattunk ment a verseny. Jó korszak volt.
– Ki volt a kedvenc?
Az apám [Hervé Leclerc – a szerk.] az F3-ban versenyzett, és soha egyetlen versenyt sem vesztett. Aztán szerettem Kimit, de főleg a Ferrarit, függetlenül attól, ki ült benne.
– Aztán oda is kerültél a Ferrarihoz. Mit jelent ez neked?
– Óriási büszkeséget, a Ferrari akadémia rengeteget adott karrierem során. Ott tanultam meg megfelelően edzeni, fizikailag és mentálisan is, és rengeteg dolgot tanultam a szimulátorozásról. Rengeteg hasznos visszajelzést tudunk itt adni és kapni is. Olyan dolgokat fedezünk fel itt, amire sokszor nem feltétlenül gondolnánk.
– Sokan azt mondják, fejben te vagy az egyik legerősebb. Ez veled született adottságod?
– Egyáltalán nem, minden a munkán múlik. A motorsportban talán ez a legfontosabb. Korábban ez volt az egyik gyenge pontom, mára erősségem lett.
– Mikor jött az ötlet, hogy versenyző legyél?
– Rögtön, az első gokartos körök után azt mondtam az apámnak, hogy én ezt akarom csinálni. De csak 2011-ben láttam, hogy ez meg is valósulhat, ekkor találkoztam Nicolas-val [Nicolas Prost, Leclerc menedzsere – a szerk.]. Ha ő nincs, az apám nem tudta volna tovább finanszírozni a karrieremet.
– Hamilton? Vettel? Verstappen? Kihez méred magad?
– Senkihez, bár természetesen tisztelek mindenkit. Szeretnék magamra koncentrálni, és a saját gyengeségeimen javítani. Úgysem lehetek egy új Lewis Hamilton, sem egy új akárki más, én Charles Leclerc szeretnék lenni, a lehető legjobb formámban.
– Tanulmányoztad már az Alfa történelmét?
– Igen, folyamatosan foglalkozom vele. Hihetetlen, mennyire szeretik, nem egyszer találkoztam már Alfa-szurkolókkal, akik azt mondták, mikor megállítottak: Forza Alfa, forza Charles!
– Olasznak érzed magad?
– Abszolút, kamaszkorom legnagyobb részét itt töltöttem. Itt vannak a legjobb gokartpályák és a legjobb csapatok. Itt nőttem fel.
– Az első álmod már megvalósult, mi a következő?
– Világbajnoki címet nyerni a Ferrarival.
(Forma 1)
