Cicik, popók: minden rendben! Mit is akar a „szexmániás” Szepesi Nikolett?

Szepesi Nikolett_hír.maImmár hosszú hetek óta újra és ismét feltűnik a reklám, amelynek mottója egy új könyv, amelynek címe ez lesz: „Én, a szexmániás”. Szerzője (írója) nyilvánvalóan nem egyedül Szepesi Nikolett, a Budapesti Spartacus egykor tehetséges és sokra hivatott hátúszó specialistája, aki bár a sportban feltehetően még többre is vihette volna, így is elmondhatja magáról, hogy Európa-bajnoki bronzérmes és Magyarország örökös bajnoka. Ez a megtisztelő titulus mindazoknak jár, akik legalább tizenötszörös felnőtt országos elsőséggel rendelkeznek.

Szepesi tehát úszásban már örökös első, s ahogy a könyv előzeteseit olvasgatom, egy másik műfajban sem ragadt le a járási bajnoki szinten. Jogos (?) büszkeséggel, (bár burkoltan) jelzi: komoly skalpokkal rendelkezik. Nem akárkiket vonzott testközelbe, hiszen vadászterülete elsősorban az élsportolókra terjedt ki – ha hinni lehet a feltételes módbeli utalásoknak.

 

A hölgy – aki kalandozásainak írásos megjelenítésére adta a fejét – ma közel 26 esztendős. Emlékszem, a 2000-es olimpia idején fényképeztem először és utoljára Nikit, az akkor még alig tizenhárom esztendős fiatal lányt. Ma már azt mondom, szerencsére többedmagával volt, mert ki tudja, mi történik, ha netán kettesben vagyunk valahol…Félretéve a huncutkodást, merem állítani, Nikinek már akkor is „olyan” volt a nézése, ami sok mindent ígért. Az idő múlásával ezek az ígéretek nyilvánvalóan mind gyakrabban testet is öltöttek egy-egy, jól megszervezett vagy éppen villámgyorsan improvizált ütközet keretei között.

Amiket elmond az előzetesekben, azokat – sajnos – nem lehet kézből és egyértelműen kontrázni. Jómagam is fültanúja voltam az athéni olimpián, amikor egy, az átlagot meghaladó hangerejű, sajtóbeli kolléga érkezett a déli órában és emelt decibellel közölte, hogy X sportoló kétvállra küldte Y sportolónőt. A nevek ismeretében kijelenthetem: ennek a sikeres találkozásnak éppen nem Niki volt a női főszereplője, de mivel Athénban ő is ott volt, feltehetően már akkor megkezdte a minőségi skalpok gyűjtését, amit azután egyre magasabb fokra fejlesztett.

Ez is egyfajta teljesítmény – mondhatná bárki, s ezzel sem vitatkozom. A mai Guinnes-rekordok sorába annyi minden belefér – miért éppen a szexbajnokokat száműzzék onnan? Az egyik kérdésem csak arra korlátozódik: miért tartozik mindez a nagyközönségre? Ki így, ki úgy, de majd mindenki bizonyítani akarja az életben, hogy ő bizony több is, meg jobb is a másiknál. Szepesi Niki történetesen a szaltózásban és a szaltóztatásban tudott kiemelkedni a mezőny nagy átlagából. Tiszteljük, becsüljük, gratulálunk neki, de miért kell mindezt könyvben megjelentetni?

Persze több, egyaránt komoly oka lehet a most kitárulkozni készülő Nikolettnek. Az egyik mozgató rugó a becsapottság érzéséből táplálkozó visszavághatnék. Mert mi másra gondoljon a gyanútlan emberfia, mint a revánsvágy e „spéci” formában történő kiélésére? Akkor, amikor őt úgy megalázták, hogy hat perc alatt „megkefélték” – amint írja – és „a gazember még meg sem csókolt”. Hát igen, amikor valaki villámpartit provokál, abba nem mindig és nem minden fér bele. Ugyanott ugyanis főhősnőnk azt is nehezményezi, hogy egy bizonyos szerző (a nevét most direkt mellőzném) művében arról értekezik, hogy a szexuális menetelésnek az átlagos, jól bevált ideje tizenegy perc. A „gazember” pedig Nikit mindössze hat perc alatt elintézte, s ráadásul még az illúziót is megspórolta…

Hangsúlyozom, az alaptörténetek megesését könnyelműség lenne megkérdőjelezni is. Nyilván azok is összejöttek, amit a fiúk akartak és azokkal is, akiket – szavai szerint – Niki tett a magáévá. A baj nem itt kezdődik, pontosabban itt folytatódik. Azt sem tudom elfogadni általános alaphelyzetként, hogy az olimpiákon, vagy a világversenyeken, ha lement az illetők versenye, akkor mindenki, kivétel nélkül hetedik sebességbe kapcsol, lábtörlő alá küldi feleségét, családját, gyerekeit, és így tovább. Voltak ilyenek és feltehetően lesznek is, de általánosítani nem lehet! Az 1968-as, mexikóvárosi olimpián például voltak a magyar küldöttségben olyan hölgyek is (de nem mindegyik volt olyan!), akik már a program kezdete előtt versenyre hívták ki egymást: ki tud több pasit megszerezni a játékok végéig? Az is kiderült, ki nyerte meg a speciális számot – elárulhatom, ezek a hölgyek kivétel nélkül messze az elvárható szint alatt  teljesítettek az olimpián…

Szex volt, van, lesz, miként e témában további  extra teljesítmények is várhatók. Az élsportolók között éppen úgy, mint a civilek széles táborában. Más kérdés, hogy ezeket a „magánszámokat” meg lehet és meg is kell próbálni diszkréten kezelni. Ez lett volna a dolga Szepesi Nikolettnek is. Nagy volt az étvágya – semmi baj. Főleg úgy, hogy meg is találta a kisüléshez szükséges ellenpólusokat. Ám hogy évekkel később, csak úgy, nagy hirtelen eszébe jut mindezt ország-világ elé vinni – nos, ez az, amit senki nem tud elfogadni, mint egyedül igaz és üdvözítő megoldást. Elvégre az „erőpróbák” mégis csak közös akaratból jöttek létre, akkor azokról közösen illett is volna hallgatni. Maximum az történhetett volna meg, hogy Niki családos partnerei otthon ezt előbb-utóbb bevallják, a vele járó bűnbocsánat elnyerésével együtt.

De nem! Szepesi Nikolettnek jött egy kanyargós ötlete, amellyel felrázza az indulatokat, akár dunyhában a tollat. Ahogy fentebb merészeltem tippelni: sértettségből, hiúságból. És ami talán a legfőbb motiváció lehet: pénzéhségből. Elvégre három éve már párkapcsolatban él, újabb három esztendő elteltével pedig lehet, hogy már a fiatalabb „pipik” hasonló csínytevései jelenthetik a témát. Ezért gyorsan váltsunk sebességet – gondolhatta – és mielőtt végleg elfelejtenének, a sztorik pedig élüket vesztenék, váltsuk be ezeket néhány milliócskára.

Hogy most sok-e vagy kevés a rebesgetett hétmillió – döntse el mindenki. Engem személy szerint sokkal jobban izgat, hogy Szepesi – már az előzetesekben is – igazságtalan. Egyoldalúan ítélkezik olyan dolgokról is, amelyekről neki halvány fogalma sincs, s később is aligha lesz. Az ő műfaja és a komoly házasság ugyanis olyan távol állnak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Egy óvatlan pillanatban mégis vesz egy balkanyart és jókorát rúg a házasság intézményébe is. Amely – szerinte – vesztésre áll. Hadd vegyék észre azok a balgák (az ilyen magamfajta szerencsétlenek…), akik még ennek az elavult intézménynek a foglyai, hogy milyen kilátástalan a helyzetük!

„Megszületünk-dugunk-meghalunk” – ez az élet Szepesi Nikolett szerint. Szegénykém, ha tudná, milyen badarságokat beszél, hát neki kellene minden egyes, az életet alapvetően másként élő embernek fájdalomdíjat fizetnie.

Mivel azonban neki másfajta életfelfogásról ez idáig halvány segédfogalma sincs, így csak olyasmivel tudja bíztatni a reklámjait elolvasókat, hogy a „cicijeim teltek és kemények, a popsijaim feszesek és izgatóak”. Bizonyára vannak még, akik e sorok olvastán talán reménykednek, miként Niki is optimista lehet. Hátha valakivel összejön a tizenegy perc is, és esetleg a hiányolt csók is megesik…

Fotó: hír.ma

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged . Bookmark the permalink.

Comments are closed.