Csábi József, a száz százalékos focikapitány
A magyar labdarúgás történetében a szövetségi kapitányok közül csupán Fehéry Ákos, Holits Ödön és Csábi József büszkélkedhet százszázalékos mérleggel. Előbbi 1918-19-ben öt, utóbbi kettő pedig egyetlen mérkőzésen irányította a válogatottat, Holits 1924-ben, Csábi pedig 2013-ban Andorra ellen.
Csábi József. Fotó: Mészáros János/Új Néplap
A játékos-pályafutása legszebb éveit a Honvédban töltött 53 éves szakember évek óta szülővárosában, Szolnokon építi a klubot, s az új idény eddigi eredményei alapján kezd beérni a munkája: a csapat sokkal erősebb riválisokat megelőzve a második helyen áll az NB II-ben.
– Pintér Attila mellett, helyesebben előtt ön is összekötőt játszott Egervári Sándor és Dárdai Pál között. A filmben is szerepelt?
– Hogyne! Az egyik edzésen szép gólt rúgok, még az is belekerült. De nem szövetségi kapitányként, hanem Egervári Sándor pályaedzőjeként.
– S mint szereplő, milyennek tartja a …még 50 perc című alkotást?
– Hogy is mondjam, nem egészen erről volt szó. Muhi András mindenhol ott volt velünk, jó hangulatban zajlottak a forgatások, láttuk is a felvételeket, de eredetileg nem az volt a film koncepciója, mint ami végül kisült belőle.
– Pintér Attila mellett, helyesebben előtt ön is összekötőt játszott Egervári Sándor és Dárdai Pál között. A filmben is szerepelt?
– Hogyne! Az egyik edzésen szép gólt rúgok, még az is belekerült. De nem szövetségi kapitányként, hanem Egervári Sándor pályaedzőjeként.
Torz a kép Egerváriról
– Hogy Egervári kissé nehézkes, amatőr edzőként van bemutatva a szellemes, professzionális Dárdai Pálhoz képest?
– Dárdai Pali öltözőjében sohasem voltam benn, ahogy Bernd Storckéban sem, ezért csak arról nyilatkozhatok, ami minket érint. Torz a kép, amit a nézők elé tártak. Végül két meccsre, a románok elleni bukaresti 3-0-s vereségre, s az amszterdami 8-1-re hegyezték ki a filmet, pedig Egervári majd négyéves kapitánysága messze nem csak erről szólt. Az sem igaz, hogy Sanyi puhány ember lenne, az edzői kvalitásait pedig ostobaság kétségbe vonni. Bajnok lett a Dunaferrel, az MTK-val, az U20-as csapattal világbajnoki bronzérmes, s a válogatottal is nagyszerű eredményeket ért el.
– Tényleg át vannak verve a magyar szurkolók?
– Ezzel pedig Szalai Ádámra céloz, ugye? Én sem tudom, hogy Ádám mire célzott az amszterdami vereséget követő kirohanásával. Nekem úgy tűnt, hogy ellentmondásokba keveredett.
– Alapvetően a sajtón kérte számon, miért korbácsolja fel mindig a várakozásokat, miközben a magyar futball erejéből csak szerény eredményekre telik.
– Haladjunk sorjában. Egervári úgy látott munkához, hogy a negyedik kalapból vártuk a sorsolást, majd úgy fejezte be, hogy felkerültünk a másodikba. Mind az Európa-, mint a világbajnoki selejtezőjében egészen az utolsó fordulóig versenyben voltunk a továbbjutásért. S akkor még az Eb-hez is az első kettő között kellett végezni. Játszottunk egészen jó meccseket többek között a törökök, a svédek ellen, az észtek elleni 5-1 alkalmával pedig sziporkáztunk.
– Ahogy Moldovában is, a kisinyovi 3-1 talán az egész korszak legjobb teljesítménye.
– Köszönöm, ha így gondolja, ebben nekem is van némi érdemem, többször kiutaztam, hogy feltérképezzem a moldovaiakat. A csapat addig működött jól, amíg a kulcsemberek többé-kevésbé rendszeresen szerepeltek a klubcsapataikban. Soroljam? Juhász Roland Anderlecht, Pintér Ádám Zaragoza, Rudolf Gergely Genoa, Hajnal Tamás Stuttgart, Gera Zoltán Fulham, majd West Bromwich, Koman Vladimir Sampdoria, Szalai Ádám Mainz. Amikor ők a klubjaikban háttérbe szorultak, a válogatott teljesítménye is visszaesett. De amikor a csúcson jártunk, akkori is bravúr lett volna a továbbjutás, Ádámnak ebben igaza van. Ám a sajtót és a szurkolókat is meg lehet érteni, mindenki hihetetlenül ki volt éhezve a sikerre.
„Senki nem veheti el tőlem”
– Miután az amszterdami 8-1 miatt Egervári lemondott, egy meccs erejéig ön irányította, ráadásul az Andorra elleni győztes meccsen a válogatott. A gyakran némi iróniával emlegetett százszázalékos kapitány címe előny vagy teher?
– Nagyon büszke vagyok rá, s ez nem frázis. Ha csak egy meccs erejéig, mégis csak kapitány lehettem, s ezt senki nem veheti el tőlem. Nem, sohasem éreztem tehernek, inkább önbizalmat ad, s munkára sarkall, mert kötelez arra, hogy magas szinten igyekezzek dolgozni.
(A teljes írás a magyarnemzet.hu/sport-on olvasható)
