Csampa Zsolt hentesbárddal aprít a porcelánboltban!

Ötkarikás2012_Kovács Pál egészen fiatalon

Az elfelejtett Kovács Pál

Szívemből szóló nyílt levelet tett közzé a samsungsport.hu oldalán, az első fokon már nyugdíjas, Pápán élő, de Szlovéniában mindmáig oktató szakedző, Kunfalvy Péter. A szakember nem kevesebbet követel Simicskó István sportért felelős államtitkártól, mint azt, hogy mozdítsa el helyéről Csampa Zsoltot, a Magyar Vívó Szövetség elnökét.

A levélből kiderül, Kunfalvy szerint az eredeti foglalkozását tekintve hentes és mészáros Csampa Zsolt kezéből csak a bárd hiányzik, ám tevékenységének aktivitása, ellentmondást nem tűrő stílusa meghaladja a jámborabb vágóhídi szakmabéli kollégáiét. A biztosítékot feltehetően az verte ki Kunfalvynál, hogy Csampa nem csak a „kisemberekkel”, de sportága legjobbjaival szemben is bosszúhadjáratot folytat. Célkeresztjében az első számú közellenség az a Kovács Tamás, aki versenyzőként világbajnok, olimpiai bronzérmes kardvívó és a legkülönfélébb, felelős beosztásokat három évtizeden át betöltötte a sportág szövetségében.

Teszi mindezt azért, mert Kovács többször is vette a bátorságot és ellenvéleményt merészelt megfogalmazni Csampával szemben. Ennek a tendenciózus üldözési hadjáratnak az eddigi leglátványosabb „eredménye” az volt, amikor a Nemzetközi Vívó szövetség (FIE) kérésére a magyar szövetség által megküldött tíz, legjobbnak vélt magyar vívó között nem kapott helyet az a Kovács Pál, aki hat olimpiai aranyérmével a magyar sportolók abszolút eredményességi rangsorában a szintén kardforgató, hét aranyérmes Gerevich Aladár mögött, hat olimpiai győzelmével minden idők második legsikeresebb magyar olimpiai részvevője.

Ezt a szánalmas „csampai” feledékenységet hasonlóan szánalmas mosakodás követte, amelyben a „mosdató” szerepét Szetey András sajtófőnökre tolta rá a nagyhatalmú, de inkább mindenható elnök, akinek egy korábbi, hasonlóan huszáros döntését szeretném feleleveníteni. A WestEnd egyik termében megtartott sajtótájékoztatón, ahol a Csampa-adminisztráció csak úgy, mellékesen közölte, hogy az MVSZ által a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésére delegálni kívánt öt fő közé úgymond „nem fér be” a sportág jelenlegi legnagyobb élő alakja, a négyszeres olimpiai bajnok, Kulcsár Győző. Mivel éppen egymás mellett ültünk – ilyesmi aligha fog még egyszer előfordulni! -, a tájékoztató végén felálltam, bemutatkoztam és vettem a bátorságot, hogy elmondjam: miért nem értek egyet Kulcsár mellőzésével. (Egyébként ma is azt tartom, Kulcsárnak nem hogy az „ötösbe” be kellett volna férnie, de az első helyen kellett volna őt jelölnie a szövetség nyilvánvalóan megfélemlített elnökségének!)

Egy szó, mind száz, azóta ha véletlenül, nagy ritkán valahol egy légtérbe kerülünk és Csampa úr meglát, tüntetőleg elfordítja a fejét. Igaz, van közöttünk több évtizednyi korkülönbség, de a köszönésétől nem kellett volna tartanom. Egyszerűen még azt is el akarta kerülni, nehogy vissza kelljen köszönnie. Mindezt azért, mert abszolút visszafogott, európai formában, némi kritikával merészeltem illetni.

Megértem Kunfalvy urat, (aki véleményével messze nincs egyedül, és akit személyesen nem is ismerek!), aki még azt is hangsúlyozza, hogy Csampa úr helyett hasonlóan jobboldali elnököt látna szívesen. Tehát még véletlenül sem az elnök pártállásával van a baja! Egyszerűen arról van szó, hogy Csampa Zsolt nem oda való. Örülnék, ha a kormányzó párt döntéshozói – és nem csak Simicskó István államtitkár, hanem a nála még „erősebb” emberek is! – belátnák, hogy ez az ember tényleg elefánt a porcelánboltban! Egyszerűen csak egy cezaromániás, magamutogató valaki, aki a magyar sportban példátlan bunkóságra ragadtatta magát, például a budapesti vívó világbajnokságon, amikor a győztes párbajtőr válogatott tagjai közé feltolakodva fényképeztette és ünnepeltette magát. Ilyet egyetlen, más sportágbeli elnök sem produkált még rajta kívül, pedig például Gyárfás Tamásnak, Hegedűs Csabának, Magyar Zoltánnak és másoknak is lett volna módjuk világversenyek eredményhirdetéseikor sportáguk aranyérmesei közé furakodni!

E sorok után várom, hogy a magyar vívósport prominensei – akik közül elég sokakkal sikerült az évek során jó kapcsolatokat kialakítanom – mikor lesznek eltiltva akár attól is, hogy velem egyáltalán szóba álljanak….

This entry was posted in Blog and tagged , , , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.