Csányinak sok pénze van, de ettől még nem ért a labdarúgáshoz!

Shares

Pintér Attila; Csányi SándorAhogy az várható volt, kitört a pánik az északírektől elszenvedett vereséget követően a Magyar Labdarúgók Szövetségében. A legfőbb döntéshozó, Csányi Sándor abszolút magyarosan reagált a történtekre. Mintha elfelejtette volna, hogy elsősorban az ő, „erőből” meghozott döntése révén került a szövetségi kapitányi pozícióba Pintér Attila, a káromkodás egyik hazai bajnoka…

Most úgy tesz a mi „Sanyi bácsink”, mintha semmi köze nem lenne Pintér bebetonozásához, és elegánsan kitáncol mellőle. Csak azt felejti el, hogy Magyarországon még nem minden ember szenved totális amnéziában, tehát majd mindenki emlékszik még erre az egyébként valóban feledni való kinevezésre.

Megint elvesztegettek tehát X hónapot, Pintér uralkodásának idejét, ami alatt most már nyilvánvaló, hogy semmi érdemi változás nem történt. A jochapress.hu annak idején is egyértelműen kifejtette véleményét – amit sokan mások is tudtak, csak nem merték leírni, vajon miért nem? -, mely szerint Pintér Attila nem való erre a feladatkörre. Azt pedig, aki 6-8 éves munkát ígért (dr. Bölöni László), egy pillanat alatt ejtették!

Más kérdés, hogy Pintér nem hibáztatható a kinevezésért! Olyan embert ugyanis még nem láttam, aki nem szédült volna meg egy ilyen, felkínált lehetőség tudatában és nem mondott volna igent! A fő felelősök tehát az MLSZ-ben keresendők, ahol ez alkalommal sem a tényleges, hosszabb távú eredménnyel kecsegtető megoldást választották, hanem megint hoztak egy semmire sem jó döntést. Lehet, hogy vannak Magyarországon is olyan, „nem futtatott” szakemberek, akik jobbak lettek volna Pintérnél. Az pedig senkit ne tévesszen meg, hogy a magyar szinten agyonpénzelt győriekkel a hazai bajnokságban meghatározó erő tudott lenni.

A lényeg a lényeg: Pintér – egyébként érthető módon – kegyvesztett lett, csak azt nem mondja ki senki, hogy az egész kapitánykérdésről az MLSZ tehet. Annyit pedig hozzunk fel Pintér mentségére is, hogy bárki ülhet a válogatottunk kispadjára, sokkal többet ő sem érthetne el. Több okból is. A legfontosabb, hogy a mi játékosaink egyik része az  „elhízott, kövér pontyok”  kategóriájába tartozik. (Ez a kézilabdázók európai mesteredzőjének, Kovács Lászlónak a kedvenc mondása, s arra céloz, hogy a pénz már „megette” ezeknek a focistáknak az ambícióit.)

Ebben a körben Dzsudzsák Balázs neve kívánkozik az élre, aki a zengzetes nyilatkozataival már világszínvonalat képvisel. „Ez a munkánk” üvölti öklömnyi betűkkel a szöveget a sportnapilap címoldalán az egyik alkalommal. Máskor pedig a nyírségi sztár, – ismét a címoldalon – ezt harsogja: „Most vagy soha!” Hát kérem, lehet, hogy az én szemüvegemmel van a baj, de én egyáltalán nem láttam azt, hogy „Balázska” sérvkötőért kiabált volna, annyit gürizett az északírek elleni találkozón…

A derékhad pedig képtelen ezt a szintet megütni. Jó példa volt a két, bekapott gól, ahol az igazán nem extra északírek pillanatok alatt a magyar védelem átjáróházában kevergethettek – két gól erejéig. Persze Pintér erre is szerencsétlenül válaszolt, amikor azt hajtogatta: nem lehet kilenc (9) percet emberhátrányban játszani. A románoknak Athénban ugyanez a mutatvány 37 percig sikerült; ők meg tudták tartani egygólos előnyüket az északireknél alighanem erősebb görögökkel szemben.

A népbutítás magasiskolájának számít ezek után, amikor Priskin Tamás arról nyilatkozik, hogy ez a munka jó, erre lehet építeni, és majd a románok ellen… Hát tényleg kíváncsi vagyok, mit ér el a feltehetően már új kapitány által dirigált magyar válogatott októberben, Bukarestben, ahol az egyértelműen magasabb szintet képviselő román labdarúgás legjobbjaival kell megmérkőzniük.

Előbb pedig várjuk az MLSZ döntését, ki kap lehetőséget az újabb tűzoltási kísérletre?