Csapat kell, nem legjobb dobó!

Shares
Kolozsvár, 2017. szeptember 3. A magyar kosárlabda-válogatott edzése a férfi kosárlabda Európa-bajnokság C csoportjának szünnapján Kolozsváron 2017. szeptember 3-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A magyar kosárlabda-válogatott edzése Kolozsváron. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Három harmad. Bárcsak jéghoki meccs lett volna! 53:52-re vezettünk a világ egyik legjobb csapata ellen. Eddig ennyire tellett. De ez a három harmad megcsillantott valamit. 

Szellemes, mozgékony, váratlan megoldásokkal teli játék, hihetetlen magasságokból összekapart labdák, nagyszerű villanások, csapatjáték és szív, szív, szív.

A több mint ezres szurkológárda csodálatos hangulatot teremtett. Jó volt magyarnak lenni, a Cluj-napocai-kolozsvári arénában. Ez megint meghat, mint mindannyiszor életemben. Énekelhetem a Himnuszt sok ezernyi honfitársammal. Egyek vagyunk. Ők a pályán, mi a lelátón. Érthető, ha Sztojan Ivkovics nem énekel, de örülnék, ha a többi válogatott magyar edzője a kiváló szakmai felkészítés mellett a versenyzők hazafias nevelésével is foglalkozna. Vegyük végre tudomásul, hogy ez erőt ad!

Ő hiányzik nekünk a mai kosárlabdából: aki a hátára vette a pályát. Pulikutyaként helyükre ugatta társait, és végül kézbe varázsolta a labdát. Szerencsés vagyok, hogy én még láthattam ezeket a nagy egyéniségeket: Fekete Ilonát, Greminger Jánost, Gellér Sanyit, Vertetics Györgyit, a tragikus balesetben elhunyt Horváth Juditot. Nagy Csubi is ilyen lehetett volna, de ő nem itthon futotta ki a formáját.

Ha nem a légiósok dobóedzése jellegű meccsek lennének jellemzőek a magyar bajnoki mérkőzésekre, nem az ELADÓ táblával a nyakukban magukat kellető játékosok volnának a sztárok, ha túl tudnánk lépni azon, hogy a Népsport újságunkban évtizedekig egyedül az ld. (legjobb dobó) számított, akkor kezdődhetne a csapatjáték..

Becsüljük meg az irányítót. A lányoknál alakul, nem merem megnevezni, de a fiúknál hiányzik. Nem véletlen az a ma már nem használt szakkifejezés, hogy play-maker. Őt kell kinevelni.  Föl, föl edzők a csatára!

A büntetőket meg be kell dobni. 38 a horvátok, 50 százalék körüli a macedónok ellen. Serdülőben is gyenge. Edzői feladat lenne a megtanítása. Nem fogadható el a széttárt kéz-nem ment a dobás.

Múltkori írásomban említett, a vásárlásra buzdító edző ott ült a cserepadon. Jól látta ő, hogy hiányzik az irányító, csak nem venni kell, hanem nevelni!

 Szerénység, alázat és munka! 

A két, megnyerhető mérkőzés még hátra van, bízzunk benne, hogy az első mérkőzés három harmadának játékát tudja produkálni csapatunk és akkor nyerhetünk!

Csodálatos szurkolóink még az  első nap harmadik meccsén is azt skandálták: Ki a jobb?MAGYAROK. Jó lenne az eredménnyel is rászolgálni erre a bíztatásra!

(ifj. Gyímesi János)