Csenkiné Varga Zsuzsanna hetedik évtizede a kézilabdázásban

Csenkiné Varga Zsuzsanna. Fotó: Jochapress

Már az ötvenes évek első felében elkezdődött kapcsolata a kézilabdázással. Csenkiné Varga Zsuzsanna a régen megszűnt Tüker SC-ben kezdte, a Vörös Meteorban folytatta, 18 évesen pedig már válogatott volt. A ma is aktív világbajnoknővel a jochapress.hu beszélgetett.

„Sajnos, az én tanító mestereim már mind eltávoztak. Így Kormos Mátyásra, Ott Ernőre és Török Bódogra is csak szeretettel és köszönettel emlékezhetek. Bogyi bácsi kiemelkedő egyénisége volt a magyar női kézilabdázásnak és én személy szerint is rengeteget köszönhetek neki.”

– Meglehetősen fiatalon szavazott Önnek bizalmat a legeredményesebb magyar kézilabdaedző…

„Már 18 évesen tényleg jól játszottam. Eredetileg balszélső voltam, de a beálló poszton is megálltam a helyemet. 1958-tól 1969-ig játszhattam a nemzeti együttesben, ahol természetesen a legnagyobb élményt az jelentette, hogy tagja lehettem az 1965-ben világbajnokságot nyert magyar válogatottnak.”

– Ez a világbajnokság többszörösen is izgalmasan alakult.

„Már a selejtezőben összeakadtunk a legnagyobb ellenféllel, az NDK-val, amelyet a kialakult döntetlen eredményt követően, Guricsné Pásztor Erzsébet csapatkapitányunk jóvoltából, sorsolással ütöttünk el a Vb-részvételtől. Ezzel együtt is az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy végül pályára léphetünk-e, mivel a Szovjetuniónak Nyugat-Berlinben kellett volna játszania. Az utolsó este kaptuk meg itthonról a játékengedélyt. Onnan kezdve nem tudott senki megállítani bennünket, végül a jugoszlávokat vertük a dortmundi döntőben 5-3-ra. Az egész csapat jól játszott, de ki kell emelnem kapusunkat, Rothermel Annát, Romhányiné Tóth Mária és Ritterné Lengyel Erzsébet, akik különösen nagyot alakítottak.”

Török Bódog. Fotó: Jochapress

– És mit tett ehhez hozzá a legendás Török Bódog?

„Nagyon jó ember és edző volt egy személyben, akivel a 11 év alatt soha nem volt egyetlen szóváltásom sem. Csak szépet és jót tudok mondani róla.”

– A válogatottról már beszéltünk, a klubjairól viszont még nem.

„A VM után a Spartacusban, majd a Vasasban játszottam, visszavonulásomat követően az angyalföldieknél kezdtem edzői munkámat egy előkészítő csoporttal. Az első meccsemet 23-1-re elvesztettem a Bosnyák téri bitumenes pályán, ahol sírva fakadtam. Kétévi munka után tudtuk az első meccsünket megnyerni.”

– A kezdeti nehézségek nem szegték kedvét, hiszen egészen 2006-ig valamilyen módon élvonalbeli együtteseknél tevékenykedett.

„Talán a Székesfehérváron eltöltött három évet emelném ki, ahol a semmiből kellett az utánpótlást felépítenem. Amikor elköszöntem, százhúsz gyerek játszott a klub korosztályos csapataiban.”

– Kilenc éve Vecsésre tette át működése színterét.

„Három gyerekemből kettő itt lakik, meguntam az utazgatást és én is ide költöztem, amit soha nem bántam meg. Természetesen bekapcsolódtam a Vecsés Kombi Express szakosztály munkájába, ahol jelenleg a női szakág szakmai vezetőjeként dolgozom és élvezem Szlahó Csaba polgármester támogatását is.

– Három gyermeke van és mindhárman elkötelezettek a sportág iránt.

„Csilla lányom nálam tanulta a játék alapjait. Játszott a Vasasban, az Építőkben és s Spartacusban, immár 15 esztendeje edzősködik. Övé az NB II-es felnőtt és a junior csapat is. Fiatalabbik lányom, Judit játszott a Ferencvárosban és Dániában is, ő a serdülőkkel foglalkozik. Németh Tímea a szivacskézilabdázó palántákat készíti fel, ő a felnőtteknél játszik is – így teljes a sorunk.”

– Harmadik gyermekéről még nem esett szó.

„Balázs is edzősködik. Korábban dolgozott Solymáron és a Budai Farkasoknál is, most éppen csapatot keres magának. Mindhárman polgári állás mellett edzősködnek.”

– Októberben 75 éves lesz, visszavonulásról pedig hallani sem akar. Amikor a további munkához erőt, egészséget kívánok, megkérdezném, mit tanácsol a fiatal edzőknek?

„Fegyelemre már a legkisebbeknél is szükség van. De még ennél is fontosabb, hogy fokozatosan, játékos edzésekkel szerettessék meg a kézilabdázást velük. A társak megismerése és egymás általi elfogadtatása is fontos, ehhez pedig időre és türelemre van szükség. Csak az alapok lerakása után lehet emelni a tempót, fokozni a munka mennyiségét. Nem szabad kiégetni a gyerekeket és ez a későbbiekre is vonatkozik.”

– És mai magyar női kézilabdázásról mi a véleménye?

„A kis csapatokat padlóra küldik, hiszen ahol valaki két egyenest dob, máris elviszik. „Odafönn” pedig egyre kevesebb a játéklehetőségük a tehetségeknek a külföldiek inváziója miatt, akiket a pillanatnyilag remélt jobb eredmények miatt importálnak. Ezt a tendenciát már csak azért sem helyeselhetem, mert korábban voltam az MKSZ Utánpótlás Bizottságának tagja és hosszú éveken keresztül dolgoztam a serdülő, majd az ifjúsági válogatott mellett is. Vannak tehetségeink, de ez a szisztéma sokaknak elveszi a kedvét, mert nincs elég játéklehetőségük, így nem is tudnak kibontakozni.”

– A napokban Szlovéniában járt lányaival, szeptemberben pedig egy valóban speciális utazás vár Önre.

„Nem csak rám, hanem egykori válogatottbeli társaimra is, akik a MOB és az MKSZ támogatásával eljuthatunk Dortmundba, az egykori világbajnoki döntőnk színhelyére. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, csak azt sajnálom, hogy Fleckné Babos Ágnes csapattársunk orvosi tanácsra nem lehet majd ott velünk!”

Fleckné Babos Ágnes