Csődben van a magyar sakkozás!
Sikerült padlóra tenni a magyar sakkozást, írta az abszolút mélypontot jelentő sakkolimpiai 18. hely után Almási Zoltán a Facebookon. Az egy ideig Seszták Miklós vezette, egymilliárdos támogatást is kapott szövetséget és a MOB-ot is hibáztatja. Hogy ezeket az állításokat mennyire gondolja komolyan Almási? Ezt egy vele esedékes, mélyebb beszélgetés teheti egyértelművé. A jochapress.hu most Pintér Józsefet érte el.
– Azt olvastam valahol, hogy a magyar sakkozás romokban hever – indította a beszélgetést Pintér, aki nyolc sakkolimpián versenyzőként, kettőn pedig vezetőként vett részt, egyébként pedig befejezte az aktív sakkozást. – Na, én ezt a meghatározást megváltoztatnám. Szerintem ugyanis egyértelműen csődről beszélhetünk. Amíg ugyanis Seszták Miklós volt az elnök, jól ment minden, de miután „átpasszolta” az elnökséget unokatestvérének, Seszták Tamásnak, mélyrepülésbe mentek át a dolgok. Az elnökségi ülések jegyzőkönyvét sem láthatjuk, holott már 1989-ben a kőkemény bolsevik, Szerényi Sándor elnöksége alatt látogathatóvá tették az elnökségi üléseket. Majd 30 év alatt ennyit fejlődtünk – hátrafelé.
– Az utóbbi hónapokban állítólag a szövetségi alkalmazottak fizetésével is gondok voltak?
– Erről én nem vagyok illetékes nyilatkozni, de azért az a tény sokat mond, mely szerint számos főtitkár váltotta egymást. A legutóbb megválasztott Csörsz Ferenc pedig civilben iskolaigazgató Szabolcs megyében, tehát egész héten nem látja őt senki a szövetségnek még a közelében sem…
Fotó: www.poloniachess.pl
– Beszéljünk a legmagasabb Élő-pontszámmal rendelkező, mindössze 22 éves Rapport Richárdról, aki végül nem vállalta a válogatottságot.
– Korábban nekem is voltak megingásaim Ricsivel kapcsolatosan, mivel nem mindig tartotta szem előtt a csapat érdekeit. Ám, mindent összevetve is azt kell mondanom, hogy rá mindenképpen szüksége lenne a magyar sakkválogatottnak. Neki voltak anyagi kérései a szövetség felé, amelyek végül egy éves felkészülésre havi 500 ezer forintnál „álltak” meg, amit a szövetség nem vállalt fel. Szerintem egy ilyen, a világ legelső vonalában játszó sakkozó megérdemelne ennyi támogatást, főleg annak ismeretében, hogy más sportágakban – labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda – mekkora pénzeket kapnak a játékosok havonta. Tőlük senki nem várja el, hogy ingyen képviseljék klubjaikat, vagy országunkat. Én attól félek, hogy amennyiben nem jön létre érdemi megállapodás a támogatásáról, úgy szerb felesége révén előbb-utóbb déli szomszédainkhoz helyezi át a súlypontot.
Berkes Ferenc. Fotó: Paul Truong
– Rapporttal vagy nélküle, kétségkívül nem mindegy. De ha vele mondjuk a 8-10. helyen végzett volna válogatottunk az elért 18. pozíció helyett, akkor is ugyanolyan jól láthatóak a magyar élsakkozás problémái.
– Ez is tény. Ha megszámoljuk, igazán három, komoly erő áll a válogatott rendelkezésére. Rapport, Gledura Benjamin és Berkes Ferenc. Lékó Péter képtelen megújulni, Almási Zoltán pedig negyven fölött lassan, de biztosan kifelé tart a versenysakkozásból. Erdős Viktor nagy tudású játékos, aki azonban versenyfeltételek között képtelen realizálni a benne lévő játékerőt. Az utánpótlás pedig sehol.
– Mit gondol, miként lehetne ismét felerősíteni az élmezőnyt?
– Az utánpótlás nevelése adhatna igazi megoldást! Korábban a Maróczy Géza Sakkiskola számos tehetséget hozott a felszínre, de ez a vonal szép lassan leépült. Most Vidéki Sándor próbálkozik a Sport21 program keretében új erőket kinevelni. Sajnos, pillanatnyilag a 18. hely reális és egyáltalán nem remélhetünk gyors és látványos visszaemelkedést oda, ahol a mindenkori magyar sakkválogatott elhelyezkedett.
Gledura Benjámin. Fotó: Lana Afandiyena
– A csapat egyik tagja, Gledura Benjamin az Ön tanítványa. Vele mennyire volt elégedett?
– Ha valaki csak a pontszámokat nézi, elégedett is lehetne a nyolc partijából begyűjtött öt egységgel. Ám ha végignézzük az egyéni teljesítményeket, minden játékosunk kivétel nélkül veszített az Élő-pontjaiból, még a 10-ből hetet szerzett Berkes Ferenc is. Tehát elég gyenge ellenfelekkel találkoztak a fiúk. Bendzsi egyébként is viszonylagos holtponton van, aminek én egyáltalán nem örülök. Megoszlik a figyelme, amit a komoly sakkozók nem engedhetnek meg magunknak. Tehát ha róla van szó, hiányérzetem van.
(jochapress / Jocha Károly)
