Csomor Erika: Fontosak, mint zebrán a légy!

Shares

Csomor Erika koszorúval

Úgy portyázik Amerikában, mint egykoron a kalandozó magyarok, furcsa és ijesztő edzővel is dolgozott, ma már csöppet sem szívbajos, s ha úgy hozza az élet, a lábáról is le fogja rágni a körmöket – a peterkropko.com egészen rendhagyó interjúja Csomor Erikával.
A jelzőket már mind ellőttük vele kapcsolatban, nem véletlenül: minden idők egyik legsikeresebb magyar triatlonosa, a hosszabb távú triatlon- és duatlonversenyek koronázatlan királynője, ötszörös IRONMAN-győztes, kétszeres duatlon-világbajnok, ezüstérmes a hosszú távú triatlon-világbajnokságon, hétszer nyerte meg a klasszikus Powerman Zofingen Duathlont, 2008-ban a világ második legjobb női időeredményét érte el a németországi Rothban (8:47:05), és az övé a sportág történetének legjobb magyar eredménye a hawaii Ironman-világbajnokságról, ahol 2008-ban negyedik lett (9:24:49).

Az idén megnyerte a Challenge Rimini versenyét, a mexikói és az ausztriai IRONMAN-t. Klagenfurtban is kilenc órán belüli idővel nyert (8:59:31), több mint tizenkét perccel volt gyorsabb, mint tíz évvel korábban ugyanezen a pályán. Néhány napja Floridából tért haza egy harmadik hellyel, ez az IRONMAN 8:56:41 alatt lett meg.

Csomor Erikát – aki szeptember óta az edzések mellett civil foglalkozást is vállalt, teljes állásban angolt és testnevelést tanít egy százhalombattai iskolában – amolyan asszociációs beszélgetésre invitáltuk, s ő készséggel állt kötélnek.

– A feladat egyszerű, mondok egy-egy szót, vágd rá, ami eszedbe jut róla.
– Kezdjük, de ne politizáljunk!

– Rendben. Kire fogsz szavazni jövő áprilisban?
– Haha…
– Szóval. Csengetés.
– Az attól függ. A becsengetés olyan, mint egy riadó kürt. Támadás! Előre! A kicsengetés pedig… Mint a tűzszünet. Egy biztos, minden nap megszolgálok egy talpalatnyi helyet a Mennyországban.
– Az is szolgál, aki mondjuk csak úgy úszik, meg fut?
– Persze, az is. Átventilláljuk és megszűrjük a levegőt.
– December?
– Még három hét a téli szünetig. És jön a Mikulás. Reméljük, lesz hó is.
– Tél?
– Kicsit depis időszak, de szerintem kell a testnek, mint macinak a téli álom.
– Hajszárító?
– Arra nekem nincs időm… Megszárítja a szél…
– Antibiotikum?
– Na azt nem. Szerintem a gyógyászat legnagyobb tévedése. Én mindent rábízok a szervezetemre, nem szoktam minden megfázásra gyógyszert szedni.

Csomor Erika nemzetközi társaságban– Szoktál edzést kihagyni?
– Nem, mert nincs edzésterv. Ami kimarad, az nem is volt benne.
– Te szabod meg magadnak, hogy mit kell csinálni?
– Igen, megbeszélem a testemmel, és ketten döntünk a teendőkről.
– Brett Sutton?
– Ő csak az edzőtáborokban mondta meg, hogy mit kell csinálni. Sokat tanultam tőle, de most jobb edzője vagyok magamnak.
– Néhány évig ő volt az edződ a sztárversenyzőket felsorakoztató Team TBB-ben. Kedves ember?
– Amúgy igen, de mint minden megszállott, furcsa és sokaknak ijesztő. Mi nagyon csíptük egymást. Ő nemcsak a sportgépet nézi, hanem az embert is. Az ember értékét pedig nem a sportteljesítménye határozza meg.
– Az első edző?
– Még a főiskolán, Szegeden Hegedűs Éva néni. Általában józan emberi gondolkodást tanultam meg minden edzőmtől. Ahogy Brett mondta mindig, No bullshit, please.
– Ezt hogyan fordítanád, hogy publikálható legyen?
– A nagy sportteljesítményekhez különleges emberi értékek kellenek, úgymint kitartás, ész, akaraterő, hit. Úgyhogy a dolgoknak a lényegét kell nézni és látni, nem pedig a körítést.
– Sok edződ volt?
– Nem. Én hűséges típus vagyok. És szerencsés, mindig jó emberekkel találkoztam. Mondjuk, hajlamos vagyok meglátni a jót, és csak arra koncentrálni. Az edzőkben sohasem csalódtam, mind szeretetből szolgálja a sportot. Más itthon nem is megy edzőnek. Se tanárnak… Úgy értem, edzősködni itthon nem üzlet, és talán ez menti meg a magyar sportot. Minden edző megszállott.
– Te leszel mások edzője?
– Bizonyára. Azt hiszem, jobb edző leszek, mint versenyző. Sőt, tuti. Magamon kísérleteztem.
– Akkor lesznek még IRONMAN-bajnokaink?
– Azért ez nagyrészt a versenyzőn múlik, és nem minden bokorban terem bajnok. Ez vagy benne van a génekben, vagy nincs. De talán lesz majd hawaii győztesünk, és edzőként kényelmesen végignézhetem. Biztos lerágnám még a lábujjkörmeimet is…
– Sport plusz Foci?
– Mi van a focival? Jaj, nehogy a fociról beszéljünk!
– Az újságcikkre gondolok. Másfél kolumnás, igen pozitív hangvételű cikk jelent meg rólad az említett lapban. Meglepett?
– Még nem is láttam. Biztosan azért pozitív, mert jó volt az interjúalany.
– Mi a véleményed a médiáról? Mondhatod bátran, a szerkesztő úgyis cenzúrázza.
– Szükséges rossz. Mint zebrán a légy.
– Köszi. Szponzorok? Szükséges jó?
– Itthon sajnos ez nem igazán működik. Még kint sem egyszerű. De én inkább a munkámra koncentrálok, ha jó vagyok, akkor úgyis mindenki engem akar, ha meg mégse, akkor sem bánom. Egy igazi művészt nem az elismerés vagy a jutalom motiválja.
– Volt vagy van menedzsered?
– Nem, nem is bíznám magam senkire. Így egyszerűbb. És jó kis jutalékot kapok, néha…

(Forrás: peterkropko.com)