Dániának szállítja az érmeket a magyar sikeredző
René Holten Poulsen és magyar mestere, Bakó Zoltán. Fotó: origo.hu
A helyszínen, a dániai Herningben tizenötezer, a tévében pedig további hárommillió ember látta, amint a háromszoros világbajnok kajakos, René Holten Poulsen átveszi a 2015 legjobb dán férfi sportolójának járó díjat.
Poulsen az ország egyetlen profi kajakosa, edzője, az olimpiai bronzérmes Bakó Zoltán pedig Dánia egyetlen olyan kajaktrénere, akinek az edzések mellett nem kell mással foglalkoznia. Kettejük története azért is tanulságos, mert megcáfolja azt a régóta hangoztatott tételt, mely szerint állami milliárdok felhasználása nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni. Az Origo tudósítója fél napot töltött el Bakó Zoltánnal a Koppenhága melletti Bagsværdben, ahol a dán kajak-kenu sikerek születnek.
„Ülj fel a metróra, indulj el észak felé, én pedig Bagsværd állomáson várni foglak” – hallom a telefonban minden idők egyik legeredményesebb magyar kajakedzője, Bakó Zoltán hangját. Vasárnap reggel van, az átbulizott szombat éjszaka után csak a madarak járnak a dán főváros utcáin.
A 64 éves edző két éve vette szárnyai alá a legnagyobb dán tehetségnek tartott René Holten Poulsent. Tanítványa a tavalyi milánói világbajnokságon megnyerte az 1000 és az 500 méteres férfi egyes versenyszámot, így az idei nyári olimpia legnagyobb favoritja az 1000 méteres távon, ahol legutóbb 48 éve, 1968-ban volt magyar olimpiai bajnok, jelesül Hesz Mihály.
1968, Mexikóváros bajnoka, Hesz Mihály (fotó: jochapress.hu)
A dán szövetség mikrobuszával indulunk el a Bagsværd mellett fekvő tóhoz. A vasárnap kora délelőtti időpont ellenére a teljes evezős válogatottat ott találjuk, az ausztrál szövetségi kapitány, Brian Richardson vezényletével. Miközben a két edző beszélget, az olimpiai bajnok evezősök gyűrik magukat a gépeken. Innen sétálunk le a közeli tóhoz, ahol a két sportág vizes tréningjei zajlanak – már akkor, amikor nincs befagyva az állóvíz. Most legfeljebb hokizni lehetne rajta. A stégen állva Bakó Zoltán arról beszél, hogyan került ki edzőnek Dániába.
„A dán szövetség kiírt egy pályázatot, huszonöten jelentkeztek” – vág bele a magyar szakember. „Aztán 2013. december 18-án megcsörrent a telefonom, mondták, hogy másnap ki kellene utaznom. Hüledeztem, mert mégiscsak Karácsony előtt voltunk egy héttel. Kijöttem, beszélgettünk, majd elém raktak egy szerződést, hogy írjam alá a riói olimpia végéig, január elsején kezdhetek. Mondtam, adjanak egy szusszanásnyi időt, legyen nyolcadika. Belementek, azóta itt dolgozom. Ami roppant nehéz, hogy a családom, a tízéves kislányom odahaza maradt Balatonfőkajáron. Az év nagy részében Skype-apuka vagyok, ennek minden nehézségével.”
Dánia egyetlen főállású kajak edzője, Bakó Zoltán
Az országban összesen négy, úgynevezett kajak-kenu szuperközpont van, ezekben félállású edzők tevékenykednek, a sportágban minden más amatőr. „Én vagyok Dánia egyetlen főfoglalkozású kajak-kenu trénere, az itteni keresetem nagyjából annyi, mint egy csúcsedzőé Magyarországon. Számomra nagy siker, hogy Poulsen eljutott oda, meg tud élni a kajakozásból. Ezzel ő lett Dánia első és egyetlen profi kajakosa” – meséli büszkén Bakó Zoltán.
A húszéves, négyszeres junior világbajnok Emma Jörgensen már teljesen amatőr. Szobafestőnek tanul, éppen most végzi a szakmai gyakorlatát. „Ez azt jelenti, hogy reggelente háromnegyed hétkor megjelenik az edzésen. Nyolckor kerékpárra ül, elmegy vele a metróig, azzal átutazik Koppenhága másik felébe a szakmai gyakorlatára. Délután négykor leteszi a pemzlit, visszajön ide, következik az újabb edzés. És ez így megy minden hétköznap. De Dániában ebből senki sem csinál problémát, errefelé ez teljesen megszokott dolog. Svédországban sem, ott még a szövetségi kapitány is félállású. Most jönnek a floridai edzőtáborok, a svéd kolléga három hetet marad, majd hazarepül, mert dolgoznia kell, el kell tartania a családját.”
Képzeletben Bakó kezét rázom, mert eszembe jutnak a magyarországi sportfinanszírozási lehetőségek, profi síkvízi kajakosaink és kenusaink, az állami támogatás. Persze tudjuk, hogy a kajak-kenu idehaza hosszú ideje a legeredményesebb olimpiai sportágunk, eképpen esernyőt tart az egész magyar sport feje fölé. A bagsværdi tóparton és a csónakházban azonban megdől a tétel, mely szerint ma már csak állami milliárdokkal lehet eredményeket elérni.
(Lantos Gábor – a teljes írás az origo.hu-n olvasható)
