Debrecen megérdemli a sorsát!

Herczeg András. Fotó: dvsc.hu

Hosszú hetek óta folydogál az ügy a magyar sajtóban. A témát a LOKI minden szint alatti szereplése jelenti a magyar labdarúgás élvonalában.

Hol vannak már azok a régi, szép idők, amikor a Debreceni VSC, a „Loki” egymás után nyerte a magyar bajnoki címeket és rendre indulhatott a BL-selejtezőkben is? És miért került olyan távol a hajdúsági elitklub az élvonaltól? A kérdés sokkal összetettebb, mint ahogy felvezetik, és gyorsan tegyük hozzá: a klub vezetése messze nem tárja a nagyközönség elé a teljes igazságot.

Arról például egyetlen szó sem esik: ki kinek az ajánlásával „szabadította rá” a klubra ezt a csodálatos szakembert, a portugál Leonel Pontes urat, aki mindig csak arra hivatkozik, hogy az összeszoktatás nem megy máról holnapra, ahhoz türelem kell?! És persze az sem téma: mekkora havidíjat kap a „mester” és segítője? Mekkora kártérítést fizet az a nagy tudású menedzser, aki a portugál szakembert beajánlotta a civis város elit klubjába? Mert ha jutalékot felvesz, akkor valamiféle erkölcsi és anyagi felelősséget is kellene vállalnia, méghozzá a szerződéskötéskor, írásban lefektetett viszonyszámok szerint. Ilyesmi nálunk nem létezik, a „természetesen” titkos szerződésekben az edzőt foglalkoztató klubnak csak kötelezettségei vannak, a másik oldalnak semmi.

Miért nincs az alkuban benne pl. az, hogy amennyiben kiesik a csapat, az edzőnek javadalma 60-80, vagy akár 100 százalékát vissza kelljen fizetnie?

Tudom, sokan most „felröffennek”, pedig ha belegondolnak, a fenti felvetések nagyon is reális gondokat feszegetnek. S hogy ne csak a debreceni balekokat (a szerződést nyilvánvalóan rosszul megkötő illetékeseket) piszkáljam, meg merem azt is említeni, hogy pl. kosárlabdában nem egy és nem két alkalommal előfordult az utóbbi években, hogy a szerződött játékos vagy egyáltalán nem jön vissza év közben, vagy pl. a nyári szabadságról csak hetekkel később ér vissza csapatához – és ez még a jobbik eset. A retorziók persze elmaradnak – nagy az öröm, hogy a „kiválóság” egyáltalán visszajön…

Ideje lenne már nem csak siránkozni, hogy pl. Pontesnek és segítőjének évközi elküldése 260 millióba kerülne, hanem inkább azt elérni, hogy ne ilyen egyoldalú, kiskapukkal megpakolt szerződések szülessenek. A mértéktelen külföldi imádatról nem is beszélve. meg arról, hogy Herczeg András, vagy Kondás Elemér feltehetően kevesebb pénzért, mennyivel nagyobb szívvel dolgozott a debreceni labdarúgásért, mint a portugál vendégművész?

(jochapress – Jocha Károly)