Deutsch Tamás: helybenjár a magyar foci
A közelmúltban megalakulása 125. évfordulóját ünnepelte az egyik legpatinásabb magyar sportegyesület, az MTK. A kerek évforduló apropóján kért beszélgetést Deutsch Tamás klubelnöktől a jochapress.hu. Mintegy „bemelegítésként” először az elnök sportmúltjáról esett szó.
„Az akkoriban Váci Mihály nevét viselő, a kelenföldi Bikszádi út 11-15. alatti általános iskola testnevelés tagozatos osztályába jártam harmadiktól nyolcadikig. Az iskolánk a MAFC Sportiskolája volt, a testnevelés tagozatos osztályok fiú tanulói két sportág, az atlétika és a kosárlabda közül választhattak. Egész pontosan a testnevelőink döntötték el, hogy melyik sportág edzéseire kell járnunk. Én hiába szerettem volna kosarazni, az osztály legjobb magasugrójaként – 135 centivel sokáig én tartottam az osztály csúcsot – atlétizálni küldtek. Utóbb egy cseppet sem bántam meg testnevelőim döntését, nyolc éves koromtól egészen húszéves koromig versenyszerűen atlétizáltam. Szerettünk edzésre járni, eleve imádtunk a Bogdánffy utcai sporttelepen lenni. Hatalmas volt a nyüzsgés a pályán, sok százan atlétizáltunk, ott edzett a férfi kézilabda csapat és a kiváló volt MTK-s futballista, Danszky József irányításával a labdarúgók. Rengeteget adott nekem a sport, sok-sok gyerekkori barátságot, csodálatos közösségi élményeket. Távolugrásban egyébként 686 centiméterig jutottam, legjobb eredményem centire megegyezik a jelenleg is érvényes felnőtt női országos rekorddal… Az atlétizálást abbahagyva egyetemista koromban a Csillaghegyi Munkás Torna Egyletben, a CSMTE-ben futballoztam, magas, elég jól fejelő és gyors játékosként gólveszélyes csatárnak számítottam a hetedosztályú, BLASZ III-as bajnokságban.”
– Az intenzív sportkapcsolatokat, a tapasztalatokat bizonyára tudta kamatoztatni, amikor alig 30 évesen sportminiszterré nevezték ki.
„A rendszerváltoztatást követő első két kormányzati ciklusban a sportra kevés figyelmet fordítottak, az első Orbán-kormány elsősorban ezen akart változtatni. A magyar kormányzati rendszerben addig soha nem volt önálló sportminisztérium, az Ifjúsági- és sportminisztérium megalapítása nagyon komoly előrelépést jelentett. Ránk hárult az 1990-et követően elmaradt szervezeti-sporttámogatási átalakítások véghezvitele. Ma is nagyjelentőségűnek tartom, hogy 2002-re elkészítettük a kistérségi tanuszoda fejlesztési programot, aminek most, 2014-tól indulhat a megvalósítása. A 2001-ben elindított Heraklész utánpótlás nevelési programot kiemelkedő jelentőségűnek tartom. A 2012-es, londoni olimpián a nyolc magyar aranyéremből hét „gazdája” részese volt a Heraklész programnak.”
– A kék-fehér klubhoz nem a legjobb időben érkezett…
„2010. márciusában kértek fel a klub képviselői, legyek az MTK elnöke. Meglepett a megkeresés, de rövid gondolkodási idő után igent mondtam. Az volt az egyetlen „feltételem”, hogy olyan elnökséggel végezhessem a munkámat, amelynek tagjai érdemben tudják támogatni a klubot. Az elmúlt négy esztendőre visszatekintve nyugodtan kijelenthetjük: az előző két évtized kedvezőtlen tendenciáit sikerült megfordítanunk és határozott lépésekkel elindultunk felfelé. Végre ott tartunk, hogy a túlélés helyett a fejlesztésekkel foglalkozhatunk. Az MTK több mint 25 szakosztályában 30-nál is több sportágban közel kétezer sportolónk készül, versenyez.”
– A sport rengeteget változott, miközben igen sokan felemlegetik, hogy „bezzeg a mi időnkben egészen más volt minden”…
„Értem ugyan a „régen minden jobb volt” érzés lélektani hátterét, de soha nem tudtam azonosulni ezzel a gondolkodásmóddal. Ami a sport világát illeti: a sport valóban kapitalizálódott, elüzletiesedett, ami szerintem összességében az előnyére vált, miközben megmaradt közösség építő, közösség erősítő szerepe. A sport ma sokkal több emberhez jut el, mint évtizedekkel korábban, miközben az oly sokat kárhoztatott negatív jelenségek csak a viszonylag kis részében, a profi sport világában tapasztalhatóak.”
– A magyar sporton belül a labdarúgás egy külön kategóriát képvisel. Ön hogyan látja a magyar labdarúgás helyzetét?
„Véleményem szerint a magyar labdarúgás alapvető problémáit jórészét mind a labdarúgás irányítói, mind a közvélemény teljesen félreérti illetve azokban a kérdésekben, amelyekben helyesen látják a problémákat a hangzatos kijelentéseken túl alig történik valami. A magyar focit az egyszerre egyre szkeptikusabb illetve egyre lelkesültebb, növekvő tempójú helybenjárás jellemzi. A futballunk súlyos problémái nem két-három évtized, hanem hatvan esztendő – ugyan különböző ütemben és mértékben, de alapvető tendenciáját tekintve trendváltozás nélkül folyamatosan romló színvonalú, teljesítményű futballjának – egymásból szervesen következő és egymásra halmozódó problémáinak az együttese. Szerintem minden más állítás tévedés vagy önámítás.”
– A nagy nyilvánosságban viszont leginkább csak az 1986-os Vb-részvétel utáni évektől számítják a negatív tendenciák kezdetét.
„A foci nálunk is elsősorban érzelmi kérdés. De ha racionális válaszokat keresünk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a gyengélkedésünk igenis már a hatvanas években elkezdődött. Azt tartom most a legfontosabbnak, hogy a magyar labdarúgás számára rendelkezésre álló, törtenelmi esélyt jelentő fejlesztési lehetőségeket ne herdálják el az illetékesek. Minden feltétel adott, hogy végre pozitív változások legyenek.”
– Végül engedjen meg egy kényesnek tűnő kérdést! Az MTK miért engedte el a londoni olimpián egyetlenként pontokat hozott kajak négyes három, kék-fehér tagját?
„Azt szerettük volna, ha nálunk folytatják a pályafutásukat, sajnáljuk, hogy másképp döntöttek. Megértjük ugyanakkor, hogy részükről nem volt meg a folytatáshoz szükséges bizalom. Mi – ahogy ígértük – a feléjük fennálló tartozásainkat kifizettük és új, 2016-ig szóló szerződésre tettünk ajánlatot. Ők ezt mérlegelték, de bizalom hiányában nem tudták elfogadni. További sikereket kívánunk nekik és edzőjüknek az új klubjukban .
