Dr. Bakanek György: Az étrend kiegészítése önmagában kevés!

Shares

Bakanek György, 440,  140917ről

Számos sportágban a fogyasztás az egyik legnehezebb részfeladat. Hogyan, mikor és mennyit fogyjon az, akinek erre elengedhetetlenül szüksége van.

Most éppen a 80 kilóban világ- és Európa-bajnoki címet is szerzett, kötöttfogású birkózó, Bácsi Péter neve szerepel leginkább, ha bárhol fogyasztásról esik szó. A jochapress.hu megkérdezte erről az izgalmas témáról dr. Bakanek Györgyöt, a birkózó válogatott sportorvosát.

„A téma sokkal összetettebb annál, mint bárki gondolná” – summázott Bakanek doktor, aki 1982-ben szerzett sportorvosi szakorvos diplomát, miután előzőleg, 1978-ban már nőgyógyászatból is sikeres vizsgát tett. „Így röviden nagyon nehéz válaszolni a felmerülő kérdésekre. Kétségtelen tény, hogy a helyes fogyasztás útját nem könnyű megtalálni. Esetünkben Bácsi Péter például a 2012-es, londoni olimpián nagy valószínűséggel azért sérült le, mert túl sok plusz kiló maradt rajta a legutolsó időkig, amit azután rohamtempóban kellett leadnia.”

– Mennyi volt az a „túl sok” és az Ön véleménye szerint hány kilótól lehet megszabadulni az utolsó napokban különösebb utóhatások nélkül?

„Péteren London előtt nagyságrendileg tíz kiló plusz volt, tehát 84 kilóról kellett „leereszkednie” 74-re. Sportorvosok elemzéseiből az a végeredmény alakult ki, hogy a testsúly öt százaléka az, amelyet különösebb gond nélkül le tud adni egy élversenyző az utolsó napokban. Ez Bácsi esetében 4-5 kilót jelentene – ezzel szemben neki tíztől kellett megszabadulnia.”

– Most viszont, a hétvégi, belgrádi nemzetközi versenyen gond nélkül hozta új súlycsoportja, a 75 kiló két kilóval könnyített súlyhatárát, a 77 kilót.

„A nyilatkozók szinte mindent leszűkítenének a dietetikusok szerepére. Ők egyébként valóban érdemben hozzájárulnak a fogyasztás sikeréhez, hiszen a személyre szóló táplálékkiegészítők kikísérletezése és adagolása az ő érdemük. Ám ahhoz, hogy a testsúly normális legyen, a fogyasztás pedig jól sikerüljön, számos, más tényezőnek is hozzá kell járulnia. Maga a sporttáplálkozás egy külön tudományág, de hasonló fontossággal kell említenem a regeneráció vagy éppen a pszichés felkészítés témáját. Tehát arról szó sem lehet, hogy a dietetikusok mindent meg tudnak oldani! Az étrend kiegészítők ugyanis nagyon szükségesek, de nem elégségesek a sikerhez. Komplex megoldásra van szükség, amelynek során az egyes szakterületeknek összhangban kell lenniük egymással, mert csak ez esetben várható sikeres szereplés.”

– Feltehetően kiemelt feladata a szűk válogatott keretek tagjainak sportorvosi felügyelete, de a munkája aligha merül ki a kötött- és a szabadfogásban valamint a nők mezőnyében érdekelt, mintegy 25 sportoló megfigyelésében?

„Mivel a fiatalabb korosztályok, legjobbjaival is foglalkozom, így mintegy 150 sportoló problémáira van rálátásom. Az ő betegségeikkel, sérüléseikkel és egyéb gondjaikkal is kell foglalkoznom, vizsgálataikat, illetve rehabilitációjukat szervezem, hogy csak néhány részfeladatot említsek. Számos könyv társszerzője is vagyok, de ami a közszereplést illeti, szívesebben tartok előadásokat. Az írás ugyanis nem különösebben az erősségem.”