Dr. Faragó Tamás: „Kamu” vízilabda, aljas bírók, virtuóz magyarok!

A magyar férfi vízilabda válogatott világbajnoki elsőségéről nem csak a győzelem, hanem a mutatott játék okán is még nagyon sokat fognak szerte a világban beszélni. Itthon dr. Faragó Tamás az egyik legautentikusabb személy arra, hogy véleményt formáljon a látottakról, egyben elmondja a közeljövővel kapcsolatos felvetéseit is. A jochapress.hu ezért kereste meg az 1973-as, belgrádi világbajnok csapat tagját, aki meghatározó egyénisége volt az 1976-ban, Montrealban olimpiai bajnoki címet szerzett nemzeti együttesnek is.

– Az előzmények ismeretében csak arra gondoltam, ha már bejut a csapat a legjobb négy közé a Vb-n, már az is bravúrnak fog számítani – vallotta be a népszerű „Tonó”. – Amikor azután láttam azt a játékot, amellyel a győzelmeket kiharcolta a gárda, szinte leesett az állam! A magyar válogatott ugyanis nem egyszerűen megnyerte a világbajnokságot, hanem a mutatott játékkal egyben hadat is üzent a sportágat immár hosszú ideje megülő, „kamu” vízilabdának.

– Mit is értsünk ez alatt a minősítés alatt konkrétabban?

– Egyre jobban eluralkodott az a nézet, mely szerint nem kell semmit tenni, azt viszont nagyon jól. Előbb-utóbb a másik majd elront valamit és akkor dobunk egy gólt. Benedek Tibor legénysége viszont bebizonyította, hogy lehet ezt másként is csinálni. Győzelemre kell törekedni, virtuóz megoldásokkal, amihez viszont sztárok kellenek, nem szürke iparosok. Ez a jövő, ez a követendő út.

– Kit emelne ki az együttesből?

   – Mindenképpen a kapussal, Nagy Viktorral kell kezdenem. Évek óta bizonyítható tény, hogy az a válogatott nyeri az adott tornát, amelynek a kapusa a legjobb teljesítményre képes a mezőnyben. Pekingben a magyar kapusteljesítmény az ötödik volt, a csapat is ötödik lett. Barcelonában viszont Nagy Viktor valóban szenzációsan védett, amihez persze szükség volt egy előtte jól védekező csapatra is. Viktor mellett elsősorban a Varga-testvérek, Dániel és Dénes valamint Szívós Márton emelkedett ki.

– Ki okozott Önnek kellemes meglepetést magyar részről?

– Feltétlenül meg kell említenem Vámos Marcit, aki Madaras Norbert mögött nagyon hasznosan és gólerősen játszott. Nagyban segítették őt Benedek Tibor taktikus döntései, hiszen a kapitány pontosan tudta, mikor lehet ezt a csodálatos tehetségű, balkezes fiatalt a medencébe küldeni.

– Mi volt a világbajnokság legfontosabb tapasztalata Faragó Tamás számára?

– Az, hogy ennek a sportágnak az irányát mindig is a magyarok tudták megújítani, ők képesek felrázni a tespedésből. A pólót a többiek unalmas, leegyszerűsített játékukkal mindinkább szinte megnyomorították, s akkor még nem szóltam az aljas bírókról. A jövő évi Európa-bajnokságon a most látott gondolkodás és hozzáállás folytatását várom, mert ez jó a sportágnak és ez jó nekünk, magyaroknak is.