Dr. Hencsei Pál: Száz év felett elhunyt olimpikonjaink

Marik Klára és Csák Ibolya 2001-ben

A magyar olimpiai résztvevők népes táborában vannak olyanok, akik megélték századik születésnapjukat és száz év felett távoztak el körünkből. Rájuk emlékezünk alábbi írásunkban.

Marik Klára a művészeti versenyek résztvevője. Budapesten született 1903. március 18-án. A TF első évfolyamán szerzett testnevelő tanári diplomát. Sokoldalú személyiség volt: testnevelő tanár, sportoló, a sportos életmód népszerűsítője, a nők sportbeli egyenjogúsításának egyik hazai élharcosa, művészettörténész.

Az 1936-os berlini olimpián „A lassító lencsén keresztül” című, hét versből álló munkájával vett részt az irodalom, lírai művek kategóriában. A hivatalos küldöttség tagjaként utazott az olimpiára. Három nyelven beszélt, a sportversenyek területén kellő tapasztalattal rendelkezett, ezért megkérték, hogy legyen az edző és kísérő nélkül érkezett Csák Ibolya segítője. Közreműködésével ő is hozzájárult Csák Ibolya aranyérméhez.

Az olimpia után külföldi tanulmányutakon vett részt, majd az Iparművészeti Múzeumban dolgozott művészettörténészként. 96 évesen került a Péterfy Sándor Kórházba, ahol mozgásképtelenként, de szellemileg szinte tökéletes állapotban töltötte utolsó éveit. 2001-ben megszerveztük találkozását Csák Ibolyával. A két idős hölgy 65 év után találkozott először és boldogan elevenítették fel a berlini olimpiai eseményeket. Századik születésnapján köszöntötte a MOB, a MOA, a Sárvári Múzeum, a VII. és a XIV. kerületi Önkormányzat. Állapota fokozatosan romlott és 2005. január 25-én, 102 éves korában távozott el az élők sorából.

Tőrös Olga 1936-ban

Tőrös Olga bronzérmes tornász. Debrecenben született 1914. augusztus 4-én. 1934-ben szerzett tanítói oklevelet a Debreceni Református Dóczi Intézetben. Ekkor kezdett el tornászni a Debreceni TE-ben Aradi Gyula irányításával. Rövidesen meghívták az olimpiai keretbe, Budapestre került, a TF sportegyesületében folytatta, majd a főiskola hallgatója lett. A nyolctagú tornász csapat tagjaként részt vett a berlini olimpián és bronzérmet nyertek. A csapatból egyedül ő ugrott szaltót, azonban a pontozók kevésbé értékelték a látványos gyakorlatot. Nehézséget okozott az is, hogy az egyik szer a felemáskorlát volt, idehaza viszont csak párhuzamos korláton tudtak gyakorolni.

Az olimpia után 1939-ben fejezte be a TF-et, majd testnevelő tanárként Kecskeméten kezdett tanítani a Református Gimnázium és Óvónőképzőben. Ez volt az egyetlen munkahelye, 35 év után innen ment nyugdíjba.

…és 100. születésnapján, 2014-ben

Az elmúlt öt évben a sportvezetéstől és Kecskemét városától számos elismerésben részesült. Köszöntötték századik születésnapján, a MOB-tól Életmű-díjat, a várostól díszpolgári címet, a Kecskeméti Főiskolától címzetes főiskolai tanári kinevezést kapott, róla nevezték el a Tanítóképző tornatermét és a Főiskola sportcsarnokát. 2015. február 16-án Kecskeméten hunyt el, 101 éves korában.

(folytatása következik)