Dr. Süvöltős Mihály: Vranjes jó edző, hagyják dolgozni! (2. rész)
A magyar kézilabdázás egyik kiemelkedő egyéniségéről, dr. Süvöltős Mihályról egy nappal korábban közöltük a vele folytatott beszélgetés 1. részét. A 114-szeres válogatott, ma igazságügyi orvosszakértőként dolgozó sportember a 2., befejező részben is érdekes dolgokra világított rá.
– A kézilabdázás kezdetéről igazán konkrétan nem is volt szó.
– A közelmúltban elhunyt Nagy Jenő bácsi az alapokra nagyon jól megtanított; a sportiskolai képzésbe 12 éves koromban kerültem be. Az 1984-ben volt búcsúmeccsemre elhozta és átadta azt a hamis igazolást, amely révén 12 évesen játszhattam a 14 évesek között. Kapitány Ferenc edzőm volt az első, aki elküldött a tatai edzőtáborba, ami nekem akkor nagyon nagy szó volt. A későbbiek során Ökrös Istvántól különösen sokat tanultam. Ő például rá tudott venni arra is, hogy huzamosabb ideig csak bal kézzel nyúljak a labdához. Ez olyannyira sikeres akció volt, hogy például Montrealban, az olimpián a csehszlovákoknak ballal tudtam gólt lőni. Ökrös nagyon jó szakember volt, s ezt a véleményemet sokak ellenkezésével szemben is fenntartom. Csendes őrültnek is mondták, mert csak elvétve szólt bele a meccsek menetébe. Viszont azt kevesebben tudják, hogy a bajnoki címet eldöntő, a Honvéd ellen összecsapást megelőzően ketten egy órát sétáltunk és akkor ő megadott minden taktikai tanácsot. Ezeket nekem, mint csapatkapitánynak, továbbítanom kellett a társaim felé, mint az edző előretolt karja. A meccseken kiabáló, gesztikuláló edzőkkel kapcsolatosan idézte az 1954-es labdarúgó világbajnokságon győztes németek szövetségi kapitányát, Sepp Herbergert, aki szerint az ilyen edzők az edzéseken elfelejtettek valamit tudatosítani. Szerintem tökéletesen igaza volt!
– És Faludi Mihály kapitánnyal milyen volt a kapcsolata?
– Jó. Szenzációsan felkészített bennünket kondícionálisan, amit a naponta elvégzett három edzésnek köszönhettünk. Három meccset is lejátszottunk volna egymás után. Viszont mérkőzés közben elvesztette a fejét, nem tudott higgadtan dönteni. Én megkülönböztetek nagyon jó edzőt, meg zseniket. Faludi Mihály nagyon jó edző, Mocsai Lajos is az. Nálam viszont a zseni Kemény Dénes meg Gyarmati Dezső. Vagy a jugóknál Vlado Stenzel. 1972-ben, Münchenben döntetlenre állt a döntő. Stenzel bement a pálya közepére, megkapta a piros lapot, viszont az általa elmondott néhány mondat elég volt ahhoz, hogy Jugoszlávia megnyerje az olimpiát.
Dr. Kemény Dénes. Fotók: JochaPress.hu
– 1984-ben visszavonult, de még kétszer visszahívták. 1986-ban például három meccsen játszott, de tudott annyit segíteni, hogy benn maradt a csapat.
– Még sokáig játszhattam volna, ha akarok. 1986-ban például a kiesési rangadót Buday Feri csapatával, a Hódiköttel játszottuk. Akkor hívtak vissza, Feri amikor meglátott, azt hitte, én vagyok a technikai vezető. A meccsen kilenc gólt dobtam. A 19-19-es döntetlen a bennmaradásunkat jelentette.
– Az edzősködés soha nem kísértette meg?
– Alapvetően nem állt szándékomban erre a területre elkalandozni. Egyszer mégis „elcsábultam”, amikor Benyáts Balázs-zsal összefogtunk, hogy csináljunk Debrecenben megint jó kézilabdát. A megyei bajnokságból fel is jutottunk az NB I-be, abban a csapatban a fiam is játszott. Az első évben hetedikek lettünk, utána viszont beütött a jó magyar betegség: elkezdődött a széthúzás, a kísérletnek hamar vége lett. Azóta csak vergődés van, pedig ha lenne egy jó csapatunk, nem lehetne elférni a csarnokban.
– A magyar kézilabdázásban rengeteg a külföldi játékos. Róluk mi a véleménye?
– Nekem ma már mindegy, hogy a Veszprém, a Szeged vagy éppen a Győr meccseit nézem. Nagyon ügyesek, sokat tudnak, de egyik csapatnak sem tudok úgy szurkolni, mint a korábbi időkben. Megnézem őket, de nem izgatnak fel engem. Egy ember játéka érdekel igazán, ez pedig a Lékai Máté. Gyors, zseniális a helyzetfelismerése, jó a térlátása, lát is a pályán, a Dushebaev mégsem vitte ki a 2016. januári Európa-bajnokságra. Így vagyok a debreceni focistákkal is. Amikor még Sándor Tamás, Dombi Tibi és a többiek voltak a főszereplők, szívesen mentem ki a meccseikre. De így volt ez korábban is. Amikor Budapesten voltam, nem létezett, hogy kihagyjam Nyilasit, Ebedlit, vagy az újpesti gólgyárosokat, a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai, Zámbó ötösfogatot. Most pedig eladják, megveszik, kölcsönadják, kivásárolják – minden van, csak helyi kötődésű játékos legfeljebb véletlenül. Végre úgy alakult, hogy Herczeg Bandi visszakerült a Loki kispadjára, mert a méregdrága portugálok majdnem kiejtették az együttest az élvonalból. Bandi a helyi kötődésű játékosokra szeretne minél többet alapozni – örömömre, egyelőre jól is állnak a dolgaik.
– A közelmúltban zajlott Horvátországban a férfi kézilabda Európa-bajnokság. Az ott látottakkal kapcsolatban mit mondana el legszívesebben?
– A külföldiekről például azt, hogy nálam az egy vereségük ellenére a franciák voltak a legjobbak. Ha Duvnjak nem sérül meg, a horvátok biztosan előrébb végeznek. A svédeket nem vártam ilyen előkelő helyre, a csehek pedig jól összeválogatott gárdájukkal erőn felül teljesítettek.
– És a magyarok?
– Szerintem a magyar válogatott jó úton halad. Vranjes jó edző, hagyni kell őt dolgozni. Ha lennének igazi szélsőink, az sokat lendíthetne az összképen.
Ljubomir Vranjes jó edző – állítja dr. Süvöltős Mihály
– Dr. Süvöltős Mihályról mit lehetne még megtudnunk?
– Én voltam a Dózsában a csapatkapitány, az én feladatom az évenkénti találkozó megszervezése. Civilben a sok munkám mellett nagyon várom a nyári hónapokat, amikor a lehető legtöbb időt a Debrecentől 65 kilométerre lévő Tiszalökön töltöm a családommal. Közkívánatra gyakran főzök. A „mindent bele” leves bevált, miként a „slambucot” is rendszeresen követelik a vendégeim. Ennek az az érdekessége, hogy húson kívül minden van benne. Ami pedig a húsokat illeti, Karácsonykor immár évek óta egy-egy ötkilós pulykát sütök meg faszénen, ami legalább négy és fél órányi munkát jelent. Az állatot előzőleg három napig pácolom, mert erre is szükség van ahhoz, hogy olyan finom legyen, amilyennek kell lennie.
(jochapress / Jocha Károly)
