Dujsebajev könnyei három nap alatt felszáradtak!

Régi mondás nyerhet újra létjogosultságot. A „Minden csoda három napig tart” ugyanis könnyen lehet, hogy a magyar válogatottól csaknem könnyezve búcsúzott Talant Dujsebajevre is érvényes lesz.

Olvasom ugyanis az nso.hu hírei között, hogy a kirgiz származású egykori világklasszis, majd edzőként is sikeres Dujsebajev a lengyel férfi kézilabda válogatott kapitánya lehet. A lengyelek korábbi kapitánya, Michael Biegler ugyanis az EB-negyeddöntőben a horvátoktól 37-23 arányban elszenvedett vereséget követően azonnal lemondott. Az áprilisi olimpiai kvalifikációra készülő lengyelek kapitányának neveként Dujsbeajev komoly formában felmerült a poszt betöltésének lehetséges embereként.

A Kielce mesterének előtérbe kerülése teljesen reális. Azt kell mondani, Dujsebajev sokkal inkább lengyel kapitánynak való, mint volt magyarnak! Elvégre ott minden héten láthatja a bajnoki meccseket, a szóba jöhető játékosokat közelről, sokszorosan jobban ismerheti, mint a magyarországi válogatott korábbi jelöltjeit. Hiába szabadkozik Sótonyi és Bartók is akár, hogy ők nem szóltak bele ebbe vagy abba, hiszen nyilvánvaló, hogy Dusjebajevnek hiányosak voltak az ismeretei a játékosokról. Így egyszerűen muszáj volt neki valakikre hallgatnia.

Más volt Sótonyi László és megint más Bartók Csaba szerepe. Sótonyi kis túlzással a fél csurgói csapatot „beszponzorálta” a válogatott keretbe, hogy azután Bartucz kapuson kívül mindenkivel „felfázzon”. Bartók ugyan a napokban szabadkozott, hogy már egy éve nem játékos ügynök – amikor ezt leírtam, több olvasó is jelezte: elvezettek engem az erdőbe. Szó sincs erről, hiszen azzal, hogy Bartók most konkrétan nem ügynök, még nem kell szájkosarat tennie a szájára bárkivel kapcsolatosan. Ezt ős is tudja, és – mindenkit megnyugtatok – én is. Ő most csak áttételesen irányíthatja bármely játékos sorsát az aktív ügynökök felé, amit senki nem tilthat meg neki.

Végső soron nem ez a legfontosabb vonal a magyar férfiválogatottal kapcsolatosan. Ezért inkább „hangosítsuk fel” azt a kérdést, mely szerint most már tényleg a hazai pályán kell megtalálnia a szövetség vezetésének a megoldást. És ez a férfiakra ugyanúgy érvényes, mint a nőkre. Amíg a már többszörösen bizonyított Hajdu János, Kovács Péter és mások szabad listán vannak, addig el kellene felejteni a külföldieket. Valahogy úgy, ahogyan azt évekkel ez előtt a spanyol edzők megtették: véd és dacszövetséget kötöttek arra, hogy a külföldi szakembereket egyszerűen nem engedik szerződéshez jutni országukban.

Magyarország persze egészen más normák szerint működik. Itt egy ilyen kezdeményezést bizonyára azonnal „megfúrnának” egyesek. Ennek ellenére is úgy gondolom, a megoldást itthon kellene megkeresni, mert az tűnik a valóban igazinak.

Embargóval vagy nélküle – ez teljesen mindegy lenne!