Egy csalót engedtek az atlétika trónjára

atlétika_Gatlin letédel, AFP

A csaló Justin Gatlin letérdelt Usain Bolt előtt (Fotó: AFP)

“Le roi est mort, vive le roi.” A középkori Franciaországban ezekkel a szavakkal hirdették ki az uralkodó halálát és utódjának trónra lépését. 2017. augusztus 5-én este a londoni olimpiai stadionban helyi idő szerint 21.45 órakor meghalt a király.

Hiszen a pályafutása során lényegében legyőzhetetlen Usain Boltot legyőzték a világbajnokság 100 méteres döntőjében. Ám az minimum kérdéses, hogy a régi-új uralkodónak örülnünk kell-e. A bajnokot Justin Gatlinnek hívják.

Márpedig aki egy kicsit is jártas az atlétika világában, az tudja, hogy mit jelent az, hogy 2005 után – Helsinkiben Gatlin 100-on és 200-on is világbajnok lett – újra ő ülhet fel a trónra, letaszítva onnan Usain Boltot.

Kettejük párharcát az atlétika kedvelői a jó és a rossz összecsapásaként is értelmezhették az elmúlt években. Hiszen a jamaicai szupersztár, a világ leggyorsabb embere kapcsán soha fel nem merült a dopping gyanúja.  Bolt vitte a hátán szinte a teljes atlétikát, őt volt szokás a sportág megmentőjének tartani. Ő volt hivatott visszaadni az emberek hitét abban, hogy létezik még olyan atléta – tágabb kontextusban sportoló – aki, talán ha százévente egy születik, és aki tehetsége és szorgalma révén tud felülkerekedni a többieken, nem a pirulák által.

És vele szemben állt a doppingolás miatt két alkalommal, összesen tíz évre eltiltott Gatlin,  akinek ebből ténylegesen ötöt kellett letöltenie.

2017. augusztus 5-én helyi idő szerint 21.45 óráig az amerikai volt a gonosz, akire ujjal lehetett mutogatni, akit ki lehetett fütyülni, és aki ellenében Usain Bolt volt a földre szállt angyal, maga a Megváltó.

A sportbarátok idáig mindig katartikus élményekkel távozhattak a világ stadionjaiból, és állhattak fel a televíziók képernyői elől. Hiszen Bolt rendre győzött, Gatlin pedig – amikor éppen versenyezhetett – a nyomába sem ért. Persze voltak már figyelmeztető jelek. Hiszen a világ leggyorsabb embere egyre lassult. 2008-ban robbant be a 100 méteres síkfutás világába. A pekingi olimpiát megelőzően 9,72 másodperccel, már világcsúcstartóként érkezett a Madárfészekbe. Majd 9,69 másodperccel korszakhatárt jelölt ki, amelyet újabb mérföldkő követett egy évvel később a berlini vb-n. A 9,58 másodperc azóta megközelíthetetlen.

De nem csak más számára. Már ő sem volt képes ilyen döbbenetes teljesítményre. A londoni olimpián 9,62-t futva győzött, majd a nagy világversenyeken előbb a 9,70-es idők is elegendőek voltak a győzelemhez, tavaly Rióban az olimpián pedig 9,81 kellett csak az újabb történelmi aranyhoz.

Bolt Rio előtt már motivációs gondokkal küszködött. Edzője minden rábeszélőképességére szükség volt, hogy a lehető legjobban fel tudjon készülni az ötkarikás játékokra. Amint maga is vallott róla, már egyre inkább nyűgnek, tehernek érezte a kőkemény edzéseket. Ha megnézzük az alábbi videót, megértjük, miért nem fűlött hozzájuk a foga túlságosan.

Mert a győzelmek, a csillogás, a “To Di World” győzelmi póza látványos, futásai könnyednek tűntek a versenyeken. Ám ezeket nem adták ingyen. Bolt pedig mindig is szeretett diszkóba járni, karibi zenékre táncolni, bulizni. A kettő pedig egyre kevésbé fért meg egymással. A riói olimpia után a cipőit és sportruházatát szállító Puma cégnek kellett ugyancsak mélyen a zsebébe nyúlnia, hogy rávegyék még egy évnyi versenyzésre.

A hírek szerint 10 millió dollárért “korpásodott” Bolt haja.  De a szezon egyre nyögvenyelősebb volt számára. A hazai bajnokságot, amely egyben válogató is volt a vb-re, már kihagyta, mert védettséget élvezett vb-címvédőként. És a 10 másodperces lélektani határt is csak London előtt nem sokkal sikerült áttörnie. Július 21-én Monacóban 9,95 másodperccel győzött, ám a sajtó egybehangzóan állította, futása nem volt túl meggyőző. Majd a vb-n, gondolhatta mindenki. Hiszen eddig minden alkalommal az adott év világversenyén hozta a legjobbját. Nagy kérdés volt azonban, mennyi lesz ez a bizonyos legjobb, és az mire lesz elég.

Figyelmeztető jelek voltak bőven. Csak a hetedik legjobb idővel érkezett Londonba.  A mindössze 21 éves Christian Coleman 9,82 másodperccel vezette a világranglistát. Valamint az antihős Justin Gatlin is gyorsabb volt nála London előtt.

Igaz, hogy nem annyira, mint 2004-ben, amikor Athénban 9,85 másodperccel nyerte az olimpiai döntőt. És nem is annyira, mint 2012 után, amikor a hosszú, végül négy évre mérsékelt (eredetileg nyolc évre vonták ki a forgalomból) doppingeltiltása után másodvirágzását élte, és szórta a kilenc másodperc hetvenes időket. (9,74 lett végül a legjobbja, amelyet 2015-ben ért el Dohában.) Két éve a pekingi vb-n már kis híján sikerült a trónfosztás. Gatlin vezetett a 100-as döntőben, ám az utolsó métereken kicsit kibillent az egyensúlyából, Bolt pedig menetrendszerűen jött, és vitte az aranyat.

Tavaly Rióban ugyanez volt a koreográfia. Gatlin vezetett, és bár nem botlott meg, jött a végén Bolt, és vitte az aranyat.

Így érkeztünk el Londonba. Ahol Bolt egyáltalán nem volt meggyőző.  Az előfutamát ugyan megnyerte, de ő maga csóválta a fejét a célba érkezés után. Nyoma sem volt a felszabadult, örökké mosolygó, szurkolókkal pacsizó, szelfiző, laza szupersztárnak. Az elődöntőben is nagyon halványan rajtolt, és bár a táv második felében szokásához híven följött, a futamgyőzelemhez ez már kevés volt. A világranglista-vezető Christian Coleman előtte ért be egy századdal. Nem tragédia, gondolhattuk. Majd a döntőben.

A döntőben, ahol minden róla szólt. A felvezetés, a bevonulás, a bemutatás.  A kamera hosszasan időzött rajta, míg a többiek előtt, akik mintha valami kötelező biodíszlet lettek volna, szinte csak végigrohantak.

Bolt kínosan aprólékosan igazgatta rajtgépét, amelyre korábban már panaszkodott. Nem látszott rajta az az elmélyültség, az a mindent elsöprő önbizalom, amely korábban mindig is jellemezte.

Aztán, amikor ellőtték a rajtot, rettenetesen indult.  A mellette futó Coleman nagyjából két méterrel volt előtte féltávnál. És amit korábban soha nem láttunk Bolttól, azt most igen. Nem a saját versenyét futotta. A szeme sarkából a mellette jobbra futó fiatal amerikait figyelte, a táv végén pedig vicsorgott, erőlködött. Hol volt már a tavalyi Bolt, aki széles mosollyal nézett ki a 200-as olimpiai elődöntőben kanadai ellenfelére, nyugodtan, már-már pimaszul konstatálva a tényt, hogy rendkívül laza futással is utcahosszal a többiek előtt jár!

És a legrosszabb még hátravolt. A surranópályán, a nyolcason Gatlin mindannyiuk előtt járt, és előnye ezúttal kitartott végig, mi több, még Coleman is Bolt előtt ért célba.

atlétika_London, célbaérkezés, AFP

Így érkeztek célba Londonban (Fotó: AFP)

A jamaicai sportemberi nagyságára jellemző, hogy végül, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy ki a bajnok, odament Gatlinhez, és összeölelkezett vele. A világ atlétikája, és nyugodtan mondhatjuk, az egyetemes sport számára ez egy rettenetes pillanat volt.  Hiszen a király úgy lép le a színről, hogy trónját egy csaló birtokolja majd.

És a legszomorúbb az egészben, hogy ezért, bár a londoni közönség kifütyülte Gatlint, nem őt kell utálnunk. Hiszen ő csak tette, amit megengedtek neki.  A Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetői azonban most kell, hogy igazán elgondolkodjanak azon, mekkora hibát követtek el. Hiszen ők engedték, hogy két, bizonyított doppingvétsége után, és ellenére is visszaengedjék az amerikait az atlétikapályákra. Gyulai István, a szövetség néhai főtitkára mondta még 1997-ben, az athéni világbajnokság előtti tanácsülés után e sorok írójának, hogy azért van szükség a négyéves eltiltások felezésére, mert mindenki hibázhat, a profiktól pedig nem szabad elvenni örökre a kenyérkereseti lehetőségüket. Egy második esélyt adni kell mindenkinek. De ha valaki másodszor is lebukik, azt viszont nem szabad tolerálnunk!” – mondta a néhai zseniális sportdiplomata. Ha István most lenéz onnan föntről, nagyon szomorú lehet.

Mert Gatlint 2006-os, második doppingügye után öröke el akarták tiltani.  Végül nyolc évre meszelték el, amelyet megfeleztek. 2010 óta pedig gyorsabb, mint valaha. 2014-ben az Év atlétája díjra is jelölték, nem kis felháborodást kiváltva ezzel. A korrupciótól, doppingbotrányoktól sújtott szövetség és sportág új vezetéssel, Lord Sebastian Coe elnökletével igyekszik rendet teremteni. Többek között a központilag, állami segítséggel doppingoló orosz atlétákat távol tartani a világeseményektől.

Mindez szép és értékelendő lenne. Ha közben nem a mindenkinél sárosabb Justin Gatlin fejére kerülne a reményt, a tisztaságot, tehetséget, szorgalmat jelképező Usain Bolt által hátrahagyott korona.

Egyes vélemények szerint nem a király, hanem a Sportok Királynője halt meg 2017. augusztus 5-én, Londonban. Ha ez talán túlzó kijelentés is, azt biztosan állíthatjuk, hogy nagyon súlyos sebet kapott.

(origo.hu / Marik Balázs)

This entry was posted in Blog and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.