Egy öntörvényű zseni ment el – Széles Sándor halálára
Széles Sándor. Fotó: JochaPress
A hírek olykor kegyetlenek, szinte belemarnak az emberbe. Így van ezzel e sorok írója is, aki nagyon nehezen akarja felfogni, hogy a zseniális Széles Sándor nincs többé!
Felszínesen már több, mint negyven éve ismertük egymást. Egyszer rám köszönt az akkor még Mártírok útja sarkán a Rákóczi Ferenc Gimnáziumból feltehetően az uszodába tartó legény. Utána sok évig nem találkoztunk, igazán csak tizenéve kerültünk közelebbi kapcsolatba. Akkor nagy lelkesen magyarázott Gyurtáról és azt is elmondta, hogy Dani szülei előzőleg inkognitóban és hosszasan figyelték, mert annyi rosszat hallottak felőle. Csak miután meggyőződtek a pletykák valótlanságáról , bízták rá fiukat Szélesre.
A Széles – Gyurta kapcsolat fő eredményei közismertek, azokról talán nem most kell értekezni. Az sokkal érdekesebb tény, hogy Széles vitán felül kivételes képességekkel megáldott valaki volt. Ezt az állítást legalább annyira igazolja a Gyurta Dániellel elért eredménysor, mint az a villanás, ahogyan 2012 év elején “belépett” Risztov Éva felkészülésébe és néhány hónapos tanácsadói munkásságával vitathatatlanul komoly részvényessé vált Éva londoni aranyérmében.
Pedig a Mester már sok év óta szenvedett az alkohol szorításában. Sajnos, erről a vonalról semmiféle rábeszélés, vagy éppen könyörgés nem tudta letéríteni. 2011 tavaszán már régen elvesztette a minimális önkontrollját is, amikor egy hosszú beszélgetésünkkor arról próbáltam meg győzködni, hogy hagyjon fel ezzel, mert különben még Londont sem biztos, hogy megéri.
Hála Istennek London még megvolt, Sanyi később viszont egyre gyengült. Már inkább csak itthonról adta az edzésterveket, ha külföldi felkészülésre utaztak tanítványai. Az adott helyzetben edzőkollégái – Virth Balázs és Kovácshegyi Ferenc – szép lassan a fejére nőttek. Ezt ő is érezte, de egyre kevésbé tudott ellene tenni. A 2015-ös, kazanyi világversenyről már csak csodával határos módon tudták hazahozni. Egyik kórházból a másikba tologatták, s ha huszonéve mellette kitartó élettársa, Bernáth Csilla nem hozza ki és odaadó munkával nem állítja talpra, már akkor meghalhatott volna.
Csilla azonban kisebb csodát tett: Széles ugyanis több mint egy évig nem ivott. Úgy tűnt, az adott lehetőségeken belül kezd egyenesbe kerülni. Azt viszont nagy csapásként érte meg, hogy miután Gyurta “leégett” Rióban, utána “lelépett” mellőle. Az akkori, többszörös oda-vissza nyilatkozatokban mindkét félnek voltak vitatható állításai, ám a valószinüleg elkerülhetetlen Széles Sándor – Nagy József váltást másként kellett volna megejteni. Széles Sándor 17 évnyi közös munka után mindenképpen mást, finomabb bánásmódot érdemelt volna!
Ami pedig Gyurtától függetlenül nagyon szomorú, az a magyar sport speciális betegsége. Számos olyan edzőt tudnék felsorolni, akik pályájuk során igen komoly dolgokat produkáltak, s akiket szinte pillanatok alatt eltüntettek a porondról jóakaróik. Talán legjobb példa erre Széles mesterének, Széchy Tamásnak az esete. Széchy a maga idejében ugyancsak zseniális valaki volt, akit a középszerűek közül sokan támadtak és szerették volna lenyomni. Végül már azt terjesztették, hogy az “Öreg” nem egészen normális. Hát erről csak annyit, hogy Széchy halála előtt néhány hónappal volt szerencsém egy négyórás audiencián részt venni a Mester Bécsi úti lakásán, ahol én semmi jelét nem tapasztaltam az abnormalitásnak…
Szélest ugyancsak sokan támadták jobbról és balról, amihez ő – sajnos – komoly segítséget is adott. Ivászata miatt jogosan zúgolódtak ellene, amire ő további sörök és egyebek elfogyasztásával válaszolt. Legutóbb januárban – több mint egy évnyi kólázgatás után – tort ki rajta a pánik, miután lejárt a szerződése, kikerült a támogatott edzők közül. Képtelen volt elfogadni egy egészen új helyzetet, amelynek lereagálásához, majdani megoldásához nagy-nagy türelemre lett volna szüksége. E helyett azonban – egyébként jogosan – segítséget akart kérni és fűhöz-fához szaladgált. Közben feladta az absztinenciát és egy rossz lépést követően elesett, beverte a fejét. Súlyos sérülését legyengült szervezete nem tudta kiheverni, 61 éves korában elköltözött közülünk.
Széles Sándor tragédiája végtelen szomorúsággal tölt el. Leginkább azért, mert ennek a halálesetnek nem lett volna szabad így bekövetkeznie! Széles egyértelműen zseni volt, akiről most sokan és oly szépen fognak majd megemlékezni.
Sajnos ezek a szép szavak nem változtatnak ennek az öntörvényű zseninek a halálhírén.
(jochapress / Jocha Károly)
