Egy úriember, aki Ausztráliában is a magyar futballért dolgozott
Árok Ferenc. Fotó: magyaridok.hu
Árok Ferenc neve rendkívül jól cseng Ausztráliában, szinte nemzeti hősként tisztelik. Az ausztrál labdarúgásban kifejtett tevékenységéért – külföldi létére – 1990-ben megkapta a legnagyobb állami kitüntetést, ami felér egy lovaggá ütéssel.
Gál László (Szombathely) interjúja a Magyar Időkben
Akkoriban népszerűsége az egeket verte, az államelnök után a második volt a listán. Az 1932-ben, Magyarkanizsán, a Jugoszláv Királyságban született magyar szakemberrel és újságíróval egy Szombathely melletti kis településen, Sében sikerült beszélgetnem.
– Hihetetlen, hogy egy kis Vas megyei faluban beszélgethetek a világ labdarúgásának egyik legismertebb edzőjével. Hogyan került ide Szombathely környékére?
– Zsemberi György doktor meghívására töltök egy hetet Sében. Itt fogorvosként ismerik, de nekem még Újvidéken játékosom volt a topolyai fiú. Nagy jövő előtt állt, aztán elkerült Délvidékről, de a focit folytatta és az orvos válogatott oszlopos tagjává vált. De nem csak a magyar, hanem a horvát és szlovén doktorokkal is világbajnokságot nyert. Azt mondja, hogy sikereinek megalapozója voltam, a nálam megtanult módszerek és szemlélet nagyban segítette.
– Hogyan kezdődött edzői pályafutása?
– Testnevelőként diplomáztam, majd a másodosztályú újvidéki együttes, az FK Novi Sad edzője lettem, a csapatot felhoztam az első osztályba. 1966-ban hívott a Vojvodina másodedzőnek. 1969-ben pedig elkezdődött kalandos ausztrál pályafutásom.
– Miként sikerült az ötödik kontinensre szerződnie?
– A hatvanas évek közepén leveleztem egy szegedi születésű ausztrál fiúval, Dettre Andrással, aki írta, hogy van egy klubjuk, a St. George Budapest, és magyar játékost szeretnének igazolni. Mivel Magyarországról akkor még nem lehetett, ezért az én segítségemet kérte. Tudta, hogy sportújságíró vagyok és edzősködöm is. Küldtem ki két-két játékost, akik nagyon befutottak, majd utána engem is hívtak edzőnek. Először nem vállaltam, de aztán a nejemmel mégis belevágtunk. Úgy terveztük, hogy kimegyünk két évre és keresünk annyi pénzt, hogy ezáltal megvalósíthatjuk nagy álmunkat, hogy körbehajózzuk a földet. Az első évben visszahoztam a csapatot az első ligába, majd a második évben az égvilágon mindent megnyertem. Aztán bejelentettem Pongrácz Sándornak, a magyar milliomos klubelnöknek, hogy megyünk. Azt mondja: „Mi baja van magának? Annyit fizetek magának, hogy hét év alatt keres máshol annyit.” Nem arról van szó, mondom, megvettük a három jegyet a hajóra, a nejem, a lányom és én. „Maga nem normális. De legalább találjon maga helyett valakit, aki tovább csinálja.” Elvittem hozzá egy szerb srácot, aki Melbourne-ben volt edző. Azt mondja nekem, hogy okos pasas, de nem tetszik. Oda akarja adni a lányát neki, hogy nem tetszik? – kérdeztem vissza. Végül a srác mégis odakerült.
– Ön azonban hamarosan váltotta a kispadon.
– Egy év múlva reggel öt órakor cseng a telefonon, Pongrácz úr hívott. Tudja hány óra van? Reggel öt. Na, hívjon vissza három óra múlva – és letettem a kagylót. Jelentkezett is. „Ez a srác a futballban mindent jól csinál, de tönkretette a klubot. Csak a telefonszámla volt kilencezer dollár.” És mi közöm hozzá? – kérdeztem. „Maga azt mondta, ha nem válik be, visszajön rendbe tenni a klubot.” A hetedik telefon hívása után mondja a feleségem: Menjél ki egy évre, ne halljam már a hangját. Kötélnek álltam és kimentem tíz hónapra. Már az első nap láttam mi a probléma, nincs semmi ellenőrzés. Rendbe tettem a klubot anyagilag is és indultam vissza Újvidékre, hiába marasztalt Pongrácz úr. Nyolcszázan kísértek ki a repülőtérre, hátha maradásra bírnak. Tettem egy felelőtlen ígéretet a repülőtéren, hogy van a szomszédunkban egy egyszobás lakásom, ha arra járnak, nyitva van az ajtaja mindenki számára, addig maradnak, ameddig akarnak. Gondoltam elvétve jön valaki, de a következő évben 17 család jött hozzám.
– 1983-ban felkérték ausztrál szövetségi kapitánynak. Miért vállalta?
– Csak három mérkőzésről volt szó. A szövetség lekötött három mérkőzést az angolokkal, akiktől évekkel korábban 15-1-re kikaptak. Egy görög milliárdos volt a labdarúgó szövetség elnöke. Nem volt gyereke, ezért 1500 ausztrál gyereket kitaníttatott az egyetemen, 35 görög templomot újjáépíttetett. 94 éves koráig, amikor meghalt, minden nap reggel hatkor már bent volt a gyárában. Ő fizette az angolok meghívását és nem akart megégni a válogatottal, ezért kért fel engem. Les Scheinflug, egy sváb volt a kapitány, akivel háromszor kikaptak Új-Zélandtól, ami elég nagy szégyennek számított. Scheinflug a haverjai révén elérte, hogy a három nagy csapat kijelentette, hogy nem ad játékost az angolok ellen, ha én leszek a kapitány. Erre az elnök kiküldte Scheinflugot a mexikói vb-re a válogatottal, én meg készültem az angolok ellen. Nagyon jól jött, hogy nem adták oda a játékosaikat, mert éppen őket akartam kirúgni. A kilencből legfeljebb kettőt tartottam volna meg.
– A mai magyar labdarúgással milyen kapcsolatban van?
– Kicsit belekeveredtem az utóbbi időben, a miniszterelnök úr kérésére tanácsadó vagyok, kikérik a véleményemet én meg elmondom.
– Mit tudott tanácsolni például?
– Már két éve elmondtam, hogy ha nem tesznek valami komolyat a magyar labdarúgásért, akkor a magyar foci teljesen lecsúszik. Amit látok, hogy a játékosokban nincs elég szív, nincs elég tűz, nem akarnak ütközni. Egy Fradi ifi-meccsen két játékos összefutott, az egyik kicsit meglökte a másikat, mire az megkérdezte: Mi van te veled? Azt hittem, hogy összesek. Ha ezt csinálta volna egy játékosom, jól fenékbe rúgom. Ahelyett, hogy visszalökte volna, megkérdi, hogy: Mi van te veled? A lényeg, hogy több gondolatomat illetve elképzelésemet megosztottam a vezetőkkel. Például, hogy nem kellene háromnál több idegen a csapatokban, viszont feltétlenül legyen legalább három 20 évnél fiatalabb magyar mindig a pályán. Miért? Akkor volt 47 szerb az első osztályban, akikből én hetet ismertem, a többiek csak elfoglalják a helyét a magyar gyerekeknek. Ha gyenge a színvonal, legalább legyen magyar. Megőrjített, hogy elvittek egy meccsre, ahol az MTK játszott nem is tudom kivel és 14 idegen volt a pályán és még három a kispadon. Mondom, mi bajotok van nektek? Ha ennyi klub van és mind idegen, akkor jobb, ha kevesebb van, mondjuk tizenkettő. Mi kell a jó focihoz? Tökéletes fizikai állapota legyen a játékosnak, tudjon és akarjon is ütközni. A Puskás-Suzuki kupa döntőjében a Real Madrid 1-0-ra megverte a Puskás Akadémiát. Olyan gólt kaptak, hogy a kapusuk kirúgta a labdát középre, már ez nálam főben járó bűnnek számított, mert valamelyik szélre kellett volna kirúgnia. A kirúgott labda egy reálos játékoshoz került, aki egy hazai fiúval a nyakán futott 35 métert, majd a spanyol fiú megrúgta a labdát és gól. Ezt nálam, ha megcsinálja egy játékos, rögtön mehet is a csapatból. Legalább hatszor csinálhatott volna taktikai faultot. És ha kiállítják, hát kiállítják. Nekem minden játékosom tudta, hogy mikor muszáj sárgát kapni vagy esetleg pirosat, de ha fölöslegesen kaptak sárgát, azért is keményen elmarasztaltam őket.
