Egy versenyen egyetlenként verte a nagy tenisztriót

Csupán az argentin David Nalbandiannak sikerült egy tornán legyőznie a nagy hármast, azaz Roger Federert, Rafael Nadalt és Novak Djokovicot.

Az argentin David Nalbandian (fotó: AFP)

Minden sportágnak megvannak a bajnokai, nincs ez máshogy a teniszezőknél sem. A férfiaknál az elmúlt bő tizenöt évben egyfajta triumvirátus alakult ki: Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic olyan sikereket ért el, amelyre korábban még mondjuk Pete Sampras sem volt képes.

A legutóbb 13 Grand Slam-győzelem is a svájci, spanyol, szerb hármasé, 2006 óta pedig rajtuk kívül csak négy teniszezőnek – Andy Murray, Marin Cilic, Stanislas Wawrinka, Juan Martín del Potro – sikerült a négy nagy torna egyikén diadalmaskodnia.

Arra még nem feltétlenül kapják fel a szurkolók a fejüket, ha a három nagy sztár valakitől vereséget szenved, ugyanis senki sem képes egy teljes szezont bombaformában végigcsinálni. Az azonban már rendkívül ritka, hogy bárki is megverjen közülük kettőt egy azon tornán. Ezt a tettet Wawrinka kétszer is véghez vitte: 2014-ben az Australian Opent, egy évvel később pedig a Roland Garrost nyerte meg. Melbourne-ben Djokovicot és Nadalt, Párizsban Federert és Djokovicot verte.

Del Potro 2009-es US Open-sikeréhez is duplázás kellett, az argentin előbb Nadalt, majd Federert győzte le. Hasonló a közelmúltban még kétszer történt, egyaránt az év végi ATP-világbajnokságon, ahol 2018-ban Alexander Zverev, tavaly pedig Dominic Thiem győzte le Federert és Djokovicot néhány nap leforgása alatt. Találós kérdésként állhatna itt, hogy van-e egyáltalán olyan játékos, akinek sikerült egy tornán mindhárom legendát legyőznie, de ha valaki rá is bökné, hogy igen, valószínűleg meglepődne, hogy mindez David Nalbandiannak sikerült.

A 38 éves argentin teniszező – aki 2013-ban vonult vissza – 2005-ben úgy nyerte meg a madridi versenyt, hogy a negyeddöntőben Nadalt, a négy között Djokovicot, a fináléban pedig Federert győzte le. Az már csak hab a tortán, hogy Nadal előtt Tomas Berdych és del Potro voltak az ellenfelei.

Nalbandian gyermekkorában több sportágat is kipróbált: kosárlabdázott, karatézott, lovagolt és úszott. Egy nap aztán testvéreit utánozva ütőt ragadt, tehetségére pedig minden idők legeredményesebb argentin teniszezője, Guillermo Vilas is felfigyelt, aki meghívta a tenisziskolájába. Nalbandian 12 évesen már hazájában korosztálya egyik legjobbjának számított, két évre rá korosztályos világbajnok lett, 1998-ban pedig megnyerte a juniorok között a US Opent – a döntőben Federert győzte le. Egy évvel később Wimbledonban is döntőzött, ott honfitársától, Guillermo Coriától kapott ki, aki később Párizsban a felnőttek között is finálét játszhatott 2004-ben, a világranglistán pedig volt harmadik is.

Nalbandian – aki Grand Slam-győzelem nélkül fejezte be karrierjét – talán az utolsó teniszező volt, akinek kevésbé kidolgozott izomzat nélkül is világklasszis szinten ment a játék. Nem véletlenül kövér volt a beceneve. Legnagyobb lehetősége abban a rövid időszakban volt, amikor Sampras és André Agassi csillaga már leáldozóban volt, de Federerék még nem robbantak be.

Egyetlen Grand Slam-döntőjét a 2002-es wimbledoni tornán játszotta, ahol kikapott Lleyton Hewittól, de egyébként azzal büszkélkedhet, hogy mind a négy nagy tornán eljutott legalább az elődöntőig, ami azóta sem sokaknak sikerült. Pályafutása legjobbjaként harmadik is volt a világranglistán, összesen 11 ATP-tornán győzött, köztük a 2005-ös évzáró világbajnokságon.

A Davis-kupát egyszer sem tudta megnyerni, pedig háromszor is döntőbe jutott vele Argentína. Amikor 2009-ben az ATP Federert, Nadalt, Hewittot, Agassit és Andy Roddickot nevezte meg, mint az évtized öt legjobb játékosát, Nalbandiant külön megemlítették, amiért 2003-tól kezdve egymás után öt évet zárt a világranglistán a legjobb tízben.

Pályafutása ugyanakkor nem volt botrányoktól mentes: 2003-ban részegen karambolozott, 2012-ben pedig kizárták a Queen’s-i tornáról, amiért mérgében belerúgott a vonalbíró széke körüli hirdetésbe, amely felsértette a férfi lábát. Karrierjét 383–192-es győzelem-vereség-mutatóval zárta, 31 évesen vállproblémáival indokolta a döntését. Teniszpályafutása lezárása után sem hagyott fel teljesen a sporttal, 2014 óta raliversenyeken indul több-kevesebb sikerrel.

(nepszava.hu / Korom Milán)