Egymilliárd veszteség! Mi az Bouadlának? És a Lokinak?

Szavakkal nem kifejezhető az a tehetetlen düh, amit bárki érezhet a debreceni LOKI BL-selejtezőből való kiesése kapcsán. 

Állítólagos profi labdarúgó, Selim Bouadla tanítani való módon ütötte el a továbbjutástól kenyéradóját, a DVSC labdarúgó csapatát, s ezzel becslések szerint minimum egymilliárdos veszteséget okozott a klubnak. Ennyi pénzt ha valaki civilben elsikkaszt és lebukik, néhány évre a hűvösre teszik. És Bouadla miként fog bűnhődni?

Tudom, a kérdés felvetése nem sok vizet fog zavarni, sokak szerint pedig teljesen felesleges erről beszélni. A mi „focistáink” ugyanis egy egészen más világban élnek, ahol a felelősség és a felelőtlenség nagyon sokaknál ismeretlen fogalom. Elsősorban azért, mert – ha már otthon nem tanították meg nekik ezen alapfogalmak létét és gyakorlatát – a kluboknak ezt meg kellene követelniük. Nem csak az ejnye, ejnye szintjén, hanem a szerződéseikben is – mégpedig kőkemény retorziókat kilátásba helyezve.

Márpedig amint a szemérmes magyar labdarugó klubok rendre nem hajlandók elárulni pártfogoltjaik fizetési kondícióit, így arról sem szól a fáma, milyen, elkerülhető hibákért milyen ellentételezések járhatnak. Magyarán: mennyire büntetnek valakit, ha látványosan nem tart be edzői utasításokat, vagy éppen úgy állíttatja ki magát, mint ahogyan az Bouadlának most könnyedén sikerült, még az első félidőben.

Kiállítás és kiállítás között óriási különbségek vannak-lehetnek. Ám arra senki nem adhat felmentést, miért volt szükség már a 9. percben begyűjtenie a francia-algériai focistának az első sárga lapját? Nem egy rosszul sikerült becsúszással, hanem egy szabadrúgás megakadályozásával. Ez a lehetséges legprimitívebb hibák egyike, ám nyugodtan használhatjuk esetünkben a bűn megjelölést is.

A civil életben a bűnökért leginkább büntetés jár. „Focistáink” viszont igen ritkán kapnak bármit is az ejnye-bejnyék mellett. Feltehetően azért, mert a szerződéseik „hézagosak”, a negatív történések nincsenek előre, jól meghatározott módon szankcionálva.

Így történhetett meg például, hogy a Videoton korábbi, „agyonsztárolt” mestere, Paulo Sousa minden érdemi ok nélkül, a szezon közepén retorzió nélkül távozhatott, amikor még másfél év volt hátra a szerződéséből. A nevetséges kapkodás végén kinevezett utóddal pedig a fehérvári „szuperklub”, az évi hárommilliárdos összeggel gazdálkodó Videoton másfél évet méltatlan módon végigbukdácsolt.

De maradhatunk a LOKI háza táján is, ahol a hazai gólgyáros, Adamo Coulibaly szórakozott hosszú heteken – talán inkább hónapokon? – keresztül munkaadójával és akkor tűnt el napokra, vagy éppen érkezett a megállapodással szemben két héttel később, amikor csak akart. A vezetők pedig meg sem próbálták kordában tartani, hanem szánalmas módon futottak kegyei után, amiket – várható módon – mégis elvesztettek.

Coulibalyt még csak lehet mentegetni, de a feltehetően felszínre sem kerülő ügyeket aligha. Most meg itt van az egymilliárdos játékos – negatív előjellel. Nagyon szívesen leközölném Bouadla szerződésének anyagi tételeit: mi illeti őt, és mit vonnak le tőle, ha úgy adódik? A konkrét számok kiadására azonban eddig még soha nem volt példa hasonló esetben, mert az illetékes „elvtársak” mindig jól elkenték az ügyeket. Például azzal, hogy az érdekelteknek vannak személyi jogaik is…

Ha ez így van, akkor a LOKI vezetése egye meg, amit főzött. Azt is, amit megengedett ennek az önkontroll nélküli játékosnak. És vigyék el a balhét, az egymilliárdos veszteséget. És lehetőleg ne nyafogjanak, hogy kevés a pénz.

Sokszor leírták már: gazdag ország vagyunk. De milyen gazdagok lehetnénk, ha nem esztelenségekre hagynánk szétfolyni a pénzünket?