Éjszakai maratonfutás Budapesten?

Ismét túljutottunk egy ugyancsak felemásra sikeredett hétvégén. Mialatt ugyanis a futás kedvelői tízezres nagyságrendben teljesítették választott távjaikat, a főváros alighanem százezrekben mérhető számú lakosa, vagy el sem indult otthonról, vagy kilométereket lépésben kellett megtennie.

Jómagam is a kárvallottak közé tartozom. Vasárnap délután 13.30 tájban csak szó szerinti araszolással jutottam fel a Dagály fürdő után az Árpád hídra, ahol legnagyobb megdöbbenésemre Buda felől a három sávból kettő le volt zárva a margitszigeti lejáróig. Ezt az intézkedést még csak elfogadnánk sokadmagammal, ha ez a futamok első 30-60 percére vonatkozott volna.  Ám miután végre „becsúsztam” az egyetlen, szabad sávra, mit láthattam? Végtelenül lestrapált, zömmel kimondottan idős, leginkább gyalogló hölgyek és urak vonszolták magukat meg-megállva, s nem lehettek többen húsz főnél. Utánuk pedig méltóságteljesen gurult a záró rendőrségi autó.

Kérdésemet ezúton tenném fel Kocsis Árpád főszervezőnek – akivel kollegiálisan vagy harmincvalahány éve laza, de jó kapcsolatban vagyok -, hogy ezeket a lezárásokat nem lehetett volna-e menet közben megváltoztatni, leszűkíteni? Ez esetben például az Árpád híd budai hídfője felől érkezőknek, már réges-régen elég lett volna egy sáv, s akkor félórányi totyorgással is megúszhattuk volna az egészet. Ez esetben viszont a kitett tábla „Tizenötezer futó köszöni a türelmét!” nagyon sokaknál nem a kívánt hatást érte el, látván a végére már erősen megritkult számú kocogókat, akik miatt két sáv kihasználatlanul le volt zárva.

Lenne egy korszakos ötletem: mi lenne, ha ez a futófesztivál nem nappal, hanem éjszaka lenne lebonyolítva? Mondjuk akár pénteken, akár szombaton, akár vasárnap éjjel 11 órai kezdettel? Ha Szingapúrban lehet villanyfényes Forma-1-es futamot rendezni, akkor ezt sokkal kevesebb lux, kevesebb rendőr és kevesebb rendező „bevetésével” az atlétáknál is divatba lehetne hozni!? Várom Kocsis Árpád vagy más, magát illetékesnek tartó szakember írásos véleményét!

(jochapress / Jocha Károly)