Élete legjobb döntése volt otthagyni a sztáredzőt!

Bernek Péter augusztusban még könnyezett Berlinben, az úszó-Európa-bajnokságon, de száz nappal később már világbajnokként ünnepelte magát a dohai rövidpályás világbajnokságon. Egy hihetetlen feltámadás története.

A 400 méteres gyorsúszás dohai világbajnokával új klubja, a BVSC gyönyörűen felújított és kibővített uszodájának előcsarnokában beszéltük meg a találkozót, de egyelőre késik a csaknem kétméteres fiatalember. Aztán megcsörren a mobilom, de egy számomra ismeretlen hang suttogását hallom, mintha a pincéből szólna: „Elnézést, itt vagyok egy emelettel lejjebb, kezelésen, alig tudok beszélni, annyira megfáztam. Mindjárt jövök.”

Bernek Péter egy jóságos külsejű bácsi, Jurij Szpiridonov orosz „bioenergotherapeuta és gyógymasszőr” társaságában érkezik, és hihetetlen magyarázattal szolgál: „Szpiridonov úrral félórája találkoztam, nem is tudtam, hogy van itt rendelője. Annyira fájt a torkom, annyira be voltam rekedve, hogy arra gondoltam, baj nem lehet belőle, ha kipróbálom a kezelést. És máris jobban érzem magam.”

– Hogyan jellemezné a kezelést?
– Fény- és hangterápia, a hangszálaimat célozza.

– Még szerencse, hogy nem a 400 gyors döntője előtt kapta el a megfázás.
– De még mekkora! Viszont a 200 méter hát előtt már betegeskedtem, 39 fokos láz gyötört, nem is ment az úszás.

– Sokan nem értették, hogyan tudott ilyen villámgyorsan váltani és átnyergelni a 400 méter gyorsra, holott 2010-ben 200 méter háton lett ifjúsági olimpiai bajnok, s azóta is ebben a számban aratta a sikereit. Pedig elegendő 2009-ig visszalapozni a krónikákban, s látjuk, hogy a prágai ifjúsági Eb-n 400 méter gyorson lett ezüstérmes.
– Kezdetben valóban a 400 méter gyors volt a kedvencem, aztán szüneteltettem, de most úgy néz ki, visszatérünk rá. Még nem vagyok benne biztos, de elképzelhető, hogy 2015-ben a hátúszást fogom szüneteltetni. Nem biztos, hogy a két úszásnem edzésmunkája összeegyeztethető. Ennek ellenére nem zárom ki, hogy Rióban visszaveszem a 200 hátat. A 2015-ös kazáni világbajnokságon azonban akár az összes gyorsúszó versenyszámot vállalhatom 200-tól 1500-ig. Persze a hosszabb távokon ott van Gyurta Gege és Kis Gergő,  nyilván ők is szeretnének indulni.

– Mintha tegnap lett volna: elerednek a könnyei a berlini Velodromban a 200 méter hát Eb-döntője után. Az aranyéremre tört, de még honfitársa, Balog Gábor is megelőzte, és csak negyedik lett. Most meg világbajnok – hogyan lehetséges mindez?
– A klubcsere az oka. Nézze, augusztusban is bennem volt a munka, meglehet, nem ekkora eredményhez elegendő, de bennem volt. Az Európa-bajnokság után átmentem a Kőbánya SC-ből a BVSC-be, más edzésmódszerek szerint készültem; amit Nagy Peti, a trénerem kitalált, az működött. Sok-sok métert úsztunk, s mivel nekem nagyon magas az állóképességi faktorom…

– Az mit is jelent?
– Azt, hogy bírom, és igényelem is a kemény és hosszú távú edzéseket. Az a terhelés, amelyet a Kőbánya SC-ben kaptam, nekem nem volt elég, éreztem, hogy több kell. Szomorú szívvel, de el kellett mennem a Kőér utcából, Turi Györgytől, és én ezt már Berlin előtt eldöntöttem.

– Persze úgy könnyű váltani, ha hívják az embert.
– Ez tévedés, engem senki sem hívott, úgy döntöttem a váltás mellett, hogy még nem is tudtam, hol fogok kikötni.  Az Európa-bajnokság után kerestem meg Nagy Petit. Korábban többször is együtt edzőtáboroztunk a BVSC-vel, láttam, milyen mennyiségeket úszik Kapás Boglárka, a tanítványa, s tudtam, nekem ez kell.

– Meg kell mondanom, már-már megható volt a nyilatkozata a Vb-arany megszerzése után: minden addigi edzőjének, beleértve Turit is, megköszönte, hogy hozzásegítették a sikerhez. Ezt kommunikációs szakember tanácsolta önnek?
– Nem, szívből jött, a legőszintébben gondoltam. A Kőér utcában szerettették meg velem az úszást egészen kicsi koromban, Pecsics Zsuzsanna és Turi Varga Zsuzsanna – Turi György felesége –, aztán három évig Egresi János volt az edzőm, majd 2006 szeptembere óta Turi György.

– Turi hogyan fogadta a távozását?
– Rosszul. Neheztelt, de ez érthető. Én viszont elhatároztam, hogy távozom, mert nekem is csak egy életem, egy karrierem van, és éreztem, hogy Kőbányán megrekedtem. Volt rizikó a döntésemben, de belevágtam, mert bíztam Nagy Petiben és magamban. És ő pillanatok alatt helyrerakott, rendet tett a fejemben. Merthogy Berlin után alaposan megcsappant az önbizalmam. Itt, a Szőnyi úton családias a hangulat, örülünk egymás sikerének.

– Igaz, hogy kőbányai klubtársával, Kozma Dominikkel együtt határozták el a váltást?
– Igaz, csak ő az MTK-t választotta. Már általános iskolában, a Száva utcai suliban egy osztályba jártunk, aztán meg hatodiktól Kispesten, a Pannóniában; Doma ’91-es, én ’92-es vagyok, ő évvesztes. Szóval testi-lelki jó barátok vagyunk, mindent megbeszélünk, és most mindketten remekül érezzük magunkat az új klubunkban – bár én hivatalosan csak január elsejétől vagyok a BVSC-ben, mert december 31-én jár le a szerződésem. Egyébként már januárban el akartam menni, de a szerződésem visszatartott. Ha maradok, most biztosan nem vagyok világbajnok. Rájöttem, hogy Kőbányán kívül is van élet.

– Hogyan emlékszik vissza december 5-ére, arra a pénteki napra?
– Az biztos, hogy nem volt fekete péntek, sokkal inkább aranyos! Óriási motivációt jelentett számomra a válogatottunk két vérprofija, Hosszú Katinka és Gyurta Dániel. A délutánt Katka győzelme nyitotta 200 háton, világcsúccsal, majd Dani megnyerte a 200 mellet. Ezek után nem adhattam alább az aranyéremnél 400 méter gyorson, s utánam következett Katinka aznapi második győzelme 200 méter vegyesen, szintén világrekorddal. Felnézek rájuk, de nem bálványok, hanem hús-vér emberek – és hihetetlenül rendesek velünk, fiatalabbakkal.

– Számításaim szerint a magyar sport – nem az úszósport, hanem az egyetemes magyar sport – legeredményesebb napja volt ez a péntek.
– Igen, én is ezt hallottam. Hihetetlen, hogy ennek részese lehettem.

– Még valamit áruljon el! Péntek reggel a legjobb időt úszta a 400 méter gyors előfutamában, de azt nyilatkozta, a többiek biztosan tartalékoltak. Mégis bízott a győzelmében?
– Előzőleg meg se fordult a fejemben, hogy világbajnok lehetek, de kint már minden egyes mozdulatomon éreztem, hogy nagyon össze vagyok rakva. Olyan könnyen jött ki belőlem a 3:37 reggel, hogy éreztem, ebből bármi lehet délután. Az elmúlt évekhez képest sokkal jobban tudtam összpontosítani, szinte megszűnt számomra a külvilág.

– Ennyit jelent a környezetváltozás?
– Ennyit, de nem csak ez. Rengeteget segített Benyák András, a mentáltrénerem.

– Csak nem az egykori remek műugró? A margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda legendás figurája: bal kézben kávéspohár, a jobban cigi. Mármint a kapu előtt, odakint…
– Ő az, bizony. Fantasztikusan megdolgozta az agyamat, neki is köszönhetem, hogy már tudok összpontosítani, hogy sokkal magabiztosabb lettem.

– Mivel teltek a napjai a vb-arany megszerzése óta?
– Betegeskedéssel. Mondjuk kihasználtam az időt, rengeteg videót elemeztem, kezdve Ian Thorpe sydney-i aranyérmes úszásától napjaink legjobb négyszázasáig, a kínai Szun Jangig. Nagyon készülök a kazáni világbajnokságra, nemcsak a medencében, hanem fejben is.

– Gondolom, abban egyetértünk, hogy az ön győzelme volt a dohai vb szenzációja. Mit szóltak hozzá a többiek, a legyőzöttek?
– Döbbenetet láttam a brit Guy, a szerb Stjepanovic és a többiek arcán. Nem akarták elhinni, hogy két testhosszal megvertem a mezőnyt. De aztán feloldódtak, és nagyon aranyosak voltak. Sportszerűen gratuláltak, lapogatták a hátamat.

– Reméljük, jól beléjük rögződött ez a mozdulatsor, hogy legközelebb már könnyebben menjen nekik…

(mno.hu/ Ch. Gáll András)