Elhárította a BBC-t a 208 centis magyar kosarashölgy
Határ Betti, a Vasas centere menekülne a reflektorfénytől, de sikertelenül: a 208 centis kosaras valószínűleg ott lesz a nyári, hazai rendezésű Európa-bajnokságon.
Ha valaki 208 centi magas, és a BBC riportere az ő kedvéért utazik Budapestre, akkor nem könnyű észrevétlennek maradnia. Határ Bernadett, a Vasas 20 éves kosarasa mégis legszívesebben úgy futna be fényes karriert és keresne sok pénzt, hogy mindvégig inkognitóban maradna. Pedig ha júniusban pályára lép a hazai rendezésű Eb-n, akkor – e törekvése tekintetében – végképp kudarcot vall…
Nem sok magyar kosaras kedvéért jön(ne) Budapestre a BBC riportere – konkrétan egyről sem tudok… –, Határ Bernadettet azonban meg akarja interjúvolni a világ legpatinásabb tévétársaságának munkatársa. Még a héten. Hogy honnan tudom? Felhívott a kolléga, és kérte közbenjárásomat. De lehet, hogy semmi sem lesz a vállalkozásból.
– Szó sem lehet róla! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően a Vasas 20 éves, 208 centis, szőke centere, minden valószínűség szerint a legmagasabb magyar nő, akivel már ezt a beszélgetést sem volt egyszerű megszervezni. Végül ráállt, de csak hosszas könyörgésemre.
– Miért nem?
– Mert nem… Fotóst is hozott magával? Jaj! Ne már…
– Pedig fotó nélkül nem megy az interjú.
– Na jó, de csak egyet.
– Csütörtökön, február 19-én tart sajtóértekezletet Stefan Svitek, a válogatott régi-új szövetségi kapitánya, s ha minden igaz, a júniusi, hazai rendezésű Európa-bajnokságra készülő válogatott keretet is kihirdeti. Örülne, ha bekerülne?
– Nagyon! De úgyse fogok… (Információnk szerint Svitek igenis számít Határra – a szerk.)
– Miért nem? A hozzáértők szerint ön a legjobb magyar center, legalábbis a legjobbak egyike. Mi a célja a kosárlabdában?
– Euroliga-játékosnak lenni és megszedni magam. De persze nem csak ezért kosarazom. Imádom a kosárlabdát.
– Mesélje el, hogyan kezdődött a pályafutása!
– Pásztón születtem, de Szurdokpüspökiben laktunk, 25 kilométerre Gyöngyöstől, oda is jártam kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépbe, kollégista voltam, amikor 15 évesen, úgymond, felfedeztek. Pedig akkor még katasztrofálisan játszottam, bár az is igaz, hogy kisgyermekként mindig barátságban voltam a labdával. Hamarosan behívtak az U18-as válogatottba, ott Konta Gyula volt az edzőm, aztán 17 évesen felhozott a Vasas, nyilván a 208 centimre figyeltek fel. Azt mondják, a magasságot nem lehet tanítani. Krivi, azaz Krivacsevics Dragoljub (a válogatott Krivacsevics Tijána édesapja – a szerk.) az edzőm negyedik éve, őt tartják a legjobb magyar centeredzőnek. Rengeteget tanultam tőle.
– Mióta játszik az NB I.-ben?
– Három éve. A Vasassal minden korosztályos bajnokságot megnyertünk, de a felnőtt NB I.-ben a mostani szezonban még nincs győzelmünk. Nem kellemes mindig kikapni, még ha tudjuk is, hogy nálunk csak serdülők, ifjúságiak és magamfajta húszévesek játszanak, és csak magyarok, míg az ellenfeleknél rutinos légiósok. De a Vasas utánpótlás-nevelő egyesület.
– Melyik volt eddig a legjobb meccse?
– Ebben a bajnokságban? A Győr elleni, amikor 24 pontot dobtam és leszedtem 9 lepattanót.
– Keresik erősebb kluboktól is?
– Igen, keresnek, de még nem tudom, mit hoz a jövő. 2016 júniusáig köt a szerződésem Pasarétre. Mindenesetre ott akarom folytatni, ahol meccsenként legalább húsz percet tudok játszani, és nem egy légiós center mögött a kispadot koptatom.
– Azt ugye tudja, hogy nem teng túl önben az önbizalom? Próbál ezen változtatni?
– Próbálok, de ez legalább olyan nehéz, mint a zsákolás. Amúgy tudok zsákolni, méghozzá két kézzel!
– Meccsen is zsákolt már?
– Viccel? Kinevetnének a nézők, ha nem sikerülne, és ezzel csalódást okoznék, magamnak is… Meg aztán féltem a térdemet.
( mno.hu, Ch. Gáll András)
