Elkésett gratuláció Vetésinek, sárga lap a JochaPressnek!

Kár lenne tagadni, a magyar sportvezetők közül talán a legnagyobb kedvencem Vetési Iván, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke. Vetési úr ugyanis sorozatban kínált 2011 nyara óta tartó működése során olyan témákat, amelyeket a jochapress.hu ugyancsak szívesen tűzött napirendre. Most ritka kivételként pozitív eseményről kell beszámolnom, egyben egy markáns sárga lapot is felmutatnom önmagamnak!

Az történt ugyanis, hogy néhány napja megjelent a hír: a női kézilabda Magyar Kupa négyes döntőjét Török Bódog nevével erősítik meg. Nehéz lenne megszámolni, hány alkalommal is „merészeltem” Török Bódog ügyével előhozakodni! Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy amennyiben a női válogatottat egy évig felkészítő, azzal Európa-bajnoki bronzérmet szerző norvég vendégszakember, Karl-Erik Böhn sajnálatosan korai eltávozása után nyolc hónappal már bronz mellszobrot kaphatott, kicsivel később pedig már emléktornát is kiírtak tiszteletére, akkor a világ valóban egyik legnagyobb edző egyénisége, a kispályás kézilabdázásban egyetlen magyar aranyérem kapitánya (1965), a magyar válogatottat 23 évig irányító Török Bódog minimum egész alakos szobrot és esetleg mást is érdemelne.

Az ominózus, 2014 augusztus 25-én volt sajtótájékoztatón vetette fel mindezt a jochapress.hu, mire az elnök a Kegyeleti Bizottsághoz irányított. Ettől kezdve számos írás jelent meg, mindig ugyanezen téma körül keringve. Eltelt hat hónap, míg végre most megtörtént – remélhetőleg csak az első lépés -, aminek már réges-régen meg kellett volna történnie.

Hogy mennyivel volt nagyobb egyénisége a magyar női kézilabdázásnak Karl.-Erik Böhn mint Török Bódog, ezt a nagyhatalmú elnök egyszer sem próbálta megmagyarázni. Inkább a mögé az álhír mögé bújtak, hogy a Böhn úrral kapcsolatos dolgok kizárólag győri kezdeményezésre történtek. Ezt minden vájtfülű olvasó minimum kétli, a Böhn-Emléktornát pedig már végképp nem lehetett volna kiírni a szövetség aktív részvétele nélkül.

Ne legyünk telhetetlenek, hiszen köztudott: a magyar adminisztráció malmai igen csak lassan őrölnek. Abban pedig biztos vagyok, hogy előbb-utóbb Török Bódognak is megrendezik az emléktornáját – remélhetőleg nem a szivacslabdásokkal, hanem komoly felnőtt válogatottak részvételével! -, miként az a bizonyos embernagyságú szobor is elkészül majd. Mondjuk öt vagy tíz évvel Török Bódog, Bogyi bácsi sajnálatos halálát követően.

Bízzunk ebben a kibontakozásban, amelynek első lépcsőfokát most, végre megértük. Egyébként pedig ezért az egy-két napot megkésett gratulációért a jochapressnek marad a sárga lap!