Emlékezés Csák Ibolyára, Berlin ötkarikás bajnokára
Dr. Tarics Sándorral, 2000-ben, a Kongresszusi -Központban. Fotó: jochapress.hu
A közismert mondás szerint egy gratuláció akár nyolc napos késéssel is érvényes lehet. Fokozottan áll ez arra az esetre, ha egy megemlékezésről van szó. Konkrétan pedig: a magyar olimpiai bajnokok egyik igen kedves hölgytagja, Csák Ibolya tegnap lett volna 100 esztendős. A jochapress.hu úgy gondolja, a haláláig rendkívül népszerű Ibi néni bőven megérdemli még egy nap késéssel is azt, hogy emlékezzünk rá, a kivételesen barátságos, mindenkivel hangot talált egykori bajnoknőre. A kivételes EMBERRE.
Mindenki Ibi nénije (Kádár Lajosné Csák Ibolya) élete mindenféle szenzációk nélkül pörgött le. Balhék hiányában „természetesen” csak elvétve írtak róla, pedig sokkal többet érdemelt volna. Ő jó példa volt arra, hogyan lehet szerényen, visszahúzódva, méltóságteljesen szép életet élni.
Pedig neki is volt éppen elég gondja. Berlini győzelmét követően csak nagy nehezen kapott állást a Pénzjegynyomdában, ahol meghálálva a lehetőséget, 1936-tól egészen 1993-ig dolgozott.
2002-ig nem volt semmi baja, ekkor – 87 évesen – egy súlyos műtéten esett át. Mindig szívesen mesélt a kezdetről, a Szentkirályi utcai fűrészporos teremről, ahol tornászként kezdett, de 1933-ban, 18 évesen már az NTE-ben atletizált. Élete harmadik magasugró versenyén 150 centivel országos csúcsot ért el, amit visszaméregettek 149-nek. 1935-ben háromszor is csúcsot javított, s ezzel harcolta ki az olimpiai részvétel jogát.
Berlini elsőségének rövid történetét még ma is sokan tudják: a 162 negyedszerre is csak Ibi néninek sikerült. Amint egy alkalommal mesélte, akkoriban még nem volt divat ajándékokkal elhalmozni a győzteseket. Egy Berlinbe elszármazott magyar asztalos, Bauer Rudolf készített egy asztalt, amit el is hozott a posta – élete végéig meg is őrizte a végén már rozogává lett bútordarabot.
Ibi néni férjével, Kádár Lajossal
A hazatérés hatalmas fogadása számára könnyezéssel vegyült, mivel az út szélén állt férjétől csak nagy kunyerálásra vehette át az egyéves házassági évfordulójára neki hozott rózsacsokrot.
Két évvel később, a bécsi Eb-n már a 170 centiméter is kevésnek bizonyult az elsőséghez, hogy azután kiderüljön: a német győztes Ratjen nem Dora és egy héttel később már meg is házasodott – Ibi néni pedig utólag megkaphatta a megszolgált, újabb aranyérmet.
Korán, már 23 évesen, 1938-ban visszavonult; az olimpiai- és az Európa-bajnoki aranyérmei mellett hétszer magasban, kétszer pedig távolban is országos bajnok lett. Soha nem titkolta, hogy a mai divattal szemben ő már ilyen fiatalon nagyon vágyott az utódokra: fiuk és lányuk is született – valóban boldog családi életet éltek.
Miután 2000-ben hivatalosan is megnyilvánulhatott a ma már 102. évében járó, Amerikában élő, berlini pólós bajnokunk, Tarics Sándor, többször is találkozott vele, illetve telefonon beszélgettek egymással. A 2000-ben volt első találkozásukat követően mondta, szeretné megérni legalább a 90. születésnapját.
Ez a kívánsága végül teljesült. Jómagam még a 91. születésnapján is felköszönthettem az akkor már nagyon gyengélkedő Ibi nénit, aki alig egy hónappal később, 2006. február 12-én végleg itt hagyott bennünket. Nagy élmény volt az évek során számos alkalommal vele együtt lenni. Akik nem ismerték, nem tudják, miről maradtak le.
Emlékezzünk Csák Ibolyára közösen, szeretettel!
