Emlékezés egy agyonhallgatott zsenire, Papp Bélára!

Papp Béla mesteredző, a világszenzáció motorja (Fotók: Tompa János)

Csak gratulálni lehet a korábbi sakk világbajnok, Garri Kaszparov és a női világranglistát 25 éven keresztül vezető Polgár Judit erőfeszítéseihez, amit az iskolai sakkoktatás elfogadtatásáért az utóbbi években megtettek. Az eredmény látványos, hiszen hazánkban eddig mintegy 100 általánosban vezették be a sakkoktatást.

Ez az írás egy több mint fél évszázaddal korábban volt, és elhallgatott világszenzáció felelevenítését szeretné elérni. A gyerekek sakkoktatásában ugyanis 1957 és 1964 között oly látványos sikereket ért el egy valóban megszállott sakkoktató, amit azóta sem tudott senki még csak megközelíteni sem. Ez az ember PAPP BÉLA (1920-1988) volt (így, csupa nagybetűvel, mert megérdemli!), aki egész életét a tehetségek felkutatására és kibontakoztatásukra tette fel.

De ki is volt ez a végtelen jó szándékú ember, akinek baráti közelségét életem egyik nagy ajándékának tartom? Béla bácsi – ország-világ így ismerte és szólította – mérlegképes könyvelőként dolgozott a MÁV-nál, gyűrűs menyasszonya is volt. Az ötvenes évek közepén azután mindent hátrahagyott és csak a sakkoktatásnak élt. Egyik legkedvesebb tanítványa, Tompa János írásos emlékeiből tudom, hogy 1956 szeptemberében kezdett bele tervei megvalósításába. Az angyalföldi iskolákban tartott szimultánokon válogatta leendő tanítványait. 1957 tavaszán a Józsefvárosra is kiterjesztette toborzó körútját, s mindkét városrészben megnyerte a helyi sportiskolák (ASI, JOSI) vezetőit a sakkszakosztályok megalakításához.

Az ASI-t már 1957 őszén benevezte a legalsó szintre, a kerületi II. osztályba – ezzel elkezdődött az a példátlan sikersorozat, amelyre az egész világon azóta sincs példa.

Természetesen a rendkívül érzékeny szemmel végzett, folyamatos kiválasztás mellett igen intenzív edzések is zajlottak. Az ASI volt a zászlóshajó, a JOSI pedig az aranytartalékot biztosító fiókcsapat. A tehetséges és annál is szorgalmasabb fiatalok fejlődését nagyban segítette a sakkvilág akkori két nagysága, Mihail Tal és Robert Fisher játszmáinak a tanulmányozása. Különösen a „rigai varázsló”, Tal vad kombinációs partijai álltak közel a később mesteri címet is szerzett Papp Béla stílusához. A gyerekek szinte a hét valamennyi napján sakkoztak: edzések, versenyek, CsB-fordulók adták a programot.

Az első, visszhangot kiváltó sikereket a lányok érték el: Gombás Judit, Nyárasdy Sarolta, Kmetovits Erzsébet és Márkus Ágnes sikeres felnőtt nőket győztek le. Az I. Budapesti Általános Iskolás bajnokságon a fiúknál Székely Mihály és Kelemen Ferenc, a lányoknál pedig Nyárasdy Sarolta és Márkus Ágnes végeztek az első két helyen. A Fővárosi Tanács támogatásával nyolc budapesti kerületben kezdhette meg egy-egy szakember a sakkoktatást. Az évek során a toronymagasan legeredményesebb munka a Papp Béla által vezetett XIII., illetve VIII. kerületi edzéseken folyt.

A gyorslift 1957-tól folyamatosan haladt felfelé. Az ASI a kerületi II. osztályból (olykor szerencsés átszervezések révén is, de) minden évben feljebb lépett. A Budapest III. és II. osztályban már elsők lettek a csak „iskolásokként” emlegetettek, akik 1962/63-ban az OB II Nyugati csoportjában is elsőként végezve, felkerültek a legjobbak közé. Az 1963/64-es bajnoki évadban a 14 részvevő között a 11. helyen végeztek, tehát bennmaradtak. Úgy játszották végig a bajnokságot, hogy az NB II-es győztes együttes két játékosát elvitték, ráadásul már az OB I. első fordulójában tudták, hogy a szezon végén a feloszlatás vár rájuk.

A magyar ifjúsági sakkválogatott 1964-ben, A 11 sakkozóból 7 Papp Béla tanítványa volt. Balról: Tanai József, Maráczi Ernő, Vadász László, Faragó Iván, Széles Károly, Vígh Béla, Adorján András, Geszosz Pavlosz, Tompa János, Lovass Imre, Nagy Ervin

Felvetődik a kérdés: miért kellett ennek így történnie? A válasz összetett, de a legfontosabb tényező az emberi irigység volt. Papp Bélát látványos sikereivel párhuzamosan mindinkább támadták. Eredménnyel, hiszen Béla bácsi az utolsó két évben – tehát a sikerek csúcsán! – négy alkalommal is hosszabb kórházi kezelésre szorult. Ám tanítványait ezek az össztüzek sem törték meg! Hősiesen küzdve bizonyították: nem véletlenül kerültek fel Portisch Lajosék kategóriájába!

Az irigyek és gáncsoskodók támogatás helyett bezáratták ezt a páratlanul sikeres sakkbázist: 1963-ban a JOSI-t, 1964-ben pedig az ASI-t szüntették meg egyetlen tollvonással. Azokat a klubokat, ahonnan Papp Béla kezei alól olyan játékosok kerültek ki, mint a későbbi olimpiai bajnok, világbajnokjelölt Adorján András és a másik nagymester, Faragó Iván, Tompa János, dr. Nagy Ervin, Geszosz Pavlosz nemzetközi mesterek, Székely Mihály, Hradetzky Tamás, Gombás Judit, Kmetovits Erzsébet, Nyárasdy Sarolta mesterek és további kiválóságok. Így többek között Antal László, Maráczy Ernő, dr. Tompa László, Tanai József, Wollák Zoltán, dr. Papp Antal és még sokan mások. Itt kezdett sakkozni Verőci Zsuzsa, későbbi női nagymester is.

Az ASI csodálatos menetelése már fél évszázaddal előbb is bizonyította: érdemes a legfiatalabbakkal foglalkozni, akik óriási dolgokra képesek. Nagy kár, hogy a kivételesen kreatív és eredményes sakkoktatót, Papp Bélát ellehetetlenítették. Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyerekek sakkoktatása immár intézményes keretek között folytatódhasson.

(Nemzeti Sport/jochapress.hu)