Ezt is büntetni kellene: Lerománozták az erdélyi magyar sportolókat!

A „Székelyhon.ro” oldalán sajnálatos, Budapesten történt eseményre bukkantam. Az asztaliteniszben az egyik legjobb nevelőegyesület, a BVSC egy hete rendezett korosztályos versenyén – a beszámoló szerint – több székelyudvarhelyi fiatalt is hangosan és ismételten (!) „lerománoztak”. Ez a cselekedet a „jochapress.hu” véleménye szerint ugyanúgy elitélendő és büntetendő kellene legyen, mint a cigányozás, zsidózás, niggerezés, huhogás és hasonló, rasszista minősítésű megnyilvánulások!

Mi is történt a BVSC felújítás előtt álló csarnokában? A Székelyhon.ro cikke szerint a Székelyudvarhelyi ISK-FSK ifjúsági asztaliteniszezői a magyar fővárosban játszottak az elmúlt hétvégén rendezett, BVSC Kupa elnevezésű idénynyitó ranglistaversenyen. A tornán az udvarhelyi fiataloknak a magyar élmezőny és a külföldi sportolók mellett a megkülönböztetéssel is meg kellett küzdeniük.

Székelyudvarhelyről tudni illik, hogy Erdélyben ez a „legmagyarabb” város, ahol a 35 ezernyi lakos 95-96 százaléka magyar, akik közül igen sokan nem, vagy csak gyengén beszélik a román nyelvet. Ezek a fiatalok és vezetőik joggal hiszik, hogy Magyarországra haza jönnek. Nagyon sajnálatos, hogy meggondolatlan, sportszerűtlen emberek miatt sokkoló, negatív élmények érik őket.

Olvassuk csak, miként emlékezik a történtekre György István, az udvarhelyi fiatalok tanár-edzője?

„Az országban (értsd: Romániában!, a szerk.) egyáltalán nincs ilyesmi, de amikor kimész Pestre, vannak egyesek, akik nem tudják elviselni azt, hogy lehetnek jobbak is az övéiknél. Mind a négyen érmekért játszottunk, ez pedig egyeseket nagyon zavart. Megszokja az ember, de mindig rosszul esik” – foglalta össze budapesti tapasztalatait György István edző, majd a részletekkel folytatta.

„Hiába is állsz le velük beszélni, mert nincs kivel. Sajnos a bírók is kötekedtek! Azt kérdezték Sándulytól, hogy érti-e a magyar beszédet. A gyerekek tudták, hogy csak a játékkal kell foglalkozniuk. Utólag odajöttek hozzám, és megkérdezték, hogy tanár bácsi, ezek miért románoznak minket, miért viselkednek így velünk. Nehéz ilyesmit elmagyarázni egy 10–12 éves gyermeknek. Még gondolkodunk, hogy jövőre részt veszünk-e ezen a versenyen. Ha valahova nem szívesen megyek versenyre, az Budapest. Folyamatosan járjuk Európát, de sehol sem tapasztaltunk még ilyet” – zárta mondandóját György István.”

Az eset sajnos, nem egyedülálló. Most úgy gondoltam, szóvá is teszem. Megkerestem Herendi Ivánt, aki évtizedek óta a BVSC asztalitenisz szakosztályának vezetője és rákérdeztem: a fentebb idézetteknek van-e valóságalapja?

„Sajnos, van!” – válaszolt egyértelmű igennel felérő módon Herendi. „Nem is örültünk ennek, mert én ezt nem hallottam, de többek is határozottan állították, hogy így volt! Semmiképpen sem általánosítható jelenségről van szó, hanem néhány meggondolatlan és minden áron nyerni akaró gyerekről és főleg edzőikről. A Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöksége vizsgálatot rendelt el ez ügyben és nyilván jogosan elmarasztalásra kerülnek majd a vétkesek.

A játékvezető is butaságot kérdezett, mert ha azt mondja: magyarul vagy angolul számoljak, ő is megspórolhatott volna egy kínos szituációt… György Istvánnal egyébként nagyon jó barátságban váltunk el egymástól. Nagyon remélem, hogy ezeket a kellemetlen és elitélendő hangokat sikerül elfelejteniük és jövőre ismét őket is köszönthetjük versenyünkön.”

Herendi dicséretére legyen mondva, nem beszélt mellé, nem „maszatolt”, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöksége pedig vizsgálatot rendelt el ez ügyben és nyilván jogosan elmarasztalásra kerülnek majd a vétkesek. (Erre a témára az elnökség döntésének ismeretében a jochapress.hu vissza kíván térni!)

Ami pedig e sorok elkövetőjét illeti, jómagam megismétlem, amit fentebb már leírtam: ez ugyanolyan rasszizmus, mint amiért a stadionokban most már komoly büntetéseket lehet kapni. Jó lenne, ha az illetékesek ezt a felvetést elfogadnák, és nem azt néznék, hány ember hallotta és hány tett úgy, mintha nem hallotta volna…