Fábián Mónika előbb lapátra került, mégis utazik a világbajnokságra!
Szemtől szembe senki nem támadja, a háttérben viszont annál nagyobb a „zümmögés” azzal kapcsolatosan, hogy a kedden, Duisburgba utazó magyar kajak-kenu válogatott hivatalos edzői csoportjának Fábián Mónika is tagja. Túllépve az örök irigykedők csapatán, a jochapress.hu ez alkalommal szeretné megszólaltatni Fábiánné Rozsnyói Katalin lányát, akiben a világhírű edzőnő egyetlenként bízik meg maradéktalanul.
– Természetesen hozzám is eljutottak a finoman fogalmazva „értetlenkedő” hangok, de ez leginkább csak azokat jellemzi, akik közelről nem ismerik az én tevékenységemet – így Fábián Mónika. – 1999-ben szereztem középfokú edzői minősítést és az évek során elsősorban kisebb-nagyobb gyerekekkel foglalkoztam. Hosszabb ideig volt a tanítványom a később világ-és Európa-bajnoki címig is eljutott, ma Argentínában élő Keresztesi Alexandra. A most Duisburgba utazó női K-4 ötszázas hajóban magának helyet kiharcolt Vad Ninettával nem kevesebb, mint négy évig foglalkoztam. Más kérdés, hogy ő ezt elég hamar elfelejtette és mást jelölt meg nevelőedzőjeként…
– Évekig adta a lapátot a fiatalok kezébe, míg egy szép napon Ön került a lapát végére…
– 2004-ben némiképp váratlanul megszűnt a szerződésem, amelyet lejárta után az MTK nem hosszabbított meg. Édesanyám is hasonló sorsra jutott volna, ám Kovács Kati akkor még kiállt mellette és továbbra is vele akart készülni. Ezért anyu végül újabb négyéves szerződést kötött a kék-fehérekkel.
– És mi lett Fábián Mónikával, miután szabadlistára került?
– 1995. óta foglalkozom kutyakozmetikával, elég széles pacientúrám volt és van, tehát soha nem egy lábon álltam. A kajakozással való foglalkozást azonban sosem hagytam abba, hiszen beugróként rendszeresen segítettem anyunak, elsősorban a téli úszó-futó- és kondicionáló edzések idején.
– 2012-ben azután alapvetően megváltozott a helyzete.
– Miután édesapám, Fábián László (az első magyar kajakos olimpiai bajnoki címet 1956-ban, Urányi János párjaként szerezte) tartósan beteg lett, anyunak több segítségre volt szüksége. Egyre több edzésen segítettem, illetve egyedül is levezettem azokat. A londoni olimpia idején például anyu itthon maradt három tanítványát egyedül hangoltam a számukra igen fontos országos bajnokságra. Amikor pedig átjöttünk a Vasasba, ott az edzői tennivalókat már szerződés szerint is ketten vállaltuk. Anyunak mindenképpen szüksége volt valakire és végül mellettem döntött. A közös munka után otthon folyamatosan és hosszan megbeszéljük a történteket – ilyen mélységében ezt senki mással nem tudná megtenni.
– Milyen várakozásokkal vág neki ennek a világbajnokságnak?
– Legjobb tudomásom szerint minden magyar egység dobogóra várja önmagát. Ami az olimpiai ezüstérmes férfi kajak négyest illeti, abban biztos vagyok, hogy Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Paumann Dániel önmagukhoz képest a maximumot fogják nyújtani. Tőlük csak egy dobogós helyezés az, amely egyértelműen elfogadható.
