A nők erősek és összeszokottak, a férfiaknál nagy a lemaradás

Bejött a papírforma, hiszen Kozák Danuta a Szabó Gabival megszerzett kettesbeli, majd az egyéniben kiharcolt győzelmei után a négyes is aranyérmes lett. Fábiánné Rozsnyói Katalin is ezt tippelte – a Jochapress.hu utólag is beszélt vele.

„A nőket aki ismeri, az év folyamán láthatta, hogy bármilyen összeállításban igen összeszokott négyest képesek alkotni. Ráadásul rendkívül erősek és ez a két tényező együttesen már elég volt ahhoz, hogy biztosra vegyem a végső sikerüket.”

– A leglátványosabb történések főszereplője Kozák Danuta volt.

„Danuta Kovács Katalin és Janics Natasa személyében két, óriási egyéniséget állíthatott önmaga elé példaképként. Meggyőződésem, hogy az első nagy lökést a csoportmunka adta neki. Azután pedig mérhetetlen szorgalommal és akaraterővel dolgozott és így juthatott arra a magaslatra, ahova felért.”

– A férfiaknál kevesebb örömben volt része.

„A nők maximális sikerei sem takarhatják el a jókora nehézségeket, amelyek a férfi kajak és kenus számokban egyaránt kézzelfoghatóak. Miközben más országokban már a legjobbak kétszáz és ezer méteren is ütőképesek, nálunk a kétszázasokat meg sem próbálják ezer méteren elindítani, ami például a spanyoloknál vagy a braziloknál mindkét távon érmet, érmeket hozott. De említhetném a német Brendelt is, aki eddig mindig csak kenu egyesben versenyzett, most viszont a C-1-ben kiharcolt aranyérmét követően egy fiatal partnerrel párosban is a dobogó legfelső fokára állhatott.”

– Mit jelentenek ezek a benyomások az Ön számára?

„Ezekhez a változásokhoz egészen biztosan sokkal keményebb munkára volt szükség, mint amennyit nálunk az élmezőny tagjai elvégeztek! Az idei évben sajnos én is engedtem a tempóból, mert még így is zsarnoknak és szadistának neveznek. Ha az ezüstérmes „londoniak” a folytatás mellett döntenek, akkor visszatérek korábbi önmagamhoz, és tényleg kegyetlen leszek.”

– Most mindenképpen legalább szeptember végéig szabadság következik Kati néni számára is. Tud pihenni?

„Nekem az edzés a napi kötött programom mellett kimondott felüdülés. A következő hetekben sem hiányzik majd a szakma az életemből. Ha le tudok ülni egy-egy órácskára, mindenképpen azon töröm majd a fejemet, hogy a fent említett kiválóságok vajon milyen munkát végezhetnek ahhoz, hogy sikerrel „összeházasíthassák” a nálunk egyelőre elképzelhetetlen 200 és 1000 méteres számokat?”