Fábiánné Rozsnyói Katalin: „A végsőkig kitartok!”

A bakui Európai Játékokon kitűnően szerepeltek a magyar kajak-kenu válogatottban és komoly részsikereket értek el el Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai.

Aranyérmet szerzett az 1000 méteres távon a londoni olimpián második helyezett kajak négyes (Kammerer, Tóth, Kulifai, Pauman) és a tavasszal összeült Kammerer-Szalai összetételű páros is.

A legeredményesebb magyar kajakedző öröme mégsem teljes. Erről beszélt a jochapress.hu érdeklődésére válaszolva.

 „A győzelmeket követő gond ugyancsak fejtörést okoz, s ebben a helyzetben van a vezetőedző, Storcz Botond is. A milánói világbajnokságon ugyanis a legfőbb tétet az optimális számú olimpiai kvóta megszerzése jelenti. Elvileg az lenne jó, ha a magyar válogatottat minden hajóegységben mások képviselnék. Ebben az esetben nekem valamelyik egységet meg kellene bontanom. De ki legyen az, akit kiveszek akár a párosból, akár a négyesből?”

 – Gondolom, tanácsokat bőven fog kapni, miként kellene átalakítania  az Ön által felkészített egységeket.

 „Korábban már többször is hasonló szituációba kerültem, ismételten kompromisszumokat kötöttem, s végül mindig az én versenyzőim jártak rosszul. Így történt ez Peking előtt és éppen Milánóban, csak ott nőkről volt szó. A 2011-ben K-2 500 méteren világbajnok Tóth-Kulifai duót pedig 2012 tavaszán visszaléptettem Duisburgtól, megkönnyítve ezzel a Dombi-Kökény páros további felkészülését, akik végül olimpiai bajnokok lettek. Úgy gondolom, nem lenne szerencsés ezt a gyakorlatot folytatni.”

 – Ez magyarul azt jelentheti, hogy Ön nem lépteti vissza egyetlen versenyzőjét sem a minél több kvótaszerzés érdekében?

 „A négyes London után is stabilan készül és versenyez, amit a mostani győzelmükkel is igazoltak. Ők négy kvótát tudnak hozni. Amennyiben a Kammerer-Szalai párt visszaléptetném, bármely más páros sem biztos, hogy hozná a hőn áhított kvótát. Nekem pedig nincs erkölcsi alapom ahhoz, hogy az egész felkészülés során kitűnően dolgozott, válogatókat nyert, majd Bakuban is első Szalai Tamást megfosszam élete nagy lehetőségétől.”

 – Kimondhatjuk az elmondottak alapján, hogy ön ragaszkodik a világbajnoki szereplést kiérdemelt versenyzői milánói indulásához?

„Így igaz, ha következetes vagyok, nem mondhatok mást. Egy ilyen döntéssel porba sújtanám magamat a versenyzőim előtt. Van még számos, más versenyszám, ahol szintén lehet kvótát szerezni, tessék ráhajtani azokra a lehetőségekre. Ötvennyolc éve vagyok a sportágban, számtalanszor bizonyítottam már eddig is, miként többször is tőlem várták, hogy hozzak áldozatokat. Nem adhatom oda másoknak ajándékba azt a lehetőséget, amelyért az én embereim megharcoltak. Soha senki meg nem kérdezett, ugyan miért mennek jól az én kajakosaim? Az irigység viszont határtalan, az most is dolgozik. Az utolsó erőmig fogok harcolni, hogy tanítványaim megtarthassák a világbajnoki – és reményeim szerint az olimpiai – indulás jogát!”