Faragó Tamás: a vízi hancúrozás nyomait sem láthattuk!

A vizes világbajnokságról még sokan és sok helyen fognak beszélni, értékelést adni. A jochapress.hu ez alkalommal a vízilabda tornák történéseiről kért átfogó összesítést Faragó Tamás olimpiai bajnok (1976, Montreal) pólóstól.
— Nem az udvariasság mondatja velem, tényleg fantasztikus világbajnokságon vagyunk túl – így a népszerű Tonó. – A szervezés szenzációs volt, a nézőszám pedig az egeket verdeste, hihetetlen várakozásokat múlt felül. Most legalább a külföldiek is láthatták, milyen népszerű is ez a sportág Magyarországon. A Hajós Alfréd uszodában délelőttönként, női meccseken is 3-4 ezren ültek és drukkoltak a lelátókon.

— Ha már szóbakerültek, beszéljünk még a nőkről.
— Az USA válogatottja külön kategóriát képviselt. Ahol 50-60 ezer igazolt játékos űzi ezt a sportágat, az egyben értékmérő is. Presszionálja a többi, nagyobb államokat is, s ez jót tesz a sportág terjedésének, egyben magasra is teszi számukra a mércét. Ez áll Ausztráliára éppen úgy, mint Kanadára. Spanyolország második helye meglepetés, Kanada is jócskán túlteljesítette a prognózisokat. Szerintem Magyarországnak kellett volna a második, Olaszországnak pedig a negyedik helyen végeznie. A torna valamennyi találkozójáról elmondhatom, hogy jelentős technikai fejlődést láthattunk, a kreativitás és a pontosság egyaránt tetten érhető volt. Szemre is tetszetős játékot élvezhettünk; a régen volt vízi hancúrozásnak már a nyomai sem fedezhetők fel.

— És a férfiaknál milyen, főbb tapasztalatokat szerzett?
— A meglepetés erejével hatott, hogy az évek óta egyeduralkodónak számító szerb válogatott nem jutott a fináléba, ami egyben a horvátok dicséretét is jelenti. A szerbek igen gyatra kapusteljesítményt tudtak felvonultatni, de egyéb gondjaik is voltak szép számmal. A kapusok közötti sorrend egyébként a végső sorrendet is alapvetően befolyásolta. Nagy Viktor kitűnő produkcióit nem győzöm elégszer dicsérni. Taktikailag nem hoztak alapvető újdonságokat a csapatok. Az első és a tizennegyedik ugyanazt igyekezett felvonultatni, több-kevesebb sikerrel. Az pedig alapvetően jellemző volt minden részvevőre, hogy nem a direkt gólszerzést tartották a legfontosabbnak, hanem a kiállítások kiharcolását. A szerb Prlajinovics volt a torna legjobb játékosa, mellette a horvát Sukno és a magyar Vámos Márton emelkedett ki a többiek közül. A szerb Mandics és Filipovics viszont messze alulmaradt a tőle elvárható színvonaltól.

— A magyar válogatott új kapitánnyal, Märcz Tamással a 2. helyen végzett, ami mindenképpen dicséretes eredmény. Faragó Tamás miként vélekedik ennek az együttesnek a jövőjét illetően?
— A vb-2. hely örvendetes, a jövő ennek ellenére sem ígérkezik könnyűnek. A korábban a világ legjobbjának is megválasztott Varga Dénes elköszönt a nemzeti együttestől és Hosnyánszki Norbert sem valószínű, hogy a legjobbak között is folytatja. Harminc feletti hátvédjeinkre sem valószínű, hogy az olimpiáig lehet számítani. Érzésem szerint minimum négy, esetleg akár öt új ember beépítése is vár a kapitányra. Ami viszont nekem külön öröm, hogy a legfiatalabb, Manhercz Krisztián egyre jobb. Ő ugyanis nálam kezdte vízilabdás pályafutását.

(jochapress / Jocha Károly)