Farkas Ágnes: A szakma álljon ki kőkeményen mellettem!

Jókora követ dobott az állóvízbe Farkas Ágnes (41) azzal, hogy bejelentkezett a Magyar Kézilabda Szövetség lemondott elnöke, Vetési Iván helyére. Az április 17-én esedékes elnökválasztó közgyűlésig ezek után újabb, váratlan fordulatok sem kizártak. A jochapress.hu a sokéves, jó kapcsolat révén könnyen elérte a Kőszegen élő egykori világklasszist, a többek között olimpiai- és világbajnoki ezüstérmest, aki szívesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.

 – Ki az az edző, akinek már érdemi köszönettel tartozik a legelső évekből?

 „A legelején az Építőkben Bajor Judit volt az, aki szeretettel és hozzáértéssel foglalkozott velem – sajnos már nincs közöttünk.”

 – Mikor gondolta először, hogy egyszer majd akár kiemelkedő játékos is lehet?

„Korosztályomban mindig a legjobbak közé tartoztam, de a budapesti serdülő válogatottság már megmozgatta a fantáziámat.”

 – Játékosként megbízták valaha vezetői feladatokkal?

„Állandóan a hangadók egyike voltam, és soha nem rejtettem véka alá a véleményemet. Amit kiemelésre és említésre méltónak tartok, az a 2003-as világbajnokság, ahol én lehettem a felnőtt válogatott csapatkapitánya. Azt hiszem, szívesen fogadtak ebben a minőségemben csapattársaim, mert tudták, a „Fari” az gondolkodás nélkül kiáll a játékosok érdekei védelmében.”

 – 2006-ban vonult vissza. miért éppen akkor?

 „Egyszerű a válasz: ehhez a viharos gyorsasággal fejlődő játékhoz már kezdtem magamat öregnek érezni. Bár még az utolsó szezonra a dániai Aalborg szerződtetett, de én akkor már egészen biztos voltam abban, hogy befejezem.”

 – Sokáig csend honolt Ön körül, mígnem egy jókora fordulattal az ország másik végén tűnt fel.

„2011-re megérett az igény páromban és bennem egy érdemi életmód változtatásra – Kőszegre költöztünk. A csere jótékony hatását nem győzöm hangsúlyozni. Nyíltabbak és őszintébbek az emberek, jobban érdekli őket a saját sorsuk. A sportnál maradva: szerényebbek a lehetőségek, mint a nagyobb városokban, viszont sokkal többet tesznek azért, hogy sportolhassanak.”

 – Két évvel később megválasztották a Vas Megyei Kézilabda Szövetség elnökévé. Most pedig megpályázza az MKSZ elnöki posztját. Mi adta ehhez a nagy lépéshez az utolsó lökést?

 „Nem tetszett az, hogy bár meggyőződésem szerint lenne számos, az elnöki posztra is megfelelő jelölt, mégsem vállalkozott senki arra, hogy megméresse magát. Ha szakmai oldalról senki nem áll ki, akkor úgy gondoltam, majd én odaállok és álljon ki kőkeményen mellettem a szakma. Én mindig is egyenes, kőkemény valaki voltam, most is az vagyok és vállalom a következményeket.”

 – Ha megválasztanák, melyik lenne az a terület, amelyre különös gondot fordítana?

 „Hú, ez nagyon  nehéz kérdés! Ilyen döntést – főleg feltételes módban – nem szeretnék meghozni. Ha mégis mondanom kellene valamit, a legalsó korosztályok további tömegesítésének szorgalmazása áll a szívemhez a legközelebb.”