Fazekas László nem Witsel!
Az évtizedek óta Belgiumban élő 92-szeres válogatott labdarúgót a vasárnapi magyar-belga Eb-nyolcaddöntő apropóján kereste meg az mlsz.hu.
A magyar válogatott eddig kétszer találkozott a belgákkal nagy világeseményen, előbb az 1972-es Európa-bajnokság bronzmérkőzésén, amelyen 2-1-re maradtunk alul, majd az 1982-es világbajnokság csoportmeccsén, ahol 1-1 lett a végeredmény. A döntetlen nekünk fájt jobban, mert a belgák csoportelsőként továbbjutottak, míg a mieink kiestek. A mérkőzés egyik kulcsjelenete volt, amikor 1-0-ás magyar vezetésnél Fazekas László egyedül vezethette volna kapura a labdát, de az ellenfél kapusa, Jean-Marie Pfaff messze kifutva kapujából letarolta a magyar csatárt. A brutális szabálytalanság érthetetlen okból nem ért kiállítást a játékvezetőnél, a belgák pedig később kiegyenlítettek, és elütötték a mieinket a továbbjutástól. Fazekas Lászlóval, a 36 éve Belgiumban élő, korábbi 92-szeres válogatott játékossal erről az esetről, és a magyar válogatott Eb-nyolcaddöntős kilátásairól is beszélgettünk a vasárnapi összecsapás előtt.
– Egyedül léptem ki, Pfaff pedig volt annyira profi, hogy gyorsan kijött a 16-oson kívülre, majd szándékosan letarolt – idézte fel az mlsz.hu kérdésére a 34 évvel ezelőtti mérkőzés azóta is sokat emlegetett pillanatát a 92-szeres válogatott labdarúgó. – Ha ez manapság történne, egyértelmű a piros lap, akkor viszont csak szabadrúgást kaptunk érte, 20-22 méterről, amiből nem lett semmi. Pfaff-fal egyébként elég közel lakunk egymáshoz itt Antwerpenben, ahányszor csak találkozunk, mindig nevetve mondja, hogy mennyire rendes volt, mert vigyázott, nehogy eltörje a lábamat, és tulajdonképpen én tartozom neki köszönettel, amiért nem lábra ment. Ez a bírói ítélet végül a továbbjutásunkba került, mert tíz emberrel aligha egyenlítettek volna ki a belgák. Így viszont döntetlen lett, aminek ők elmondhatatlanul örültek akkor, pedig olyan kiválóságok játszottak náluk, mint Eric Gerets, Erwin Vandernbergh vagy Jan Ceulemans. Most viszont úgy gondolom, alighanem mi örülnénk az 1-1-es döntetlennek a nyolcaddöntőben.
– Ezzel a kijelentéssel egyre többen vitatkoznának Magyarországon. Azok után, ahogyan eddig szerepelt a magyar csapat, már a világranglista-második belgák sem tűnnek annyira félelmetes ellenfélnek, mint másfél héttel ezelőtt.
– Kétségtelen, a magyar csapat kellemes meglepetést okozott nekem is, eddig a várakozásokat jóval felülmúlva szerepel az Eb-n. Látszik, hogy nagy az összetartás, igazi csapatként küzd az együttes, a játékosok tűzbe mennének egymásért. Eddig kicsit a szerencse is mellettünk állt, remélem, ez így marad a belgák ellen is. Azt a játékot kell továbbvinni, amit a portugálok ellen láthattunk. Ha nekik sikerült három gólt rúgni, akkor a belgák ellen is lehet esély hasonló góltermésre.
– Magyarországon sosem látott futball lázat hozott az Eb-szereplés. De milyen a hangulat Belgiumban a csoportból való továbbjutás, valamint a nyolcaddöntős párosítás megismerése óta?
– Az első mérkőzés, az olaszok elleni 0-2 után hatalmas volt a csalódás az országban. Húszezren biztatták a csapatot a helyszínen, mindenki sokat várt a meccstől, de csúnya vereség lett a vége. Rengetegen támadták ezt követően a szövetségi kapitányt, elképesztően negatív volt a hangulat, mindenki borúsan látta az esélyeket. Aztán jött két győzelem, és helyreállt a rend, visszatért a korábbi optimizmus. Még nagyobb lett az öröm, mikor kiderült, hogy a magyar válogatott lesz az ellenfél a nyolcaddöntőben. Az újságok legalábbis nagyon boldogan fogadták, hogy magyar-belga mérkőzés következik, jó előjelnek vélik azt is, hogy 1958 óta nem kapott ki Belgium a magyar válogatottól.
– Előfordult már más országban is, hogy ujjongtak mikor megkapták a magyarokat. Aztán kiderült, hogy korai volt az örömük...
– Azért más az újságok várakozása, és más a csapaté. Marc Wilmots szövetségi kapitány egy szóval sem utalt rá, hogy könnyű lesz a magyar válogatott ellen, meggyőződésem, hogy ő nagyon is tisztában van vele, vannak nekünk is ütőkártyáink, és egyáltalán nem lefutott a mérkőzés.
– A belga foci ismerőjeként mit gondol, mi lehet az, amivel megfoghatjuk a belgákat?
– Nem véletlenül állnak a második helyen a világranglistán. Vannak azért gyengéi is a csapatuknak. Ott van például Witsel.
– Most viccel?
– Komolyan beszélek. Azt javaslom, ha Witsel labdát kap a középpályán, ne támadják meg, hagyják csak, hadd jöjjön. Ő a nemzetközi élvonalhoz mérten lassabb labdarúgó, ezért sokszor lelassítja a belgák támadásait. Míg nála a labda, vissza lehet zárkózni a védekező harmadba.
– Vannak azért ott gyors játékosok is, nem is kevesen…
– Közülük Eden Hazard és Kevin De Bruyne a legjobb. Hazard-ra kell a leginkább figyelni, ő egy Messi típusú labdarúgó, kifejezetten nehéz ellene focizni. Viszont nagyon szeret kényszerítőzni, ezt pedig le lehet lesni, így el lehet rontani a játékát. Figyelni kell az egyedüli ékre, Lukakura is, de ha nem kap labdát, ő sem tud mit csinálni, ezért az esetében inkább azt kell megakadályozni, hogy eljussanak hozzá a passzok. Ha beívelések jönnek a kapu elé, nincs mese, őt mindig külön őrizni kell.
– Mi az, ami mellettünk szólhat Európa jelenlegi első számú válogatottja ellen?
– Kizárólag a belgáknak van vesztenivalójuk, nekünk az égvilágon semmi nincs. Ez a mi malmunkra hajthatja a vizet. A belga válogatott számára óriási blama lenne a kiesés, hiszen esélyesként lépnek pályára, nem is nagyon titkolják, hogy legalább az elődöntő, de inkább az Eb-győzelem a céljuk. Mi viszont felszabadultan játszhatunk, nem nyomja tét a vállunkat. Erre mindenképpen lehet építeni.
