Fazekas Nándor: Ugorjunk neki a dánoknak is!

A vártnál magabiztosabb, nyugodtan mondhatni, fölényes győzelemmel (31-25 Macedónia ellen) rajtolt a magyar férfi kézilabda válogatott a dániai Európa-bajnokság középdöntőjében, Herningben. A meccs két pontja ugyanis egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben. Így kellemes dolga volt az MKB-MVM Veszprém több mint kétszázszoros válogatott kapusának, Fazekas Nándornak, aki szívesen fogalmazta meg véleményét a mai meccsről és az Eb-n eddig látottakról egyaránt.

„Számítottam erre a győzelemre éppen úgy, mint a csoportból való továbbjutásra” – szögezte le a beszélgetés legelején a méltán népszerű Nándi. „Mindössze egy gondom van, ez pedig a magyar férfi kézilabda válogatottnak a megfelelő helyre tétele. Bár igen jó a kapcsolatom Mocsai Lajos szövetségi kapitánnyal, ezzel a „halálcsoportozással” nem értek egyet. Általában sem, de most különösképpen nem. mert nézzük csak meg, ha a másik oldalra kerülünk, a franciák, horvátok, svédek és a többiek közé, az mennyivel lett volna könnyebb? Tehát ezt el kellene felejteni. Inkább beszéljünk arról, mire is képes valójában ez a mi csapatunk?”

– A macedónok a csoportjukban három pontot szereztek, kettőt hoztak is magukkal, tehát papíron akár még félelmetesnek is nevezhettük volna előzetesen őket. Erre jött egy sima győzelem. Minek volt ez elsősorban köszönhető?

„Gyakorlatilag minden, a tévén elérhető összecsapást megnéztem és a látottak alapján mondhatom: mai ellenfeleink másként játszottak az előzőekben, mint ellenünk. Ez azért alakult így, mert védőink a macedónok kulcsemberének, Kiril Lazarovnak elvették a  kedvét a játéktól, s így szinte még a kapu felé nézni sem volt kedve.”

– Az eddig megvívott találkozókon látottak alapján kiket emelne ki egyéni teljesítményük alapján?

„Nagyon fontos, hogy Mikler Roland jó átlagot hozott, ami tartást adott az együttesnek. A mezőnyben elsősorban Lékai Mátét emelném ki, aki bármikor ment fel a pályára, mindig képes volt extra produkcióra. Császár Gáborról mindenki tudta, hogy nehéz helyzetből vágott bele ebbe a sorozatba, ennek ellenére állandó veszélyt jelentett az ellenfelek kapujára. A két beálló játéka különösen a harmadik csoportmeccstől kezdve egyre eredményesebb. a mai nap örömteli történése pedig leginkább az, hogy a korábban szerényebben teljesítő átlövők mind a négyen belelendültek.”

– Ha már a kapusról is szó esett, Fazekas Nándor nem sajnálta, hogy lemondta a válogatottságot?

„Ez már egy lezárt fejezet. Legfeljebb azt sajnálhatom, hogy egyetlen világversenyemről sem tudtunk éremmel hazatérni, pedig az athéni és a londoni olimpián, valamint a norvégiai és a szerbiai Európa-bajnokságon egyaránt nagyon közel voltunk ehhez. A válogatottban én már csak akkor állnék a kapuba, ha betegségek, sérülések vagy egyéb okok miatt nem lenne nálam aktuálisabb megoldás.”

– Térjünk vissza Dániába. Mire számít a következő, magyar érdekeltségű mérkőzéseken? Elsősorban pedig a hétfőn esedékes, dánok elleni 60 percről érdekelne a véleménye?

„Meggyőződésem, hogy a csapat akkor teszi jól, ha a legnagyobbnak tartott riválisoknak is nekiugrik. Még akkor is tartom a véleményemet, ha netán bejön a papírforma és nyernek az Eb házigazdái. Sokkal jobb az összhatása egy esetlegesen nagy csatában vesztett meccsnek, mintha azt eleve feladva, úgymond „rápihennénk” az osztrákok elleni találkozóra. Annál is inkább, mivel véleményem szerint a sógorokat így is, úgy is legyőzhetjük.”

– Akkor lépjünk előre, egészen a torna végéig. Mit érhet el a magyar nemzeti együttes Dániában Fazekas Nándor szerint?

„Túl az optimizmuson, a realitásokat is képbe kell hozni. Mivel csak egy pontot hoztunk a csoportunkból, így a legjobb forgatókönyv bekövetkezte – három győzelem a középdöntőben – esetén sem érhetünk oda az elődöntőbe. Az 5-6. hely megszerzése viszont reális célkitűzés, aminek megvalósulásáért nagyon fogok szorítani a képernyő előtt!”