Flander Márton Ironman Európa-bajnok lett!
Jobbra Flander Marci
Flander Márton (Mogyi SE) triatlon Ironman Európa-bajnok lett korcsoportjában (25-29 évesek) a Frankfurtban rendezett kontinensversenyen.
Az abszolút rangsorban (profik és amatőrök együtt) a 13. helyen végzett, míg az amatőrök abszolút rangsorában 3. helyezett lett. A Mogyi SE „vasembere” 8 óra 45 perc 13 másodperc alatt teljesítette a 3.8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és a maratoni futásból (42.195 km) álló távot. Flander Márton kvalifikálta magát a triatlon csúcseseményére, a hawaii Ironman világbajnokságra.
A bajai gyökerekkel rendelkező, ám évek óta Svájcban élő és Liechtensteinben dolgozó Lenti Anita személyében már volt mogyis résztvevő a triatlon legendás fellegvárában, a Hawaii szigeten rendezett Ironman világbajnokságon, de Flander Márton a Mogyi SE első olyan sportolója, aki Baján nevelkedett, Baján edzett és Bajáról indulva jutott el a hawaii világbajnokságra.
A profik versenyében a német Sebastian Kienle (7 óra 55 perc 14 másodperc) diadalmaskodott, míg az ezüstérmet a belga Frederik Van Lierde (8:00:25), a bronzérmet pedig a német Jan Frodeno (8:07:05) kapta.
Flander Márton beszámolója: – Július 6-án részt vettem a frankfurti Ironman Európa-bajnokságon, ahol fő célom az októberben Hawaii-on megrendezendő Ironman világbajnokságra való kijutás kiharcolása volt. A verseny vasárnap volt, így Kenyeres Imrével és Balog Ádámmal péntek hajnalban indultunk el a Németország pénzügyi központját jelentő Frankfurtba. Tudni kell, hogy Hawaii után talán ez a verseny rendelkezik az egyik legnagyobb presztízsértékkel az IM-sorozat állomásai között. Ezt bizonyítja az a 100 db hawaii kvóta is, ami kiosztottak itt. A szombati rajtszámfelvétel, valamint az úszás helyszínén való bedepózás simán és probléma nélkül zajlott.
Másnap reggel két hullámban rajtolt el a mezőny: 6.45-kor a profik és a kvótáért küzdő korosztályos versenyzők (köztük én is), 7.00-kor pedig a többi induló. Az úszás rajtja – habár kicsit tartottam tőle előtte – teljesen rendben ment, és gyakorlatilag érintés nélkül értem el az első bóját. Fokozatosan úsztam fel az 50 méterrel előttünk rajtoló profi triatlonosokra, és az első 2100 méteres kör végén már az első 20-ban lehettem. A két 1700m-es kört már lábvízen és nyugodtabb tempóban tettem meg.
A gyors depózás után és már a bicajon ültem. Az elején próbáltam egy nyugodtabb tempót menni, hogy megszokjam a másik mozgásformát, majd fokozatosan gyorsultam fel egy elfogadható sebességre. Olyan 70 km-nél értem fel a versenyben akkor vezető női duóra, majd kielőzve őket sikerült is kicsit eltávolodnom. Az első kör végére azonban ismét felértek rám, így taktikai szempontból a velük együtt haladás mellett döntöttem. A második kerékpáros köröm ennek köszönhetően valamivel lassabb is lett, de tudtam, hogy vár még rám egy maraton, ahol sok minden megtörténhet még. A bicajos frissítésem hibátlanul sikerült, így a futás elején erősnek éreztem magam.
Az első 10,5 km-es körben több embert is megelőztem, igaz nem tudtam, hogy ők melyik korcsoportban versenyeznek. Ahogy haladtunk a délutánba a hőmérséklet is egyre feljebb kúszott, és lassan a 30 fok közelébe került. Fokozottan kellett figyelnem a frissítésre, amit szerencsére profi módon – mintegy 2 kilométerenként – oldottak meg a szervezők. Én főleg vizet, kólát és jeget vettem magamhoz ezeken a pontokon. Ahogy egyre többen lettünk a pályán, egyre inkább kellett figyelnem a többi versenyző kerülgetésére, de ez legalább elvonta a figyelmemet arról, hogy fáradok.
Az utolsó kör elején Ádám mondta, hogy nagyjából 8 óra versenyidőnél járok, és tegyem oda magam a végére. Ennek az lett az eredménye, hogy ha nem is gyorsabban, de legalább lassabban nem futottam. Valahol mélyen éreztem, hogy ennek elégnek kell lennie a kvalifikáció megszerzéséhez. Az utolsó 150 m hihetetlen volt. A rendezők megadták a módját, hogy a legintenzívebben mindenki csak az utolsó 1 percre emlékezzen a versenyből. A sok éljenző szurkoló és segítő olyan hangulatot generált, hogy szavakkal le sem tudom írni. Minden perc szenvedést többszörösen megért.
Az időm 8.45.13 lett, amivel abszolút 13. helyen értem be, a 25-29-es korcsoport Európa-bajnokként. Kellett hozzá pár óra mire felfogtam valójában, hogy mit is jelent ez. Azóta 2 cm-rel a föld felett járok, és hihetetlen sok erőt és magabiztosságot ad a további felkészülésemhez. Mindenkinek kívánom, hogy átéljen hasonlót egyszer.
Válaszolni sem tudtam az összes gratuláló emailre, így itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki valamilyen formában kifejezte megbecsülését és elismerését. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Kenyeres Iminek, aki lehetővé tette, hogy eljussak Frankfurtba, valamint klubomnak, a Mogyi SE-nek, hogy már régóta mellettem állnak és segítenek, amiben tudnak; Ádámnak és Melindának a helyszínen való segítségért; a HighFive Magyarországnak és Bereczki Lacinak, hogy ellátott minden jóval, ami egy ilyen hosszú igénybevétel során üzemanyagot jelent a szervezetnek; Bajai Petinek, hogy kemény, de hasznos edzéstervei hozzájárultak ehhez az eredményhez; továbbá mindenkinek, aki valamilyen formában támogatott ezen az úton. Köszönöm azoknak is, akik elviselnek akkor is, amikor elviselhetetlen vagyok.
