Furcsa pár
Hét egyéni számot megnyerni egy világversenyen aránylag nagy durranás, olyannyira, hogy még senkinek sem sikerült, egészen mostanáig, amikor Windsorban, a vasárnap befejeződött rövidpályás úszó-világbajnokságon Hosszú Katinka tiszteletére hétszer játszották el himnuszunkat.
Ch. Gáll András írása a Magyar Időkben
A közönség – amúgy nem voltak túl sokan, a Kanadából érkező hírek szerint a FINA hatalmasságainak el kell gondolkodniuk a verseny életképességén, különösen ilyentájt, négy hónappal az olimpia után – a végén már kívülről fújta Erkel muzsikáját, merthogy honfitársnőnk minden napra időzített egy-egy győzelmet, volt, hogy kettőt is…
Miközben a mezei drukker a negyedik, ötödik aranyérem után már hajlamos egy kicsit belefásulni a diadalok számon tartásába, s egy idő után magától értetődőnek venni az újabb és újabb győzelmeket, siessünk leszögezni, hogy itt szó sincs automatizmusról. Bizony, a végsőkig kizsigereli a szervezetet ez a szünet nélküli program, hogy Hosszú több mint harmincszor (!) ugrott a medencébe Windsorban, hogy éjfél előtt sohasem került ágyba az ilyenkor kötelező tejsavtalanító levezető úszások után, s reggel hétkor már mindennap az uszodában kellett lennie, bemelegíteni az éppen aktuális előfutamhoz.
Aki irigyli tőle a Kanadában összeúszott 71 ezer dollárt, nagyjából 21 millió forintot, az próbálja meg utána csinálni.
Bármekkora összegű fogadást állok, hogy nem fog sikerülni.
A világban sokan, sok országban keresték, keresik a Hosszú-titok nyitját. Az alpári vélekedéseket, sanda sejtetéseket most mellőzzük, maradjunk a szalon- és nyomdaképeseknél. Sós Csaba, a MÚSZ szakmai alelnöke, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője szerint nincs titok: Hosszú ugyanúgy úszik, mint a többiek – csak gyorsabban. Komolyra fordítva a szót, valószínűleg egyszeri és megismételhetetlen kísérletről van szó, amelyhez teljesen egyedi körülmények találkozására volt szükség. Mert hány olyan sportoló van, akinek az edzője egyben a házastársa? És hányan vannak közülük, akik egyformán megszállottak, mint ahogy Hosszú Katinka és Shane Tusup? Miközben most, amikor már évek óta a saját útját járja a csodálatos házaspár, sem szabad elfelejtenünk, hogy az Iron Lady is az 1896-os pireuszi diadal, Hajós Alfréd kettős olimpiai győzelme óta sikereket halmozó magyar úszósport terméke.
Tusup edzői nagyságát a honi szakma egyelőre nem hajlandó elismerni; még nem találkoztam olyan trénerrel, aki kalapot emelt volna a 28 éves kaliforniai buldózer előtt, amit persze nyilván a fiatalember érdes modora is magyaráz. Mindenki azt hajtogatja, ismételje meg egy másik versenyzővel is ugyanezt, akkor majd leborulnak előtte. Mintha valaki azt követelné Bob Bowmantől, hogy holnapután akasszon le a fogasról egy másik Michael Phelpst…
Ezzel együtt egyre többen vannak/vagyunk úgy a Tusup házaspárral – leginkább a hazánkban az Év edzőjének kétszer is megválasztott, s hamarosan harmadszor is megválasztandó férjjel –, mint Petőfi az Alföld című versében a Kárpátokkal: „Tán csodállak, ámde nem szeretlek.” Mert nehéz szeretni egy olyan embert, aki a feleségének gratulálni akaró olimpiai bajnoknőt, Kovács Ágnest angol nyelvű, négybetűs szavak özönét tartalmazó tirádák kíséretében küldi el melegebb éghajlatra, aki nem áll szóba a magyar szövetség vezérkarából senkivel sem (ami akkor is nonszensz, hogyha abból a vezérkarból, beleértve az iroda munkatársait is, úgyszólván mindenki megéri a pénzét), s aki olümposzi magaslatról nézi le azt a magyar úszósportot, amelynek hitvese pillanatnyilag a legfényesebb csillaga.
Persze ne legyünk finnyásak, mert az aranyérmekre ugyanúgy igaz az, amit néhai Vespasianus császár a pénzről talált mondani. Egyiknek sincs szaga.
