Gál Gyula két aranyérmet is „elvett” a Veszprémtől

Az angol buldog, Lajos és a menhelyről befogadott keverék kutya, Flo megadta a Gál Gyulával folytatott beszélgetés alaphangulatát. Közben megérkezett Franciska, aki a gyerekek őszinteségével beszélt Csibész nevű lováról.

Igazi, hamisítatlan tél eleji hangulatban fogadott a házigazda, a majd kétszázszoros kézilabda válogatott. A falhoz támasztotta a snowboardozás nélkülözhetetlen deszkáit, mert, hogy egy kis javításra szorulnak a síszezon kezdete előtt.

– Mi, alsóörsiek nagyon összetartóak vagyunk, nálunk is folyamatosan sokan vendégeskednek, gyerekek, szülők, aztán legközelebb egy másik családnál jövünk össze – dicsérte a tóparti település közösségi életét a hétszeres magyar bajnok és ötszörös kupagyőztes, olimpiai negyedik (2004,Athén) helyezett, aki számos, más trófeát is gyűjtött pályafutása alatt.  – Itt nem fordulhat elő, hogy ha valaki éhes, ne kapjon legalább egy szelet zsíros kenyeret a szomszédtól, amíg a szülők haza nem érnek a munkából.

– Úgy tűnik, ez az érzés még megmaradt várpalotai gyermekkorából, mint ahogy a sport iránti elkötelezettsége is. Hiszen a sportoló szülők rendszerint megadják az alaphangot az utódoknak.

– Édesapám, aki már sajnos nem lehet közöttünk, bokszoló volt. Édesanyám, Szabó Veronika pedig velem a pocakjában, négy hónapos terhesen is kézilabdázott a Bakony Vegyészben, amellyel bajnoki aranyérmet nyertek negyvenöt évvel ezelőtt. Bár sohasem erőltették, hogy kézilabdázzak, azt hiszem, nem kerülhettem el a sorsomat.

– Jó döntésnek bizonyult, hiszen a Dunaferrel, a Veszprémmel és a horvát Zágrábbal is felért a csúcsra. Játszott BEK-döntőt (2002) Zovkó edző csapatában. Volt az év kézilabdázója, (2006) is. A KEK-ben Mocsai Lajos vezetésével első helyen végeztek, (2008). És a világválogatottba is megérkezett a meghívó.

– Csak éppen a mérkőzés elmaradt a zord orosz tél miatt. Olyannyira, hogy Pérez Carlos meg sem érkezett Moszkvába. Ennek az időszaknak külön érdekessége, hogy akkor hívtak a világ legjobbjai közé, amikor kiszorultam a Veszprém keretéből és a lelátóra kerültem. Ugyanakkor a nemzeti csapatban, ha jól emlékszem tíz gólt lőttem a horvát válogatottnak. A klubnak és a címeres mezes csapatnak is Mocsai Lajos volt a szakmai vezetője.

– Ebben az időszakban mondták a barátai, hogy a Gyuszkó a klub legdrágább, legjobban fizetett szurkolója.

– Igen, a sport már csak ilyen…

– Azért azt kevesen mondhatják el magukról, hogy magyar csapat játékosaként két aranyérem elvételében is aktív szerepet vállalt a Veszprém trónfosztásában.

– Talán ez a két siker is benne volt abban, hogy utána nyolc évig játszhattam a legsikeresebb magyar klubban, amely Európában szintén rangot szerzett magának és úton van a legmagasabb csúcsra. Valóban a Dunaferrel egy bajnoki és egy hazai kupagyőzelem lehetőségét is elvettünk Éles Józsiéktól.

– Elég kurtán-furcsán ért véget ez a sikeres veszprémi pályafutás.

– Ebben nem értünk egyet. Játszani akartam, ezért kölcsönbe Tatabányára mentem. Onnan elvitt a Zágráb. Háromszor nyertem horvát bajnoki címet és kupát. Megtanultam egy nyelvet. Megismertem egy másik kultúrát. Ma is szívesen fogadnak horvát barátaim. Ha tudok, ott vagyok a meccseiken. Amikor anyagi gondok voltak a klubnál, visszatértem Tatabányára és ott fejeztem be az aktív játékot.

– Visszaadta a sport, amit belé fektetett gyerekkorától kezdve?

– Jó úton vagyok afelé. Bár én nem a szokásos utat választottam. Nem edzősködöm, inkább az üzleti életben igyekszem előre lépni. Vizuáltechnikai vállalkozásban lead-falak értékesítésével, bérbeadásával foglalkozom, aminek a javítását, szervizét  is elvégezzük. Már komoly nemzetközi érdeklődés is van ezen a területen.

– Ahogy látható, televíziós csatornák nélkülözhetetlen szakértője is. Ráadásul több „mezben” is játszik.

– Az M4 állandó szakértője vagyok, de a királyi televízió elenged a Digihez és a Sport Tv-hez is. Ez egyébként egy hobbi vonal. Nagyon érdekes a stúdiók világa. Tetszik, hiszen izgalmas, érdekes emberekkel találkozhatok. A munkám főleg a fővároshoz köt. Ha hívnak a televíziókba, szívesen megyek.

– Merrefelé irányítja a három Gál gyereket a sport területén?

– Semerre. Ez a hagyomány. Ennek ellenére a 15 éves Dominik serdülőkorúként a Balatonfüred ifjúsági csapatában játszik beállót. Már majdnem olyan magas, mint én. A kis Gyuszkó harmadikos. Egyelőre a foci és a kézilabda között hezitál de imád lovagolni is. Az elsős Franciska akrobatikus rokizik, mellette a kézilabda edzésekre is eljár. Kiegészítésnek pedig ott a lovaglás.

– Apuka teljesen visszavonult a sporttól, csak beszél róla?

– Dehogy! Kispályás focizom a veszprémi első osztályban, teniszezek és a sízést is kezdem megtanulni. Amint lehet irány Eplény és a közeli Ausztria a családdal.

(Donát Tamás/Vasárnapi Napló,, fotó: wikimedia)