Gedó Gyögy: Számtalanszor elmondtam, kié a 100. olimpiai aranyérem

Shares

Gedó György, 440

Ritkán lehet érdemben olvasni Gedó Györgyről, az 1972-es, müncheni olimpia papírsúlyú ökölvívó bajnokáról. Pedig ő több sportággal kapcsolatosan is érdekes dolgokat tud mondani. Ez alkalommal az „eredetivel”, az ökölvívással kezdtük a beszélgetést.

– Milyen a kapcsolata a sportági szövetségével?

„Mondjam egészen röviden: semmilyen. Jó, ha évtizedenként egyszer bemegyek a Sportok Házába, ahol egyébként a MÖSZ-ből utazási irodát csináltak. Egy-egy kitüntetésem van, amit ott vettem át. Előbb a Magyar Olimpiai Bizottságtól kaptam egy érdemrendet, amit előzőleg Csötönyi úrék még véleményezésre sem tartottak érdemesnek. Majd a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (AIBA) is kitüntetésre méltónak tartott. Ám csak az érmet kaptam meg, a díszoklevél valahol útközben elveszett.”

– A régi, szép időkben sokkal eseménydúsabb lehetett az élete?

„Ajaj, ne is  mondja! Tizennyolc évesen kerültem a válogatottak közé, ahol rengeteg élményben volt részem. Például a nehézsúlyú Kozma „Picivel” igen gyakran futottam a tatai tó körül. Ő egy kivételesen vidám fickó volt. Egyébként négy olimpiára is kijutottam 1968 és 1980 között. Miután 1972-ben olimpiai bajnok lettem, egy évvel később bilincsbe verve vittek el két évre katonának, pedig akkor már túlkoros voltam. Az 1974-es kubai Vb-re útlevél nélkül csempésztek ki az országból és úgy is loptak vissza – folytassam?

 – München számos okból kifolyólag is emlékezetes marad az Ön számára is… Számtalanszor nyilatkozott például arról, hogy kié is a századik magyar olimpiai aranyérem. Beszéltem Sermer György nemzetközi versenybíróval, aki közreműködőként nyolc olimpián volt ott. Kérdésemre határozottan állította, hogy Ön szerezte meg előbb az aranyérmet, csak azután következett Hegedüs Csaba döntője.

„Nézze, én már ezt nagyon sokszor elmondtam, nekem ezt leszámítva soha nem volt semmi gondom Hegedüssel. Ami a 100. aranyérmet illeti, úgy gondolom, ha valaki nem tudja pontosan, hogy volt az idősorrend és mikor, hányadik volt a sorban, az magát minősíti.”

– Az ember nem is gondolná, hogy minden kötelezettség nélkül is örökké mozgásban van! Bizony most is nagyon nehezen sikerült Önt elérni.

„Rengeteg, korábbi tanítványom és barátom is van, akikkel igyekszem az emberi és a szakmai kapcsolatot egyaránt fenntartani, ápolgatni. A legkülönfélébb meghívásoknak is megpróbálok eleget tenni. Közben vannak olyan kiemelt események is, mint például a legutóbbi napokban az 1960-as, római olimpián éppen az én súlycsoportomban bajnok lett Török Gyula nevét felvett MTK ökölvívó terem ünnepélyes átadása volt. A kék-fehérek elnöke, Deutsch Tamás soron kívül lekezelt velem, miként a meghívottak döntő többsége is köszöntött. Azt ott is elmondom és ezt az alkalmat is kihasználom a megemlékezésre: pályafutásom során a legtöbbet Adler Zsigmondnak köszönhettem.”