Gergely István: Rengeteg munka kellős közepén vagyok!
Gergely István, a BHSE ügyvezető elnöke. Fotó: JochaPress.hu
Sportköri elnökökről indított sorozatában a jochapress.hu ez alkalommal a 2017. január 19-én a Budapesti Honvéd ügyvezető elnökévé kinevezett Gergely Istvánnal, a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázóval beszélgetett.
– Előbb sportpályafutásáról, az Önnel foglalkozott edzőkről kérdezném.
– Ha nem kell neveket mondanom, egyszerűbb a helyzetem. Ez esetben mindenkinek köszönhetek valamit, akivel együtt dolgoztam, amíg idáig eljutottam, meg azt csinálom, amit, meg olyan eredményeim vannak, amilyenek, meg olyan ember vagyok, amilyen. Másként látja az ember egy edző szerepét az adott pillanatban és megint másként mondjuk tíz évvel később. Ha nem lettek volna az eltanácsolások, meg a dicséretek, lehet, hogy egészen máshol lennék. Én viszont örülök, hogy így történtek a dolgok és az vagyok, aki vagyok. Minden edzőnek megvolt a maga szerepe a pályafutásomban.
– Megkérdezném: ki hozta Magyarországra?
– Már korábban is többször volt erről a lehetőségről szó, de ezek a felvetések nem valósultak meg. Konkrétan Tóth Péter nevét említeném, akivel együtt voltunk kinn, Izraelben vízilabdázni. Ő megkérdezte, miért nem játszom a magyar válogatottban? A válaszom egyszerű volt: mert nincs állampolgárságom. Barátja, az ugyancsak egri Halmos Péter jelezte a szövetségben, az ügyet pedig Kemény Dénes felkarolta. Dénes azt is jelezte, hogy nem leszek automatikusan válogatott, a lehetőség viszont adott lesz. Itt egyértelműen nagyobbak voltak a perspektívák, de a konkurencia is. Én pedig mindig szeretettem a kemény feladatokat.
– Hogyan jellemezné Kemény Dénes szerepét az Ön pályafutásában?
– Az eredmény – a két olimpiai bajnoki cím – minősíti az edzőt is, meg a csapatot is. Biztosan volt egy jó korosztály – 1975, 76, 77 – és ebből merítve egy jó csapat, amelybe nem is fért be minden, odavaló játékos, de azért kellett ehhez egy olyan ember is, aki ezt össze tudta rakni.
– Mennyire bántotta, hogy nem jutott ki Londonba, a magyar válogatottal harmadik olimpiájára?
– Én ezt a kérdést már akkor lezártam, amikor 2012 januárjában a nyári szezonra elszerződtem Máltára. 2012 végén már ismét a válogatott közelében voltam, igaz, más szerepkörben. Már akkor is voltak vezetői ambícióim és szerettem volna magamat minél előbb kipróbálni. Számos területen is megmérettem magamat, vállaltam a kudarcok lehetőségét is.
– Milyen út vezetett odáig, hogy januárban megbízták a Budapesti Honvéd ügyvezető elnöki teendőivel?
– Amikor 2014-ben kineveztek a BHSE vízilabda szakosztálya élére egyidejűleg ügyvezető elnökhelyettesi teendőket is kaptam. A tavalyi év második felében vetődött fel konkrétan a lehetőség, ekkor határozottan elköteleztem magamat az egyesület mellett. Egyidejűleg minden egyéb lehetőségemről is lemondtam, mert csak erre a feladatra akartam koncentrálni.
– Immár lassan háromnegyed éve látja el ezt a munkakört. Mennyiben jöttek be az előzetes elképzelései?
– Arra számítottam, hogy lesz dolgom elég. Tizenhárom szakosztályunkban 16 sportág működik, de további szakosztályok alapítása is folyamatban van. Vezetői oldalról igyekeztem feltérképezni a helyzetet és a leendő feladatokat. Végignéztem a gazdasági, a kommunikációs és marketing területeket, a létesítményeket és a műszaki adottságokat, s mellette természetesen folyamatosan konzultálok a szakosztályvezetőkkel és edzőkkel is. Ha időm engedi, versenyeinkre is elmegyek. Bizonyos folyamatok nem, vagy csak lassan működtek, ezért frissítésekre volt szükség.
– Milyen fejlesztések vannak folyamatban a klub életében,
– Jelenleg egymilliárdos nagyságrendű munkák zajlanak, amelyekben az atlétikai, a torna, a birkózó, a kajak-kenu, a kézilabda és kosárlabda szakosztályok, továbbá a főépület érdekeltek, mellette jelentős parkosításra is sor kerül. Célunk az, hogy szolgáltatni is tudjunk, hogy az emberek szívesen töltsék itt a szabadidejüket. Fontosnak tartom az iskolákkal és a honvédséggel való kapcsolataink megerősítését. Életre keltettük a sportszázadot, katonasportolókat képezünk, akik a különböző katonai játékokon is részt tudnak majd venni. Olyan életpályát vázoltunk fel, amely a sportolóknak és a honvédségnek is nagyon szimpatikus.
– Megbízatása négy évre szól. Ebben az időintervallumban mely szakosztályoktól vár számottevő előrelépést?
– Mindegyiktől, de igyekszünk meg is teremteni az ehhez szükséges lehetőségeket is. A napokban indul például egy másfél hónapos, tematikus továbbképzés a szakosztályok vezetőinek és edzőinek amelyben a sportjogtól az élettanig aktuális témákban kapnak új ismereteket. Elég, ha néhány előadó nevét felemlítem, így többek között dr. András Krisztina, dr. Lénárt Ágota, dr. Gombócz János, dr. Nagy Zsigmond és dr. Pavlik Gábor is elfogadta felkérésünket. Ezek a „top” előadók reményeink szerint hozzásegítik majd szakembereinket a szükséges szemléletváltozáshoz is.
– Ha azt kérdezi Öntől valaki, Gergely István jelenleg elégedett ember, mit válaszol?
– Abszolút jó helyen érzem magamat, a rengeteg munka kellős közepén, hiszen ügyvezető elnökségem első évében még az összeszokás és a szemléletváltozás elérése a legfontosabb feladatunk. Reményeim szerint a több munka szisztematikusabb működést fog eredményezni. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy nem lettem a vízilabdázók elnöke, mert így ott lehettem a válogatott mellett, s olyan ismeretekkel is gazdagodhattam, amelyeket itt és most nagyon jól tudok hasznosítani. Hosszú távon gondolkodom és remélem, ez a szándék az egyesület tagjainak részéről is kölcsönös lesz személyemmel kapcsolatosan.
(jochapress.hu / Jocha Károly)
