Gódorné Nagy Marianna: meglepődtem és nagyon örültem!
A Kézisek kézise büszke címet elnyert Gódorné Nagy Marianna fővároscentrikus világunkban a világ végének számító, őrségi településen, a Budapesttől 260 kilométernyire lévő Szentgyörgyvölgyben él. Ott sikerült elérni és gratulálni győzelméhez.
Gódorné Nagy Marianna az 1982-es vb-döntőben. Fotó: jochapress
– Köszönöm, s természetesen nagyon örülök a szavazás eredményének – válaszolta a tőle megszokott, köntörfalazást mellőző stílusában. – Megvallom, ugyancsak meglepődtem, hogy még nem felejtettek el – kár lenne tagadni, nagyon jólesett a végeredményről értesülni.
– Ezek szerint pályafutása, csodás góljai változatlanul élnek az emberekben. A 281 válogatottság, amivel abszolút első a hazai rangsorban, a világversenyeken elért góljai, amelyekre mindig lehetett számítani.
– Az 1975-ös világbajnoki bemutatkozásomra mindössze tizennyolc évesen kerülhetett sor. A bronzérem jó rajtot jelentett, majd ehhez „társult” az 1976-os, montreali olimpia újabb dobogós helyezése. Természetesen különös örömömre szolgált az 1982-es, hazai rendezésű világbajnokság ezüstérme és a Vasas csapatával megnyert Bajnokcsapatok Európa Kupája, amely a mai BL elődje.
Fotó: jochapress
– A következő években mind kevesebbet lehetett tudni Önről. Előbb a nyugatnémet Leverkusenbe szerződött, majd a Bécs mellett Südstadban, a Hypo együtteseében folytatta – újabb BEK-győzelmekkel. Visszavonulását követően pedig a csodás vidéki helyszínt, az általam is megismert Szentgyörgyvölgyet választották férjével, Gódor Mihállyal, aki mindmáig az osztrák női kézilabda válogatott mellett is dolgozik.
– Mivel mindketten vidéki születésűek vagyunk, s ott is nevelkedtünk, így semmilyen vonzalmat nem éreztünk a nagyvárosi nyüzsgés iránt. Szentgyörgyvölgybe több lépcsőben költöztünk haza 1996-97-ben és azóta itt élünk. Egyébként ugyanolyan zsúfolt a napi programunk, mint bárhol máshol az országban, de a vidék nyugalmat árasztó csendje pótolhatatlan. Itt sikerült létrehoznunk a GÓ-NA Szabadidőközpontot, itt élnek a lányomék és a két, csodálatos unokánk is. Nekünk ez így tökéletes!
– „Rohangálásainak” célállomása a húsz kilométernyire lévő Lenti, ahol testnevelő tanárként és edzőként is dolgozik.
– Szívesen mozgok ebben a közegben, ugyanúgy örülök egy-egy győzelemnek, mint annak idején. Lányaimmal a megyei bajnokságban játszunk, eddig szóba sem jöhetett az NB II, mert nincs termünk. A közeljövőben lesz egy csarnok alapkőletétele, de ha elkészül is, akkor sem akarunk minden áron felkerülni. Csak akkor, ha ez a saját nevelésű játékosainkkal menni fog.
– Térjünk vissza a szavazásra, hozzáfűzne ehhez még valamit?
– Úgy gondolom, a magyar kézilabdázásban rengeteg jó játékos töltött el hosszú és sikerekben gazdag pályafutást, ezért ha én szerveznék egy ilyen voksolást, akár minden évtizedet különválasztva is rangos névsorokat lehetne felállítani!
(jochapress / Jocha Károly)
