Gondolatok 437 kitüntetés kapcsán

Shares

Gyimesi János, ifj, 440Felemelő sportsikereinkről (kosárlabda, úszás, vízilabda, atlétika, tenisz) eszembe jutott egy tanév végi nap. A II. kerületi önkormányzat által rendezett hagyományos díjkiosztó ünnepség, ahol  437 jól tanuló diáksportolót, zenészt és képzőművészt jutalmazott Láng Zsolt polgármester.

Felemelő érzés volt látni az ünneplőben érkező kiválóságokat, amint büszkén, boldogan átveszik a névre szóló díjakat.

Többévtizedes tapasztalatom, hogy a plusz tevékenységet végző diákok tudatosabbak a ’’csak’’ minimális tanórai kötelezettséget vállaló társaiknál.

Foltán László olimpiai bajnok gondolatai is eszembe jutottak, amit a Százak  Tanácsa ülésén hallottam: ő szerényen nem saját és társai csodálatos olimpiai eredményeiről beszélt, hanem a világra szóló haditettekről, a híres magyar katonákról szólt. A sport a harc, a háború békés változata. Ezeket a hadisikereket egészen Attiláig visszavezetve, hasonlóan a sportsikerekhez, egy sajátos magyar mentalitás és nevelés eredményeképpen érhették el.

Távol álljon tőlem, hogy fajelméleteket gyártsak! Csak a tények, a számok alapján állapítom meg, hogy a magyar tehetséges nemzet. Említhetem az egy főre eső Nobel-díjasaink számát, de hadd maradjak a testnevelés és sport területén.

Nem akarok fényes haditettekről az évszázadok homályába vesző nagyjaink cselekedeteiről beszélni. Csak a XX. századig megyek vissza. Trianon. Kiváló vezetőink közül egyedül Klebersberg Kunot említem. Példás közoktatási rendszert épített ki, hasznát máig élvezhetjük.

Édesapámtól tudom, aki tehetséges parasztgyerekként világkarriert futhatott be. A hozzá hasonlók elözönlötték a sportpályákat. Egészséges, kiváló fiatalok nőttek fel csonka Magyarország-szerte. Ez az igazi nagy eredmény. Az, hogy az 1936-os, berlini olimpiától a Melbourne-ig tartó 20 év során a világ szoros élvonalában lehettünk a megszerzett érmek számát tekintve, keblünket dagasztó nemzeti büszkeségre ad okot. Ezt a nemzedéket megnyomorította, megtizedelte a II. világháború, de Klebelsberg jótékony hatása  évtizedekig, sőt talán máig érezhető.

Az Orbán-kormány fokozatosan bevezeti a heti 5 testnevelési órát az általános iskolákban. Jelentősége csak Klebersberg-i szinten mérhető. Persze, hogy a napi tűzoltás szükséges, de a távlatokban való gondolkodás viszi előre a világot. Az ártó szándékú, pillanatnak élő balliberális nemzetietlen, hamis próféták tudatosan támadják a távlati elképzeléseket.

Egy rendkívül negatív jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Társadalmunkban pedagógusellenes hangulat kezd eluralkodni. Elgondolkoztam, hogy mi az oka ennek. Arról a politikailag gerjesztett irigységről most nem érdemes beszélni, (nyaralnak, állandóan szünet van, felemelték a fizetésüket) aminek következtében a döbbenetesen alacsony pedagógusfizetések felemelését is csak úgy merte megoldani a kormány, hogy hivatalnok rabszolgát csinált a tanárokból. Lélekölő a kötelező napi 8 óra iskolai tartózkodás bevezetése. 

A legnagyobb bajt abban látom, nem merik kimondani, hogy az 1948-tól tartó kontraszelekció következtében leromlott a tanítók és a tanárok színvonala. Nekünk szerencsére még olyan pedagógusaink voltak, akik magukkal ragadták a gyerekeket. Emlékszem nyolcadikban kémikus, a gimnáziumban előbb biológus, majd művészettörténész, végül nyelvtanár akartam lenni – kiváló tanáraim hatására. Most, hogy belegondolok nem is lehet így különválasztani. Bejött Virág tanár úr a latinórára, magával ragadott minket, Kondói Kiss József órája után biológusok szerettünk volna lenni, és gyorsírásra is jelentkeztünk nála, Gerhartné osztálytársaimat is a művészettörténet felé irányította. Egyéniségek voltak mindannyian. Őket még a Klebersberg irányította oktatási intézmények képezték. 

Bízzunk benne, hogy vezetőink kitartóak lesznek az oktatás és a sport támogatásában. Csak az a fránya bürokrácia ne lenne!

(ifj. Gyímesi János)